Citling 2.0

Azok a hosszú téli esték mostanában nem is annyira hosszúak... sajnos az év végi hajrá igazán megrövidíti őket... Azért egy kicsit lejutottam a műhelybe is.

Szóval a dolog ott kezdődik, hogy én eddig azt hittem cikling-ről beszéltünk de kiderült, hogy valójában "citling". Kicsit utánakeresve elég sok információ fellelhető a témakörről az interneten (bár ez nem meglepő). Itt van például ez az oldal ami citling készítéssel foglalkozik, ez a másik pedig kifejezetten a fenéssel. Ha ezek a linkek már nem űködnének, akkor elég rákeresni google-lel és ott van minden. Na de hogy elkezdjem a történetet, eddig erre a célra egy törött körfűrészlapot használtam. Ez elég masszív darab, és ha meg van élezve, akkor szépen hozza le az öreg lakkot a fáról. A baj az, hogy mivel viszonylag vastag, (kb 1,5-2mm) és ráadásul elég kemény anyag, ezért nehéz élezni. A nagy műhelyben köszörűvel végeztem ezt a műveletet, de a kisműhelyben nincs erre lehetőség. A másik probléma, hogy igen kényelmetlen vele dolgozni. Gyakorlatilag lehetetlen úgy tartani, hogy a vele való huzamosabb idejű munka, ne okozzon kisebb nagyobb sérülést a kezeken. Több dolgot kipróbáltam, de ami a legjobban működött, az egy jól kifent kés használata. Ezt ugyan gyakran kell élezni, viszont a fenőkő kéznél van. Megint rá kellett jönnöm, hogy kevés az elszántság, megfelelő eszközök is kellenek. 

Ennek örömére szépen megtisztítottam két padlódeszkát, jöhet rájuk az első lakkréteg. 

Persze a műbútorasztalosok nyilván precízebb szerszámokkal dolgoznak, de nekem ez is megfelel.

A hajó

Péterrel megnéztük a Póstást is Szántódon. Sajnos az év végi határidők szorítása miatt nem tudtam jelen lenni december elején a szállításnál, de látszólag szépen betárolták a hajót. Nem volt más dolog, mint felbakolni az utánfutót (hogy ne a gumikon álljon a kb 2.5 tonna) és szárazra törölni a bilgét. A jump-okat is leszreltem, bár szinte sértetlen volt rajtuk a lakkozás, azért 1-1 réteg elfér rajtuk. Elég szép maradt az alja, így remélhetőleg több idő marad majd tavasszal a hajó belsejére és a fedélzetre. 

Ilyenkor mindig olyan távolinak tűnik a nyár. Mintha egy másik dimenzióban, egy másik életben lenne. A meleg napok, a szél a víz... De eddig mindig jött a tavasz, jön majd most is! 

Védelmi öltözetben.

Korábban volt szó egy új hajóról, mely az Akka nevet viseli. Érdemes róla tudni, hogy egy Hallberg P28 típusú hajó. Ebből a Hallbergből lett egyébként később a ma is igen magas színvonalon dolgozó svéd Hallberg-Rassy -hajóépítő üzem. Az Akkának további különlegessége, hogy beépített elektromos motorja van! Mint megtudtam a tulajdonosától, ott is marad Fűzfőn, ami nagy öröm. A beszélgetésből lesz majd egy cikk is, mert érdekes a történet:)

Ami a műhelymunkát illeti, teljes gőzzel elkezdődött!

Eddig nem volt szó róla, de érdemes írni egy kicsit a védőruházatról. Korábban én sem foglalkoztam ezzel, mint nyilván sokan mások. Kesztyű és maszk nélkül csináltam mindent, a csiszolástól kezdve az olajozáson és a lakkozáson át a ragasztásig. Igen ám, de ezek a lakkok, és epoxy ragasztók igen agresszív anyagok. Ezért is lett az, hogy elkezdtem rájuk allergiás lenni, mindenféle kellemetlen tünettel.
Azóta különösen odafigyelek, hogy lakkal, festékkel, és epoxy-val csak jól szellőző helységben, kesztyűben és maszkban dolgozzak.. Javaslom mindenkinek, hogy erre figyeljen oda még az előtt, hogy a szervezete rákényszerítené.

Örülök, hogy mindent felhoztam a hajóról... még azokon az alkatrészeken is van 1-1 repedés, kopás, amikről azt hittem, hogy semmi bajuk. Minden megérdemel egy csiszolást, és 4-3 réteg friss lakkozást. Elsőnek a dobozkát vettem elő (a tetején lett egy kis karc), majd a kormányosi padot, és az ajtó egy darabját. Aztán majd jön a többi.. a trepnik, a lépcső, a motor fedele, és a mindenféle..

A patkány rágta hibákon még gondolkoznom kell, nem tudom pontosan hogyan javítsam ki őket. Valahogy ki kell vágni a hibást részt, kipótolni egy új darabbal, és újra belevágni a lyukat. Egyszerűnek hangzik, de hogy fogom úgy kipótólni, hogy pont megfelelő legyen a mérete? Na nem baj.. most még hosszú a tél:)

Daruzva

Bizony minden szezon végén eljön a nap, amikor kijön a hajó. A Póstással is így lett. A 16tonnás traveller játszi könnyedséggel emelte a magasba a kis hajót. Persze az az igazság, hogy előtte éppen a Nemere II-öt emelte ki hasonlóan könnyű mozdulattal.
Mindent kipakoltunk amire a Patkányos story miatt szükség is volt. Leponyvázás és hamarosan utazik Szántódra, a téli táborhelyére.

Kíváncsi voltam, hogy milyen a hajó allja. Úgy néz ki azok az International kencék mégsem annyira rosszak, hiszen pontosan úgy nézett ki, mint amikor betettem. A gőzborotválás után olyan lett a hajótest, mintha most kentem volna rá frissen az algagátlót! Nem kezdett levállni a fáról, nem repedezett. Persze ahogy szárad a fa, nyilván kijönnek apróbb hibák, de minden bizonnyal kevesebb időt kell majd az aljára fordítani, mint első évben. Az pedig jó.. nagyon jó..

Belül persze már nem ilyen jó a helyzet. Sok helyen tenyérnyi felületen jött le a festék. De ezt többé kevésbé vártam is. Ezzel a résszel nem foglalkoztam még. Az összes mozdítható fa alkatrészt kivettem. A trepniket alulról és elölről a fuchs-ból, az ajtókat, a motor burkolatát, a lépcsőt.. Minden jött haza, csak hogy ne unatkozzak a hosszú téli estéken.. Lesz mit csinálni.

 Megtudtam, hogy a kikötőben lévő új fahajó neve "AKKA" és vélhetően ott marad a Marina Fűzfőben. Egész komoly fahajós társaság jön össze. Van már egy Dragon, egy 22-es, egy Folkeboot, és most az AKKA aminek még nem tudom a típusát, de bízom benne, hogy hamarosan fény derül rá.

További képek Baldóci Péter galériájában.

Póstás akcióban!

Eseménydús hetek vannak mögöttünk.

A múlt hétvégén versenyeztünk. A Marina Fűzfő háziversenye jó alkalom volt, hogy kis szélben próbálgassuk az új grószt, és egy igazán jó hangulatú eseményen vegyünk részt az októberi nyárban Edittel. A versenyről készült beszámoló is ami ITT olvasható.

Aztán minden megváltozott. A nyár egycsapásra ősszé vált, a szélcsendbe pedig berobbant egy hidegfront, aminek harmadnapjára még bőven jutott 6-os 7-es szél. Igazi Folkeboot-os idő!

Már szombat este lementünk és úgy döntöttünk a hajóban alszunk. Ez a Folkebootnak, négy felnőtt emberhez viszonyított méretét figyelembe véve, bátor döntésnek számított. Pedig még nem beszéltünk a hőmérsékletről, ami éjszaka 5 fok környékére süllyedt.. 

A fűtőtestek persze jó szolgáltatott tettek, túlságosan is. Az egyiket ki is kellett kapcsolni éjszakára, olyan meleg lett a kis hajóban. Reggelre egyetértettünk abban, hogy a kinti zord és szeles időhöz képest kényelmesen és jól aludtunk.

Gyors reggeli a Sirályban, majd a reffsor befűzése (hiszen ennek a használatára még nem volt szükség) és a döntés.. Időnként úgy befütyült a szél a kikötőbe, hogy komolyan elbizonytalanodtam az orrvitorlát illetően. Azért ez mégsem vihar, hogy Péter viharfockját kelljen cibáltatni a széllel.. 50-60km/h szelet írnak Siófoknál reggel. Ígérnek kis erősödést, de ez akkor sem vihar, fock fel!

A kihajózás simán ment az északiban.. felszerelés után kényelmesen hátszeleztünk ki a Fűzfői öbölből. De törpök élete nem csak játék és mese.. a visszaút bőven tartogatott élményeket. A hajó simán deckig dőlt, a hullámok sorra csaptak fel a nyakunkba, csak úgy fütyült a szél!

Szóval igazi örömvitorlázás volt, még ha rá is fagyott néha az a bizonyos öröm az arcunkra. Azért néhány fénykép is készült.

Ismét és minden alkalommal rájövök, mennyire szereti ez a hajó a nagy szelet. Az oldalablakokig döntött hajó egy picit sem szeretne szélbe fordulni, és két ujjal is simán lehet fogni a kormányt.

Az egyik fordulónál aztán történt egy kis havaria. Túl hamar kezdtük húzni a fockot, ettől elakadt elől az árbocnál. Sajnos mire előre mentem kiakasztani a shottot, addigra valahogy leakadt a két irányba széthajtható karabiner, és a fock szabadon csapkodott a szélben. Egy kis küzdelem árán sikerült visszaakasztani mindent a helyére, addigra azonban az öreg fock varrásai több ponton úgy gondolták, hogy elég volt nekik a megpróbáltatásokból, és inkább feladják a harcot. Hiába no. A huszon-harminc éves vitorlák nem valók már ekkora szélbe. Viszont az új grósz reffelve is remekül állta a próbát! A régi fock-al pedig kulloghatok vissza Vida Gáborhoz. Kicsit már ég az arcomról a bőr.. Nem túl jó az idei arány.. kb minden második vitorlázásra jutott egy vitorlaszakítás.. Persze az is igaz, hogy elég jó szelekben mentünk idén.

Jól kifújt minket a szél, mire visszaértünk a kikötőbe. Ez is egy jó kis hétvége volt. 

A kikötőbe került egy új hajó. Svédországban készítették, és kísértetiesen hasonlít a folkeboot-ra. Egyedül és a kormány kiképzése különbözik. A tőkesúly csereszabatosnak tűnik, és az egész hajótest megszólalásig olyan, mint a SlimJim, vagyis mint egy Angol építésű karvel palánkolású folke. Bízom benne, hogy a kikötőben marad ez a szép vitorlás, és ezzel is bővül fahajósok tábora Fűzfőn.

Video:

Póstás új ruhája

Az örök pesszimisták valószínűleg már május első napjaiban elkezdik vágdosni a mérőszalagot, de mostanra az abszolút optimistáknak is rá kell döbbenniük, hogy a nyárnak vége, és a vitorlás szezonból sincs már sok hátra. A héten x az október, ami pedig a daruzás hónapja. Az aggódósabbak már az első felében, kitartóbbak az utolsó napjaiban veszi ki a hajójukat, de tény, hogy október végére szinte minden vitorlás partra kerül.

Ugyanakkor ez most még távolinak látszik.. a kellemesen lengedező szélben a kristály tiszta ég alatt, remekül ki lehetett próbálni az új grószt! Mert bizony ilyen is lett. Gerő András (Villamos) és társa ajándékozott nekem egy használt de igen jó állapotú Dragon górszt. Ez aztán bekerült a tárolóba és ott is maradt 2-3 hónapra. Most azonban fogtam magam, és elvittem Vida Gáborékhoz Budakalászra a BirdySails műhelyébe. Gáborral megbeszéltük a részleteket, a vitorla 40centivel magasabb a kelleténél, és kellene bele egy reffsor is. Ja és a fa árboc nútjába vastagabb élkötél kell, mint ami rajta van... Előre is, alulra is. Innen nézve úgy éreztem, hogy azért ez nem kevés munka, de Gábornak a szeme se rebbent, mikor soroltam, hogy mikről lenne szó. 

A lelkére kötöttem, hogy csak akkor csinálja ha épp ráér, mert van vitorla a hajón (még ha több is rajta a folt, mint az eredeti anyag) tehát nem arról van szó, hogy nincs mivel menni. Gábor viszont nem az az ember, aki kibírja, hogy ne foglalkozzon egy vitorlával, ami ott van az asztalán. Ezért 2 hét múlva már hívott is, kész a vászon jó lenne ha felpróbálnám, mert akkor még idén tudunk rajta igazítani, ha mégsem állna jól. Persze ennek igencsak megörültem! Szaladtam is a grószért, aztán pedig a kikötőbe próbára. Sajnos szélből nem sokat adott a Balaton ezen a hétvégén, de azért a szélcsíkokba belefutva szépen dagadt a vitorla. Azt hiszem igazán jó lett, bár majd egy frissebb szeles nap után derül majd ki igazán. Így feltéve talán a reffsor van egy kicsit magasan. Bár megbeszéltük a helyét, mégis magasnak érzem. Lehet, hogy Gábort megboldogítom még egy reffsor igénnyel a félúton a mostani alá... De majd kialakul.

Szóló üzemmódban, egyedül próbáltam ki az új vitorlát. Azt hiszem ezt már egyszer említettem, de most is le kell írnom, hogy egészen furcsa dolog egyedül vinni a hajót. Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy próbálja ki aki még nem tette. Ugyanakkor egyre fontosabb, hogy hátra legyen vezetve a kötélzet a kokpitba, és az is, hogy felkerüljön roller a forstagra amivel be lehet sodorni az orrvitorlát. Viszont ehhez az kell, hogy az árboc aljára rendes veret készüljön a fordító csigáknak... na szóval mindig van mit csinálni:)

A hétvégén felkerültek a hányatott sorsú kapaszkodók is... Egész jól sikerült az epoxis kiegyenlítés, bár sajnos színben némileg elütnek a foltok, csak közelről látszanak a sérülések.

Október elsején pedig VIII. ABAS-MASTER Kupa! A hajó igazi próbája az evés. Vagymi.

Szünet után folytatjuk.

Jó ideje nem frissült a blog, aminek persze több oka van... de félek ezek kifogásnak hatnának, mint hogy azok is.

Tény, hogy a nyár az előzetes tervekkel ellentétben sokkal inkább szólt a vitorlázásról, mint a hajóápolásról. Talán nincs is ezzel baj, hiszen a hajó elvégre erre való, még egy fahajó is!

Azért történt ez-az.. Rezsőnek például gyereke született, és megmutatta neki, hogy hol juthat be a hajóba azon a kis résen, amin Ő már nem fér be. Persze a kis Rezső egyéb helyekre is befért.. így remekül be tudott bújni a hajófarba beszerelt üzemanyagtartály alatti padlódeszka alá. Igen pontosan ebben a sorrendben kellett mindent kiépíteni egy kellemes szombat este a Póstásból, mivel úgy gondoltuk, inkább ifjabb Rezső nélkül töltenénk az éjszakát. Az eset után áthelyeztem a siklóterelő lemezt a kormányrúd és a kormány találkozásához. Ezt az ötletet Kövendi Dénestől vettem, aki a SlimJimen fejlesztette tovább a siklóterelőmet ilyen módon. Csak remélni tudom, hogy ez megoldja a kérdést.

Volt aztán egy Tabu Oldtimer kupa, amire Kádár Gábor hívott meg, így a 22-es Lidérc fedélzetén versenyezhettem végig a napot. Igen nagy élmény volt sok klasszikus között menni. Bízom benne, hogy jövőre már a Póstás is készen lesz a nagyobb megmérettetésekre.

Csináltunk szép képeket a hajóról, teljes zászlódíszben, ami Pétertől kaptam kölcsön.

Azért a munkából is kijutott. Elhatároztam, hogy lelakkozom a kajüttetőt. Első sorban azért, mert sajnos pici rések keletkeztek a sikaflexen, a vörösfenyő lécek között. Ezeken az apró repedéseken aztán egy egy tartósabb eső esetén becsöpögött a víz. Abban bíztam, hogy két réteg lakk ezeket a réseket eltömíti. Hogy ez sikerült -e azt még nem tudom, mert azóta nem nagyon esett az eső.

A másik ok az volt, hogy a kapaszkodókról amik végigfutottak a kajüttetőn már erősen lekopott lakk, ezért ezeket leszereltem, és hazahoztam felcsiszolás és újralakkozás céljából.
Az elkészült rudakat aztán visszatettem az autóba, és irány a Balaton. Gondoltam majd másnap felszerelem, addig viszont ne legyen az autóban, mert kicsit még áradt belőle a lakk szag (előző este kentem rá az utolsó réteget). Hasonló okból a hajóba sem akartam betenni, ezért aztán bedugtam a kocsi alá! Ez volt ám a remek ötlet! Másnap amikor kiszaladtam a boltba vásárolni, rögtön át is szaladtam a kapaszkodókon. A Fűzfő Marina parkolója apró murvával van felszórva.. Ennek megfelelő apró lyukak keletkeztek a fában is. Bevallom, elhagyta az ajkamat néhány keresetlen szó.. de legalább senki mást nem okolhattam, csak magamat. Kapaszkodók vissza Budapestre. 

Epoxi ragasztóhoz nagyon finom faforgácsport kevertem, és ezzel gyógyítottam a lyukakat. Ha megszárad, akkor lehet újracsiszolni, és újralakkozni... 

Sajnos bárhogy nézzük, lassan lassan a szezon vége felé közeledünk, így el kell gondolkozni, hogy merre lesz a Póstás téli szállása.

Opció, hogy visszamegy Szántódra a sátorba. Vagy találok neki fedett helyet Fűzfőn. Vagy ha más lehetőség nincs, akkor ottmarad a kikötőben. De ebben az esetben valamilyen sátorszerű képződményt kell fölé tenni, hogy lehessen rajta dolgozni.

Ha esetleg valaki tud hangárt, vagy nagyobb raktárat Fűzfőn, ne kíméljen:)

Stílusos találkozó.

Igazán nem lett volna szép dolog, perzselődni a 30 fokban, állni a szélcsendben. Egy FolkeBoot nem erre való. De 7es 8as szélben vágtázni, az igen:) Na ilyen időnk volt a találkozón. Éva érzékletesen leírta a szombati napot... Amit ITT el is lehet olvasni. Képek is készültek amik szintén elérhetőek a cikkből.

Viszont azt el kell mondanom, hogy mennyire örültem annak, hogy a nem túl népes mezőny hajói milyen szépek voltak.

Kivétel nélkül minden hajó csillogott villogott, és nagyon szép állapotban volt (van). Több hajó azért nem tudott eljönni, mert éppen felújítják.. Bízom benne, hogy a következő találkozón már Ők is teljes fényükben ragyognak majd.

Hazafele egy kicsit azért izgultam.. Milyen lesz a fél Balatont átvitorlázni úgy, hogy egyedül leszek a hajón. Senkinek sem tudok odaszólni, hogy fogjon meg egy kötelet, állítson a génoán. Ha pedig valami esetleg történne, azt egyedül kell megoldani. Szerencsére van autómata kormány, ami jól jön ilyenkor. Szintén cserencse, hogy a kellemes 2es 3mas észkanyugati, gyakorlatilag félszéllel 1 takkon vitt Földvárról Fűzfőre alig több mint három óra alatt.. (Odafele 2.5 órát mentünk Évával, ami nem rossz teljesítmény) Gondoltam, hogy így lesz.. Fél óra után, már teljesen úgy mozogtam a hajón mint bármikor máskor. És örömmel mentem ki az orrba, elnézni a hajót, ahogy feszülnek a vitorlák, kormányoz a gép, és üres a kokpit.. Valami azt súgja, hogy lesznek még ennél hosszabb egyedül megtett távjaim is:)

Sajnos ez a hétvége is rávilágított, hogy hiába bírja a hajó a nagy (akár viharos) szelet, ha a vitorlák nincsenek megfelelő állapotban. A grószt megjavították ugyan, de most már nyilván való, hogy egy hasonló szélben, ismét el fog engedni rajta néhány varrás. Egyszerűen öreg. A kis génoa is beszakadt egy kis helyen, de ezt inkább annak tulajdonítom, hogy a grósz leszerelése, és elakadása közben kicsit lobogtattuk, ami ekkora szélben egy hibátlan vitorlát is ki tud kezdeni..

Nincs mese, meg kell csináltatni a Dragon Grószt, amit Villamostól kaptam. Remélem a héten kijutok vele Budakalászra, Vida Gáborhoz.

Ami viszont érdekes, hogy eddig (jónéhány erősszeles vitorlázáson túl) soha nem tapasztaltam, hogy a hajó fel akarna luvolni.. Egyáltalán nincs hajlama szélbefordulni, még akkor sem amikor már a kajut ablakait is vízalatt vannak. Ez nagy biztonságérzetet kölcsönöz a kormánynál. Ennyit tesz a hosszú kíl, és a tőkesúly legaljáig lenyúló hatalmas kormány.

Nem várt siker.

Nem kellett sokáig fűzni Pétert, hogy induljunk el a Mackó Classic versenyen, ami mellesleg az Orvos Gyógyszerész kupa betétfutama. Ha már ott voltunk, az Orvosok és a Gyógyszerészek között is megmérettük magunkat. Sajnos a Póstás nincs felmérve, viszont ha igaz paramétereiben megegyezik a Gandalf-al, aminek 117-es a yardstick száma (és a Póstásban még beépített motor is van) szóval ezt a számot adtam meg. Nem gondoltam, hogy a verseny végén minket szólítanak majd a YSIII-mas dobogó legfelső fokára, ám mégis így lett.

Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy 4 hajóból 1 DNF-volt.. De akár harmadikak is lehettünk volna:) A Mackó Classic versenyén a három klasszikus közül csak 3. nak értünk be, de az is igaz, hogy az első kettő egy egy 25-ös jolle volt, akik jóval gyorssabbak voltak nálunk. (eleve YSII ben indulnak).
Egy szóval nincs okunk szégyenkezni! A hajó igazán jól bírta, és mi is élveztük a versenyt.
Sok szép kép készült, köztük nem egy a Póstásról.
A versenyről egy kis beszámoló is készült.

Ma a Marina Fűzfőben egyszercsak találkoztam két 50-essel. Lencsevégre is kaptam őket gyorsan, az egyik Fináczy György hajója a Partiszél Ő invitált meg a fedélzetre. Ez a cirkáló alig 4 éves. Jó azt látni, hogy van aki manapság sem úszó lakókocsit vesz, vagy építtet magának, hanem szép klasszikus hajót.. Még ha korszerű technológiákkal készül is.

Szombaton pedig FolkeBoot találkozó! Kíváncsian várom, hogy mennyien leszünk, és hogy sikerül az esemény. Szélből nem lesz hiány, az már látszik:)

Minden lyukba egy dugó.

Ez is olyan dolog mint a többi. Amíg az ember nem csinálja, addig tart tőle. Én is hetek óta halogatom, hogy ledugózzam a csörlőbakok rögzítő csavarjait. Mivel elkészültek a klemm tartó fák, ezért a dugózást is meg kellett csinálni, hiszen épp oda kerülnek klemmek, ahol most a lyukak vannak. Dugózni elég egyszerű. Kicsit körbefaragtam a dugó végét, hogy könnyebben bemenjen, belemártottam lakkba, hogy bent is maradjon.. egy két ütés kalapáccsal, majd vésővel óvatosan levésni a tetejét. Olyan könnyen jön le a felesleg, hogy szinte kalapács sem kell hozzá. (mert pont szálirányban vésünk). Ez után durva (60-as) papírral szintbe csiszolni, majd finom (400-as) papírral elsimítani. A végén lakkozni, és kész. Persze nem mondom, hogy Szabai Tibor dugói nem szebbek. De azért elég jól néz ki a végeredmény. Persze ehhez az is kellett, hogy hajszál pontosan ugyanakkora legyen a dugó, mint a lyuk, és éles legyen a véső.


A dugózás után jött a klemm. A kis fa idomokat felcsavaroztam, a tetejére pedig felrögzítettem a klemmet. Mivel mindkét csörlő egy irányba forog, ezért asszimetrikusan helyezkednek el a kötélfogók, de ez nem baj. Sajnos csak 12-es mahagóni dugóim vannak, viszont csak 10-es fúrót hoztam, ezért ezt nem tudtam ledugózni.

Ezen kívül nagy dolog még, hogy teljesen új genoát kapott a Póstás. Vida Gábor készítette ezt is, és igazán szép lett! Úgy ropog, hogy összeszaladt a kikötő, amikor felpróbáltam. Direk a Póstás méreteire készült, így nagyon szépen áll. Könnyű anyagból van, könnyű szélre. Azért vasárnap párszor deckvízig döntöttük vele a hajót, de szépen tette a dolgát a nagyobb pöffökben is:)

Tetézi az örömöt, hogy Gerő Andrástól kaptam egy Dragon grószt, ami még szintén szinte ropogós. Kicsit át kell majd szabatni, mert túl magas, és az élkötele vékony a faárbochoz. De az anyaga nagyon jó! A javított grósszal is szépen megy a hajó, de azért inkább második vitorlának lesz meg megfelelő.

Eddig nem volt alba a hajón. Mivel erősebb hátszélben kifejezetten kellemetlen, és veszélyes is így vitorlázni, rögtönöznöm kellett egyet. A célnak megfelel. Mad kap klemmes csigasort, és rendes veretet is az árbocra, de mindent a maga idejében.

Vasárnap jó nagy kört mentünk Edittel.. és benéztünk a BS Fűzfőbe is ahol Ágostházy Imre helyére köthettünk be. Megnéztük a Gandalfot is, szépen készül. Vízvonal felett már fáig van csiszolva. Megkóstoltuk a kikötő új éttermében készült ételeket, amik bár nem túl olcsók, igen kiadós adagokban mérik őket, és az ízükre sem lehet panasz!

Rezső nem jelentkezett. Nem tudom, hogy magától tért jobb belátásra, vagy a siklóterelő megoldás vette-e el a kedvét, de az tény, hogy sem Rezsőt magát, sem a nyomát nem találtam meg a hajón. Pedig most két hétig egyedül volt szegény Póstás. Azért még tökéletesítem az eszközt. Valami csatos megoldással rögzítem majd össze a két oldalt, és tipliket is teszek az élébe, hogy ne csússzanak el egymáshoz képest a lapok.

A hajó új lakója.

Bizony a Sikló story nem csak mendemonda...

Amikor utoljára voltam a hajón és levettem a ponyvát, egy szép nagy siklóval találkoztam (mostantól Rezső) aki álmosan nézett fel rám a deckről, és úgy kellett noszogatnom, hogy visszatérjen a kellemesen hűvös vízbe.
Hogy Rezső bejutott-e a hajóba, azt nem tudom.. a kokpitban a padon megtaláltam a khmz..  nyomát.. Gyakorlatilag WCnek nézte a baloldali padot...

Rezső pontosan úgy mászott le a hajóról, ahogy azt Dénes előre vetítette. Szépen elcsúszott a hajó végéig, bekanyarodott a kormány és a fartükör közé majd kb 45fokos negatív szögben lecsobbant a vízbe. Valószínűleg nem volt tervezési szempont, hogy a siklók ne tudjanak bejutni a hajóba.

Szinte nem is látszik a ragasztás.

Nincs mese, erre megoldást kell találni. Nincs semmi bajom Rezsővel, a maga nemében igen szép példány.. De valahogy kevésbé praktikus háziállat. Már sajnálom, hogy nem fényképeztem le, de mivel még nem készült el a siklóterelő kézikészülékem, ezért attól tartok fogunk még találkozni..

Sajnos a műhelybe nem igazán jutottam el egész héten, ezért keveset haladtam. A baumgabel ragasztása elég jól sikerült. És kapott is már 2 réteg friss lakkot is. Persze, hogy meddig tart, az majd kiderül. Azért majd egy kis tesztnek alávetem, inkább nyugiban törjön el újra, mint “éles” helyzetben..

A lenolaj csodát tesz a mahagónival.

Mivel eddig nem voltak csörlők a hajón, klemmek sem voltak, amik tartják a genoa shottot. Péterrel már kimatekoltuk, hogy hova kerüljenek. A habléc belső oldalán lesznek, hogy a mancsaft a szél felőli oldalról is könnyen ki tudja rántani a shottot ha arról van szó. Na szóval ezeknek a klemmeknek csináltam meg a tartó fáit a Pétertől kapott mahagóniból.
Néhány réteg lakk és mehetnek fel a hajóra.

Ami a fenékvizet illeti, gyakorlatilag bedagadt a hajó. 1 hét alatt kb 2 pumpálásnyi víz jött ki belőle, ami kb 1.5 liter.

A Bianca 28-vitorlája sajnos tényleg elég kicsi. Ha rendes élkötele lenne, és nem műanyag csúszkái, akkor erős szélben jó lenne, de átalakítani nem érdemes. A Póstás saját vitorlái viszont elkészültek. A BirdySails műhelyében Vida Gábor keze alatt javult meg a grósz (és kapott trimzsinórt is) illetve a régi fock újra staigreiteres lett. Hamarosan kiderül, hogyan működnek:)

Elrendezés.

A Póstás sikeres átvitele után nem sok időt fordítottam a pakolásra. Ennek következtében a kajüt úgy nézett ki, mintha háromszor átforgatták volna a hajót a hossztengelye körül. Vitorlák szétteregetve (hogy ne fülledjenek be) szerszámok, vitorlazsákok, mentőmellények, pádlik, minden össze vissza. Ezért komoly program volt, megkeresni a dolgoknak a helyét és úgy elpakolni a hajóban, hogy újra előre lehessen jutni a fuchs-ba barlangászmutatványok nélkül. Végül egész szép rendet sikerült csinálni. A mentőmellények a fuchs, illetve a jobb oldali ágy alá kerültek. A kis olajradiátor (ami a hűvösebb estéken teljesít szolgálatot) illetve a gázrezsó a baloldali ágy alá. A szerszámos láda és a festékes, lakkos felszerelések a “pincébe” kaptak helyet, vagyis a bilgébe kerültek. Az ágyak feletti polcok is szekcionált tartalmakkal rendelkeznek már. Van “apróságos” polc, ahol az apróbb alkatrészek, seklik találhatóak. Van “konyha polc” ahol műanyag tányérok, bögrék, poharak, evőeszközök vannak, de lett “orvosi polc” is, itt érhető el az elsősegély láda, és egykét fontosabb gyógyszer.. aspirin, fenistil gél, stb..

Kint a padládákban lesznek majd a kötelek, horgonyok, pufferek, és a vödör. Van egy elég nagy tárolórész hátul a kormányosi ülés mögött a hajófarban, viszont ennek nyitása sajnos elég körülményes, hiszen ki kell venni az ülés mögötti hátfalat, amit ráadásul kulccsal zárni kell, máskülönben eléggé lötyögős... Szóval ide majd az megy, ami ritkán kell. Pl a nagyobbik horgony. Leméregettem még a vitorlákat is, hogy vajon mennyire felel meg a gyári méreteknek a Póstás? 

Így kiderült, hogy az eredeti méretnél valamivel nagyobb 625cm-es első éle lehet az fock-nak. A górsznak pedig 880cm-es. Sajnos ha hinni lehet az adatoknak, akkor a Dragon grósz ennél valamivel nagyobb, 920cm magas, vagyis nem megy fel simán. (Nem mintha sikerült volna ez idáig Dragon grószt szereznem.)  Bár az alsó éle pont jó lenne 340cm. Egy ismerősön Gábor felajánlott egy Bianca28-as nagyvitorlát, aminek a magassága a rajzok szerint épp jó, viszont ennek meg az alsó éle tűnik túl kicsinek, 265cm. Ha sikerül, akkor a hétvégén azért felpróbálom..

Külön örömteli meglepetés, hogy az a bizonyos "szép hajó" Kádár Gábor 22-es cirkálója! Jó ilyen szomszédokkal egy kikötőben lenni!

A műhelyben is akad még munka. László, az előző tulajdonos adott nekem néhány nyers bronz öntvényt. Két kis bikát, és egy lobobórúd tartót. Ez utóbbiban az a jó, hogy még nincs kifúrva felülről. Bár gyárilag úgy képzelték el, hogy majd talpán áll, én fordítva szeretném felszerelni. Azér lenne úgy jobb, mert kevésbé van útban, nem akad el benne a kötél. Ezért alulról fogom kifúrni és úgy megmunkálni, hogy ne álljon ki a fedélzet síkjából. A képről látszik, hogy azért van még vele munka. Ugyanakkor sehol sem lehet kapni olyan tartót, ami nem felfele áll, hanem süllyesztett... Nem hogy bronzból, alumíniumból se..

A kötéllétra fokai megkapták az utolsó lakkréteget, már csak kötél kell hozzá és készen is van!

A vasárnapi hercehurcában kettétört baumgabel-t is megragasztottam, remélem tartani fog a ragasztás.. Bár valószínűleg ha újra méteresnél nagyobb hullámok közepette kell majd teljes testsúllyal ránehézkedni, akkor azt nem fogja szeretni. Most viszont kap majd új lakkozást is, felcsiszolás után..

Kövendi Dénes írása nem hagy nyugodni a siklótémát illetően. Az első héten nem költözött még be sikló a hajóba (vagy csak épp nem volt otthon), minden esetre én nem szeretném, hogy váló ok legyen egy hüllő bolygótársam. Így kitaláltam egy “terelő elemet” amit a fartükörre merőlegesen szerelek majd fel a kormány köré, ezzel akadályozva meg a csúszómászót, hogy feljusson a fedélzetre. Ennek az előkészítése éppen csak elkezdődött.. remélem beválik majd.

Kalandos út Fűzfőre.

Mivel a BHZRT munkatársai nem hitték el nekem, hogy nem túravitorlázó vagyok aki Földvár szépségeire kíváncsi, miközben a kikötő infrastruktúráját használja, így a bedaruzott hajót napi 6300 forintért dagasztottam.. Szerencsére a jól sikerült tömítés miatt ezt nem kellett túlzásba vinni, így vasárnap neki is vágtunk Fűzfőnek. Sajnos a nap árbocszereléssel kezdődött, ezért elég későn, 1 óra magasságában vághattunk csak neki az útnak.. Az idő addigra elég kellemetlenre fordult, az északkeleti 5-ös 6-os szél méteres hullámokat keltett.

Hála a beépített motornak, nem okozott gondot felmotorozni Tihany alá és ott viszonylag csendes vízen felszerelni a hajót. Miután ezt megtettük, kezdődött a harc. Szakadó esőben, 50km/h -ás szélben és erős hullámzásban krajcolni nem térfa dolog. Szerencsére készültünk az időjárásra, így Péter és én is vízhatlan ruhában tűrtük az elemek haragját. Péter viharfock-ot is hozott, a nagyvitorlát pedig eleve reffelve húztuk fel. Bár a körülmények nem voltak ideálisak és több hullám gyakorlatilag hosszában csapott végig a fedélzeten, a hajó végig kezelhető maradt.. Még a legnagyobb nyomásokban sem akart fellúvolni, amit igazán örömmel állapítottam meg. Jó kis hajó ez!
Valahol a a cső után a The Sail kikötő előtt járhattunk, amikor Péter észrevett egy kis szakadást a közvetlenül a reffsor fölötti latnizsák felső részénél, a vitorla hátsó élétől kb 2 centiméterre. Gondolkoztunk, hogy mi legyen, de adott körülmények között nem akaródzott meghozni a döntést. Az élet persze meghozta helyettünk néhány perccel később és közel a árbocig beszakította a vásznat.. Hatalmas csattogást rendezett a szakadt grósz. Nem volt mit tenni, le kellett venni a nagyvitorlát... maradt a viharfock.

Ha sima külmotorunk lett volna, akkor teljesen vert helyzetbe kerülünk és egyetlen lehetőségünk hátszélben visszaballagni Földvárra. Itt napi 6300-ért várhattuk volna, amíg elül a szél. Ez volt a második pont, amikor a beépített motor bizonyíthatott. Pöccre indult, és vidáman vitte a hajót Füredre, ahol a Szövi bójás vendéghelyei csak ránk vártak. Ellentétben a kikötőmesterrel, akivel nem volt szerencsék összefutni, pedig még az irodába is elmentem megkeresni...

Kikötöttünk, leszereltünk és felmértük a károkat. A nagyvitorlát kiteregettük, bizony elég szomorúan nézett ki és elrepült belőle az egyik latni. Eltört továbbá a baum tartó fa (baumgabel) (szerelés közben az egyik hullámnál megkapaszkodtam benne) és csaknem teljesen elszakadt a dirk kötele (hasonló okból, bár ebbe Péter kapaszkodott meg:). Szerencsére minden egyéb jól bírta. A árboc a helyén maradt, a vantnik nem lazultak fel. A vitorla és a kötél is elég öreg volt, nem csoda, hogy feladták a harcot. Hogy az a bizonyos baumgabel miért adta meg magát ennyire könnyen, az egyelőre rejtély. Talán már eleve repedt volt...

Estére lecsendesedett az idő, de már nem vágtunk neki újra az útnak. Így legalább már jó medencében és jó oldalon volt a hajó Fűzfőhöz képest. Gerő András épp arra járt és volt olyan kedves, hogy átvitt minket Földvárra az autóhoz.

Hétfőn sem voltak ideálisak a körülmények.. Ugyanaz az északkeleti szél, ami hasonló erővel keltette a hullámokat. Abban bíztam, hogy délutánra csendesedik és neki tudunk vágni. Ez be is jött, így valamivel 5 után elkötöttük a hajót. Kikötőmesterrel továbbra sem találkoztunk, így (mivel személyesen nem volt lehetőségem) itt köszönöm meg a vendéglátást.

Ágostházi Imrétől kölcsön kaptam a Gandalf génoáját, amit a vasárnapi dörejben nem próbálhattunk ki. Most felhúztuk és szépen is vitte a hajót. Szükség is volt rá, mert a Mephisto nagyvitorláját használtuk szükségvitorlának grósz gyanánt, ami elég kicsinek bizonyult.. Nagyon jót vitorláztunk a fokozatosan gyengülő szélben, a lemenő nap fényénél. Az az igazság, hogy a Póstás nagyon kényelmesen vezethető! Jól ki van találva a hátsó kormányosi pad!

Mivel a szél tovább gyengült, (ráadásul rossz irányból:) ezért vasvitorlára kellett váltanunk.  10óra magasságában kötöttünk be a Marina Fűzfő 130-as helyére, a Póstás új otthonába. Aki erre jár, vigyázzon, mert a kikötő szájánál egyelőre nincs kivilágítva a jobb oldalra (víz felől nézve) kihelyezett ponton. Sötétben kevésbé jó látási viszonyok között, ez okozhat meglepetéseket.

Vonat csak éjfél magasságában indult Füredre, így volt időnk összerendezni a hajót, és körbenézni a kikötőben. Nem sokkal a Póstás mellett találtunk egy ígéretes vitorlást, de sötétben leponyvázva nem derült ki, hogy ez egy dragon, vagy esetleg egy 22-es cirkáló?
Kicsit fáradtan ültünk autóba Füreden fél1kor, de azért nagy volt az öröm, hogy végre a helyén van a hajó!

Most már csak vitorlát kell szerezni hozzá... :(

És úszik!

Az az igazság, hogy az elmúlt hetekben nem tudtam blogot írni. Senki se feltételezze, hogy elment tőle kedvem.. Nem mondom, voltak nehéz pillanatok, de a végeredmény minden munkaórát megért. Na ne szaladjunk előre..

Amikor az emberek azt mondogatták, hogy bizony egy fahajóval sok munka van, hittem is meg nem is... tudtam, hogy nem úgy lesz, mint a műanyagnál.. 1 nap csiszolás, algagátlózás, másnap daruzás.. De bevallom igazán őszintén, arra azért nem gondoltam, hogy ennyit kell majd rajta dolgozni. Ha végiggondolom és beleszámítom a segítségeket is hozzávetőleg 15 napnyi munkát tettünk bele. Ebbe persze nem számoltam a téli műhelymunkát és a szaladgálást az alapanyagok, vásznak, stb után. Ez csak a hajó alja és a hajótest nettó. Ráadásul ne 7-8 órás munkanapokkal számoljunk. Bizony gyakran reggel 8-kor kezdtük és este a steklámpa fényénél, még az utolsó simításokat végeztük a Póstáson. 
Itt jegyzem meg, hogy a Marinában minden FolkeBoat tulaj nagykeráron vásárolhat! Kihasználtam az alkalmat és jó olcson vettem hát mentőmellényeket, tűzoltópalackot.. ezt - azt ami kell..

Nem tudom melyik munkafolyamat volt a legnehezebb.. Talán a csiszolás. Utána jött az alapozás, három rétegben majd az késtapaszos tömítés.. Na ez is megér egy misét. Képzeljük el, hogy közel két kiló sót úgy töltünk át egyik helyről a másikra, hogy minden alkalommal csak egy fél kávéskanálnyit veszünk ki belőle.. És akkor arról még nem is volt szó, hogy nagy műgonddal ezt a fél kávéskanálnyi anyagot, a résekbe kell tömködni, alulról felfelé. Nem hittem volna, hogy vége lesz. Ezután még két réteg Cruiser Uno algagátló, már csukott szemmel..

Kihasználtuk az időt, és a nehezen elérhető részeket is lelakkoztuk, így új lakkréteget kapott a legfelső palánk, és a dörzsléc, na meg a reling léc is.

Filóztam rajta, hogy milyen legyen a hajó oldala, végül a “selyemfény” mellett döntöttem. A csillogó fehér, nekem egy kicsit csónakos benyomást kelt. A matt felület számomra elegánsabb. Kiderült, hogy a “fehér” algagátló, igazándiból inkább szürke, de talán nem is baj elég jól néz ki rajta.

A árboc is kapott három réteg lakkot, kívül belül. A “belül” itt a nútot jelenti, amit egérrel kell lakkozni.. Ez persze nem a számítógépes megfelelő.. Egy szivacsra kell két zsinórt kötni, és ezt húzogatva szétteríteni a lakkot. Itt is fontos az elővigyázatosság, mert ha megfolyik, vagy úgy szárad meg, hogy kiálló részek maradnak a nútban, az kikezdi a vitorla első élét.

Kiderült, hogy a viasz szerű dolog, amiből jó adagot kiszedtünk belőle nem más volt mint faggyú. Gyakorlatilag ezzel zsírozzák a nútot. Én azt hiszem, ha szépen ki van csiszolva, és lakkozva, akkor az szebb, és jobb. Persze igaz, az egerészést évente illik megismételni.

Ha a munkálatokban nem segít Péter, és Endre barátom, talán még mindig a hajó alatt fekszem. Ezúton is köszönöm nekik!

A daruzásra kijelölt péntekre már igen kíváncsi voltam, vajon milyen munkát végeztünk? Némileg megnyugtattak a daruzásra elkísérő Szabadi Tibor szavai, aki elismerően nyilatkozott. “szép munka”. Tibor instrukciói alapján a daruzás olajozottan ment.. még észbe sem kaptam, és a hajó alja már közeledett is a víz felé. Szerettem volna levideózni az eseményt, de végül csak fényképeket tudtam csinálni, olyan gyorsan történtek az események. 

Egy fahajónál a vízre tétel az igazság pillanata. Persze sok dolgon múlik, hogy mennyire ereszti a vizet amíg be nem dagad... Milyen volt a téli klíma.. száraz v. nedves. Mennyire volt meleg az idő a vízre tételig.. Hol és milyen körülmények között tárolták a hajót. De talán a legfontosabb, hogy miként készítették fel a szezonra!

Mi a legrosszabbra készültünk és már a daruzás megkezdésekor beállítottuk a merülőszivattyút... Ahogy letettük a hajót, semmi sem történt. Tibor annyit mondott, “baj van, nem ereszt a hajó!” A szerénytelenül mondhatom, hogy a balatonföldvári kikötőben többen a csodájára jártak. Tibor szerint talán még sosem eresztett ennyire kevés vizet, daruzás után. Szóval megérte a sok munka! Persze később azért megjelentek a “patakocskák”, de László (a szintén segítő korábbi tulajdonos) és Tibor szerint is, ez bőven a normális határ alatt van.. Annyira, hogy az első éjszakára sem kellett a szivattyút bekötni. Miután úgy ahogy összeraktuk a hajót, egy kis pezsgővel ünnepeltük meg az eseményt.

Motorszerelés.

Készre algagátlózva.

Palánkok közötti tisztítás.

Daruzás után sehol a víz..

Egerészés...

Daruzás

Újra úszik a Póstás

Később azért realizáltuk, hogy nem minden kötél ott jön le az árbocról, ahol le kellene jönnie. Ráadásul a jumpstag merevítőjét is otthon hagytam, ezért mindenképpen vissza kell még állni a daruhoz a nagy nap előtt. A nagy nap pedig a vasárnapi lesz, amikor először bontunk vitorlát a Póstással és elindulunk Fűzfőre.

Melegszik a helyzet...

Bizony.. belerohantunk az áprilisba és mire észbe kap az egyszeri hajós már át el is szaladt alatta a tavasz. Márpedig egy hajónak az a jó, ha vízen van. Egy fahajónak pedig különösen.

Mivel láttam, hogy ez a csiszolás téma az adott módon nyár végére készül csak el, ezért megkérdeztem Szabadi Tibort, hogy mégis hogyan kellene ezt csinálni. A válasz az volt, hogy sarokcsiszolóval.. “De nagyon óvatosan kell ám azzal dolgozni, inkább gyere ki a műhelybe, megmutatom.”
Egy ilyen invitálásnak nehéz nemet mondani. Másnap már ott is voltam a remekművek között. A teljesség igénye nélkül: egy felújított HKovács motoros, egy gaffos vitorlázatú tengeri vitorlás csónak, egy épülő kalóz és a legmegdöbbentőbb, egy 30-as jolle. Ez utóbbi olyan méretekkel rendelkezett, amikhez az ember nehezen nem társít tőkesúlyt, márpedig a közepén ott ágaskodik a svert szekrény. Igazán monumentális. Reméljük hamar elkészül, hiszen utána a Balatonra kerül majd.. Biztosan beszámolok róla!

Na de vissza a hajóhoz.. Tibor megmutatta, hogy miként kellene dolgozni a sarokcsiszolóra rögzített csiszoló koronggal. Rohantam is a barkácsáruházba venni egy kiegészítőt a flex-hez, ami be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.. Jóval kisebb energiabefektetéssel, sokkal jobb hatást lehet elérni.. Le is csiszoltam a jobb oldal 1/3-át, és akkor már a maradék 2/3-on is átmentem még 1x, hogy rendesen fáig legyen megtisztítva. Ezután még a baloldal kb 1/3-ára is jutott idő 1 nap alatt. Az is igaz, hogy üres volt a sátor, senki más nem tevékenykedett a hajók körül, így nem volt kivel beszélgetni a szünetekben..

Szabadi Tibor szépen haladt a hajó sarkának a javításával, már csak szintbe kell csiszolni, és festeni. Na meg néhány dugót betenni.

A hosszú hétvégét megtoldom egy nappal, így bízom benne, hogy négy nap alatt daruzásra kész állapotba hozhatom a hajót...

Nagy dilemma, hogy mivel tömítsem a hajó alját. Olyan dolog ez, mint amikor az embernek fáj valamije és nem hiszi el az első orvos diagnózisát. Elmegy az másodikhoz, azután a harmadikhoz és a végén már négy különböző betegség okozza ugyanazt a tünetet... na szóval volt ugye a műanyagozás... Erről letettem egyelőre, de ezen kívül is lehet gittelni, tapaszolni, SikaFlexelni...

Megkérdeztem jó néhány embert és egyelőre az olajos fatapasz a befutó, hiszen eddig is mindig ezzel tömítették a hajót. A SikaFlex is jó alternatíva, de azt mondják, hogy ha nincsenek tökéletesen megtisztítva a felületek és nem tapad meg jól, akkor ereszthet és sohasem dagad be. Olyan hajóról is tudok, amit így tömítettek és száraz volt egész évben, de olyat is ami sajnos folyatott... szóval egyelőre fatapasz.

Jártam festékboltban is.. Azért emelem ezt ki, mert régen találkoztam ennyire segítőkész kiszolgálással és türelemmel, mint ahogy itt viszonyultak hozzám. Nem utolsó sorban az árak is kedvezőbbek, mint a klasszikus barkácsáruházakban.
Ha igaz, a vízvonalat egy barna csík jelzi majd. Alatta az algagátlótól, felette zománcfestéktől lesz fehér a hajótest. Trilak egyik termékét vásároltam, amire azt javasolta az eladó, hogy igen jó. Ezzel szeretném belül is felújítani a fehér festést.

A műhelyben szépen halad a kötéllétra, megkapta az első réteg lakkot. A kormányhosszabbító és a csörlőbakok pedig az utolsó réteget. A kormányhosszabbítóra még rá kell szegecselnem a rozsdamentes veretet, de manapság rézszegecset kapni nem is olyan egyszerű..

Az apró lyukak megoldódtak, mert Tibor emlékei szerint a ragasztáshoz használt tűzőgép nyomai. Vízvonal alatt csak tengeren támadják meg állatok a hajótestet.. Édesvízben ilyen csak vízvonal felett fordulhat elő. Úgy legyen.

Sajnos a baum-hoz még nincs meg a faanyag. Lehet, hogy girbegurba baummal kezdődik majd a szezon.. de ezen már nem fog múlni, csak víz legyen már kiel alatt.. legalább egy tenyérnyi!

A ponyvát ma viszem a Vida Gáborékhoz, Budakalászra. Kicsit nem árt felújítani. Egy-két fül leszakadt róla, néhány varrást meg kell erősíteni. Ha igaz a jövő hét végére készen lesz. A ponyva elég fontos alkatrésze egy fahajónak. Ha nincs rendesen takarva, egy év alatt leamortizálódik a napsütéstől a fedélzet..

Minden összevetve, még nem szívesen írom le, mert sokmindent nem rendeztem el.. De a tervek szerint április utolsó hétvégéjén vízre kerül a Póstás.

Mi a legrosszabb a vitorlázásban?

Azt hiszem erre a kérdésre egyöntetűen az a válasz, hogy az algagátlózás. Valószínűleg az is ezt mondja, aki önmaga még sohasem fogott csiszológépet a kezében, csak nézni szokta ahogy szorgos kezek felkészítik a hajóját a szezonra.

Ugyanakkor ha egy fahajóst kérdezünk meg ugyanerről, akkor valószínűleg egyből szúró/vágószerszámmal fog nekünk esni és most már azt is tudom, hogy miért.

Egész vasárnap a hajó alatt feküdtem és ez idő alatt az egyik oldal 2/3-nak a lecsiszolásával végeztem. Mikor hazaértem szó szerint úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Minden porcikám fájt az egész nap a fejem fölött tartott csiszológéptől. 

Az alapkoncepció az volt, hogy az algagátlót lecsiszolom és csak ott megyek fáig, ahol amúgy is lekívánkoznak a rétegek.. Persze még sehol sem tartottam az alapkoncepciót, miért pont itt tettem volna? Valahogy úgy volt, hogy az algagátló jött le igazán nehezen. Utána a festék és az alapozó már szinte könnyen. Mondom szinte. Na szóval lényegében mindenhol fáig csiszoltam. Persze ebben az is benne volt, hogy Rick Csaba komplett rendszert ígért, alapozótól az algagátlón keresztül a lakkig. Így aztán mégsem kenhetem a drága anyagokat félig csiszolt hajófenékre.

Csiszoltam kisgéppel, nagy géppel, de mindenhogy elég nehéz munka... Szalagcsiszolóval nem próbáltam, de legközelebb azzal is nekimegyek.

A korhadás kijavítását Szabadi Tibor kezdte meg. Most még elég rosszul néz ki, de bízom Tibor hozzáértésében. Elvégre párszor szétszedte és összerakta már a Póstást.

Nem voltam egyedül Szántódon, Székely Zoltán a Fülest (egy 15-ös jolle) ápolgatta, míg Könvendi Dénes a Slim Jim-et lakkozta éppen. A munkák szüneteiben jókat beszélgettünk és Dénes egy igazán jóleső ebédre is vendégül látott. Az ebéd közben húzta elő a Slim Jim eredeti Angol hajólevelét, amit hamarosan be is szkennelek, és felteszek a folkeboot.hu -ra, mert igazán szép dokumentum! Azért elgondolkodtató, hogy Dénes hajóján gyakorlatilag a hajófenék felkészítése azt jelenti, hogy a vízvonalon és a kormánylapáton egy réteg algagátlóval erősítette meg a tavalyi festést... Ez a műanyagozás valószínűleg megspórol némi időt, és az Epifanes WestWind-sem lehet rossz anyag!

Történt még, hogy meghozta a posta az új hajólevelet. Így most már hivatalosan is rendben vannak a papírok.

Műhelymunka:

A csörlőbakok megkapták az utolsó réteg mahagóni lazúrt és megy rájuk a lakk. A kötéllétra pedig gőzerővel készül, Elég prózai módon a Baumaxban vettem hozzá faanyagot, (gyalult fenyő lécet) amit méretre vágtam csiszoltam és olajoztam. 6 fok jött ki az anyagból, ami valószínűleg sok, de úgy voltam vele, hogy rövidíteni mindig könnyebb, mint nyújtani. Maximum nem használom fel az összes lépcsőfokot.

Ez volt a hétvége.

Ami pedig a mai napi nagy öröm, hogy meghozta a posta Rick Csaba és a hajofestek.hu -által küldött anyagokat. A környezettudatos csomagolás azt jelenti, hogy a rázkódásvédelemről pattogatott kukoricával gondoskodnak:) Nem bírtam ki, hogy ne kostóljam meg. Itt jelentem, hogy sima natúr, de azért elég finom:) Egészen biztosan hamarabb lebomlik, mint a hungarocell golyóbisok. Kicsomagolva a dobozokat előkerült 3x2.5 liter Primocon alapozó, ami a lenolajhoz hasonlóan beivódik a fába. Hogy ez biztosan így legyen, három rétegben kell felvinni vízvonal alatti részre. Ezután Cruiser Uno félkemény algagátló jön, fehér színű, mert az elegáns. Azért félkemény, mert ez kevésbé nedvesedik át, mint a teljesen puha típusúak. Ebből első alkalommal két réteget kell felhordani. A fa részekhez pedig International Original yacht lakk dukál, a hozzá való hígítóval. Mit mondjak öröm volt kipakolni a dobozokat. Ilyen profi anyagokkal biztosan a munka is hasonló öröm lesz és erőt is ad a véget nem érő csiszoláshoz...

Csörlő kérdés szinte megoldva

Amikor először felpróbáltam a csörlőket és láttam, hogy menyivel nagyobbak mint a csörlő tartó bak, csak azt láttam magam előtt, hogy ez majd mennyi gondot okoz majd.. Le kell szerelni a bakokat, újakat csinálni, faanyagot szerezni hozzá, megmunkálni úgy, hogy ne csak szép, de esztétikus is legyen.. Szóval hirtelen nem tudtam hogy is kezdjek neki. Halogattam.. Aztán jött a tipp. A belső oldalához kell hozzáragasztani! Leszereltem a bakokat és onnan ment minden mit a... szóval ment.. Nem mondom, hogy nem voltak megoldandó feladattok.. Pl. gondoljatok, bele, hogy ha két egymásra semmilyen szempontból nem merőleges és nem is párhuzamos egyébként viszont bezsírozott felületet össze szeretnétek szorítani, mi történik... Segítek. Az, hogy valamelyik irányban mindenképpen el szeretnének csúszni egymáshoz képest. Márpedig a ragasztó zsírként viselkedik, amíg nem kezd kötni. Ebből lett azután a szorító tenger:) De a cél szentesíti az eszközt, és a ragasztások egész jól sikerültek.
A szorítók eltávolítása után síkba gyalulás, majd csiszolás következett. Persze nyilván az eredeti lakkrétegtől is megváltam végül.. Ha már csinálom, legyen szépen egyben kezelve.  Szóval most ott tartok, hogy van két egész hasonló csörlőbakom, amire ráfér a csörlő. Kicsit a gombhoz csináltam a hajót, de én így szeretem:)

Persze még nincs kész, vennem kell mahagóni fapácot és azzal elérni hogy minél hasonlóbb színe legyen a ragasztott darabnak.. Aztán jöhet a lakkozás, amire valami gyorsabb megoldást kell kitalálnom, mert a hétvégente 1 réteg, gyors fejszámolással 8-10 hét. Annyi idő márpedig nincs.

A kormányhosszabbító ünnepélyes keretek között megkapta az első, még erősen hígított lakkréteget, szépen be is itta. Itt azon gondolkozom, hogy miként lehetne a csuklós szerelvényt a végén tökéletesíteni... Mert az eredeti megoldás kicsit “kotyogós”, de persze ha így használható volt minimum 30 évig, akkor biztosan elműködik még egy jó darabig:)

Azért ha belegondolok, hogy a vízre tételig mik vannak hátra...

• új baum,
• hajó aljának csiszolása, tömítése, festése, algagátlása,
• árboc felújítása
• hátsó korhadás kijavítása
• “apró lyukak a palánkon” problémakör megoldása

És amit még meg szeretnék csinálni, bár ráér vízre tétel után is

• fedélzet átlakkozása, hibák kijavítása
• belső festés/lakkozás felújítása
• hajólétra (legalább egy kötéllétra)
• belső berendezés átalakítása
• kötélzet hátravezetése a kokpitba

na jó.. nem is sorolom tovább.. a lényeg úgy is az, hogy a nagy melegek előtt víz kerüljön a hajó alá..