A Póstás sikeres átvitele után nem sok időt fordítottam a pakolásra. Ennek következtében a kajüt úgy nézett ki, mintha háromszor átforgatták volna a hajót a hossztengelye körül. Vitorlák szétteregetve (hogy ne fülledjenek be) szerszámok, vitorlazsákok, mentőmellények, pádlik, minden össze vissza. Ezért komoly program volt, megkeresni a dolgoknak a helyét és úgy elpakolni a hajóban, hogy újra előre lehessen jutni a fuchs-ba barlangászmutatványok nélkül. Végül egész szép rendet sikerült csinálni. A mentőmellények a fuchs, illetve a jobb oldali ágy alá kerültek. A kis olajradiátor (ami a hűvösebb estéken teljesít szolgálatot) illetve a gázrezsó a baloldali ágy alá. A szerszámos láda és a festékes, lakkos felszerelések a “pincébe” kaptak helyet, vagyis a bilgébe kerültek. Az ágyak feletti polcok is szekcionált tartalmakkal rendelkeznek már. Van “apróságos” polc, ahol az apróbb alkatrészek, seklik találhatóak. Van “konyha polc” ahol műanyag tányérok, bögrék, poharak, evőeszközök vannak, de lett “orvosi polc” is, itt érhető el az elsősegély láda, és egykét fontosabb gyógyszer.. aspirin, fenistil gél, stb..
Kint a padládákban lesznek majd a kötelek, horgonyok, pufferek, és a vödör. Van egy elég nagy tárolórész hátul a kormányosi ülés mögött a hajófarban, viszont ennek nyitása sajnos elég körülményes, hiszen ki kell venni az ülés mögötti hátfalat, amit ráadásul kulccsal zárni kell, máskülönben eléggé lötyögős... Szóval ide majd az megy, ami ritkán kell. Pl a nagyobbik horgony. Leméregettem még a vitorlákat is, hogy vajon mennyire felel meg a gyári méreteknek a Póstás?
Így kiderült, hogy az eredeti méretnél valamivel nagyobb 625cm-es első éle lehet az fock-nak. A górsznak pedig 880cm-es. Sajnos ha hinni lehet az adatoknak, akkor a Dragon grósz ennél valamivel nagyobb, 920cm magas, vagyis nem megy fel simán. (Nem mintha sikerült volna ez idáig Dragon grószt szereznem.) Bár az alsó éle pont jó lenne 340cm. Egy ismerősön Gábor felajánlott egy Bianca28-as nagyvitorlát, aminek a magassága a rajzok szerint épp jó, viszont ennek meg az alsó éle tűnik túl kicsinek, 265cm. Ha sikerül, akkor a hétvégén azért felpróbálom..
Külön örömteli meglepetés, hogy az a bizonyos "szép hajó" Kádár Gábor 22-es cirkálója! Jó ilyen szomszédokkal egy kikötőben lenni!
A műhelyben is akad még munka. László, az előző tulajdonos adott nekem néhány nyers bronz öntvényt. Két kis bikát, és egy lobobórúd tartót. Ez utóbbiban az a jó, hogy még nincs kifúrva felülről. Bár gyárilag úgy képzelték el, hogy majd talpán áll, én fordítva szeretném felszerelni. Azér lenne úgy jobb, mert kevésbé van útban, nem akad el benne a kötél. Ezért alulról fogom kifúrni és úgy megmunkálni, hogy ne álljon ki a fedélzet síkjából. A képről látszik, hogy azért van még vele munka. Ugyanakkor sehol sem lehet kapni olyan tartót, ami nem felfele áll, hanem süllyesztett... Nem hogy bronzból, alumíniumból se..
A kötéllétra fokai megkapták az utolsó lakkréteget, már csak kötél kell hozzá és készen is van!
A vasárnapi hercehurcában kettétört baumgabel-t is megragasztottam, remélem tartani fog a ragasztás.. Bár valószínűleg ha újra méteresnél nagyobb hullámok közepette kell majd teljes testsúllyal ránehézkedni, akkor azt nem fogja szeretni. Most viszont kap majd új lakkozást is, felcsiszolás után..
Kövendi Dénes írása nem hagy nyugodni a siklótémát illetően. Az első héten nem költözött még be sikló a hajóba (vagy csak épp nem volt otthon), minden esetre én nem szeretném, hogy váló ok legyen egy hüllő bolygótársam. Így kitaláltam egy “terelő elemet” amit a fartükörre merőlegesen szerelek majd fel a kormány köré, ezzel akadályozva meg a csúszómászót, hogy feljusson a fedélzetre. Ennek az előkészítése éppen csak elkezdődött.. remélem beválik majd.
