Szünet után folytatjuk.

Jó ideje nem frissült a blog, aminek persze több oka van... de félek ezek kifogásnak hatnának, mint hogy azok is.

Tény, hogy a nyár az előzetes tervekkel ellentétben sokkal inkább szólt a vitorlázásról, mint a hajóápolásról. Talán nincs is ezzel baj, hiszen a hajó elvégre erre való, még egy fahajó is!

Azért történt ez-az.. Rezsőnek például gyereke született, és megmutatta neki, hogy hol juthat be a hajóba azon a kis résen, amin Ő már nem fér be. Persze a kis Rezső egyéb helyekre is befért.. így remekül be tudott bújni a hajófarba beszerelt üzemanyagtartály alatti padlódeszka alá. Igen pontosan ebben a sorrendben kellett mindent kiépíteni egy kellemes szombat este a Póstásból, mivel úgy gondoltuk, inkább ifjabb Rezső nélkül töltenénk az éjszakát. Az eset után áthelyeztem a siklóterelő lemezt a kormányrúd és a kormány találkozásához. Ezt az ötletet Kövendi Dénestől vettem, aki a SlimJimen fejlesztette tovább a siklóterelőmet ilyen módon. Csak remélni tudom, hogy ez megoldja a kérdést.

Volt aztán egy Tabu Oldtimer kupa, amire Kádár Gábor hívott meg, így a 22-es Lidérc fedélzetén versenyezhettem végig a napot. Igen nagy élmény volt sok klasszikus között menni. Bízom benne, hogy jövőre már a Póstás is készen lesz a nagyobb megmérettetésekre.

Csináltunk szép képeket a hajóról, teljes zászlódíszben, ami Pétertől kaptam kölcsön.

Azért a munkából is kijutott. Elhatároztam, hogy lelakkozom a kajüttetőt. Első sorban azért, mert sajnos pici rések keletkeztek a sikaflexen, a vörösfenyő lécek között. Ezeken az apró repedéseken aztán egy egy tartósabb eső esetén becsöpögött a víz. Abban bíztam, hogy két réteg lakk ezeket a réseket eltömíti. Hogy ez sikerült -e azt még nem tudom, mert azóta nem nagyon esett az eső.

A másik ok az volt, hogy a kapaszkodókról amik végigfutottak a kajüttetőn már erősen lekopott lakk, ezért ezeket leszereltem, és hazahoztam felcsiszolás és újralakkozás céljából.
Az elkészült rudakat aztán visszatettem az autóba, és irány a Balaton. Gondoltam majd másnap felszerelem, addig viszont ne legyen az autóban, mert kicsit még áradt belőle a lakk szag (előző este kentem rá az utolsó réteget). Hasonló okból a hajóba sem akartam betenni, ezért aztán bedugtam a kocsi alá! Ez volt ám a remek ötlet! Másnap amikor kiszaladtam a boltba vásárolni, rögtön át is szaladtam a kapaszkodókon. A Fűzfő Marina parkolója apró murvával van felszórva.. Ennek megfelelő apró lyukak keletkeztek a fában is. Bevallom, elhagyta az ajkamat néhány keresetlen szó.. de legalább senki mást nem okolhattam, csak magamat. Kapaszkodók vissza Budapestre. 

Epoxi ragasztóhoz nagyon finom faforgácsport kevertem, és ezzel gyógyítottam a lyukakat. Ha megszárad, akkor lehet újracsiszolni, és újralakkozni... 

Sajnos bárhogy nézzük, lassan lassan a szezon vége felé közeledünk, így el kell gondolkozni, hogy merre lesz a Póstás téli szállása.

Opció, hogy visszamegy Szántódra a sátorba. Vagy találok neki fedett helyet Fűzfőn. Vagy ha más lehetőség nincs, akkor ottmarad a kikötőben. De ebben az esetben valamilyen sátorszerű képződményt kell fölé tenni, hogy lehessen rajta dolgozni.

Ha esetleg valaki tud hangárt, vagy nagyobb raktárat Fűzfőn, ne kíméljen:)