Az ember azt hinné lakkozni egyszerű..
Lakk megfog, ecset beledug, fára ráken, megszárad, kész.
Hát nem.
A felület előkészítés egy dolog. Erről már volt is szó korábban. Hanem utána a lakkozás, na az valami elvetemült tudomány. A len olajozás után minden olyan szép volt.. aztán a lakkozott felületek száradás után itt ott megfolyva, néhol kis légbuborékokkal... szóval már egyáltalán nem volt olyan szép. A legkevésbé sem úgy néztek ki mint vártam. Az instrukció a következő volt.. “Jól hígított lakkot, nagyon de nagyon vékonyan felhordani. Akkor jó, ha száradás után nem is látszik az első réteg. “
Nyilván nem is az elmélettel volt a baj, hanem valahol a kivitelezés szakmaiságába csúszott hiba. Lakkoztam én már persze, de akkor nem törekedtem a tökéletességre, és ha az ember nem igazán tudja hogy kellene csinálni, elrontani is sokkal nehezebben tudja.
Szóval ma egy kicsit máshogy álltam neki.. a felületeket újra átcsiszoltam, 1:3 arányban hígított lakkot éppen csak megmutattam az ecsetnek, majd jól lehúztam róla a “felesleget”, ezzel kentem át a felületeket. A dobozkának ez lesz az első, szóval biztosan szebb lesz mint a két jump, ma volt..
Az evezőkről is lekerültek a szorítók. Egyelőre úgy néz ki, hogy megfelelően tart a ragasztás, de azért majd rozsdamentes drótból csinálok “U” szöget, és beleütöm a toll élébe, hogy az is jobban összetartsa a ragasztást.
Bárány Lászlóról kaptam nagy felbontású képeket, amik (még 2 napig) idén készültek, Balatonföldváron. Ezek fel is kerültek a galériába.
2010. december 29., szerda
2010. december 26., vasárnap
Az eredet!
Éppen nekiláttam a mai teendőknek amikor érkezett egy e-mail a telefonomra. Feladója Baka Gergely, akinek nagyapja Kesserü Ferenc a Postás Üdülőben előbb a Partizánnal (ex. Rabonbán) majd ennek kiöregedésekor a Postással vitorláztatta az üdülő vendégeit. (Ekkor így hívták.) Kesserü Ferenc tekinthető a Póstás édesapjának, hiszen Ő rendelte meg a hajót 1966-67 környékén a Balatonfüredi Hajógyártól. Ez több mind öröm!
Gergely több korabeli dokumentumot és képet is küldött, ezzel kiegészítve az amúgy is örömteli karácsonyt. Így van már fényképem a vízre bocsátás napjáról 1967-ben, illetve korabeli dokumentumaim a hajógyárhoz intézett javítási munkálatokról.
A fényképekből kiderül, hogy a fartükör már gyárilag is fehér volt. Vagyis nem követte az északi tradíciót, miszerint a fartükröt lakkozzák. Magam sem hittem volna, hogy ilyen történelmi ereklyék kerülnek a birtokomba. A képekből dokumentumokból galéria készült!
Ami a mai munkákat illeti. A ládikát eredetileg nem gondoltam olajozni, mert az eredeti lakk kis felcsiszolás után átvonhatónak tűnt. Aztán mikor megláttam a jumpokat ma miután beszívták a lenolajat, kicsit elérzékenyültem, majd bűntudatom lett amiért megtagadtam volna ezt a gyönyört a ládikától. Újabb csiszolás, majd olajozás következett így a számára is.
A jumpok megkapták az első réteg lakkot, amit kb 1:2 arányban hígított Sandolin Yacht lakkal vittem fel. Valószínűleg nem ez a legjobb lakk ami létezik, de ilyet kaptam... Jövőre amikor kivesszük az árbocot majd kiderül hogy bírja az UV-t. Ha valahol itt aztán igazán kapni fogja majd az áldott napsugarakat.
A vékony rétegű lakkozás után a pádlik kerültek a terítékre. Az egyiknek a tollán egy repedés volt, a másiknak kettő. Ráadásul ez utóbbinál kicsit meg is vetemedett a kirepedt rész vagyis “elállt” a síktól. Törött fát könnyű ragasztani.. az ember bekeni a felületeket, összenyomja és úgy tartja.. sokáig.. De a repedt fánál ez nem olyan egyszerű, hiszen a vékony repedésbe a viszonylag sűrű epoxi ragasztót bekenni nem triviális. Szétfeszítettem annyira, hogy be tudjam kenni és úgy voltam vele, hogy ha közben végighasad, hát legalább könnyebb lesz ragasztani. Nem így történt, bírták a strapát. A ragasztás után szorítókkal rögzítettem a felületeket. A dupla repedéses pádlit síkban is. 1-2 nap és kiderül, hogy sikerült-e a mutatvány, ha lejönnek a szorítók. Ha igen, akkor jön a csiszolás, olajozás, lakkozás.. Ha nem, akkor pedig a B-terv következik, aminek a részleteit még nem dolgoztam ki teljesen (fogalmam sincs róla).
Gergely több korabeli dokumentumot és képet is küldött, ezzel kiegészítve az amúgy is örömteli karácsonyt. Így van már fényképem a vízre bocsátás napjáról 1967-ben, illetve korabeli dokumentumaim a hajógyárhoz intézett javítási munkálatokról.
A fényképekből kiderül, hogy a fartükör már gyárilag is fehér volt. Vagyis nem követte az északi tradíciót, miszerint a fartükröt lakkozzák. Magam sem hittem volna, hogy ilyen történelmi ereklyék kerülnek a birtokomba. A képekből dokumentumokból galéria készült!
Ami a mai munkákat illeti. A ládikát eredetileg nem gondoltam olajozni, mert az eredeti lakk kis felcsiszolás után átvonhatónak tűnt. Aztán mikor megláttam a jumpokat ma miután beszívták a lenolajat, kicsit elérzékenyültem, majd bűntudatom lett amiért megtagadtam volna ezt a gyönyört a ládikától. Újabb csiszolás, majd olajozás következett így a számára is.
 |  |
A jumpok megkapták az első réteg lakkot, amit kb 1:2 arányban hígított Sandolin Yacht lakkal vittem fel. Valószínűleg nem ez a legjobb lakk ami létezik, de ilyet kaptam... Jövőre amikor kivesszük az árbocot majd kiderül hogy bírja az UV-t. Ha valahol itt aztán igazán kapni fogja majd az áldott napsugarakat.
A vékony rétegű lakkozás után a pádlik kerültek a terítékre. Az egyiknek a tollán egy repedés volt, a másiknak kettő. Ráadásul ez utóbbinál kicsit meg is vetemedett a kirepedt rész vagyis “elállt” a síktól. Törött fát könnyű ragasztani.. az ember bekeni a felületeket, összenyomja és úgy tartja.. sokáig.. De a repedt fánál ez nem olyan egyszerű, hiszen a vékony repedésbe a viszonylag sűrű epoxi ragasztót bekenni nem triviális. Szétfeszítettem annyira, hogy be tudjam kenni és úgy voltam vele, hogy ha közben végighasad, hát legalább könnyebb lesz ragasztani. Nem így történt, bírták a strapát. A ragasztás után szorítókkal rögzítettem a felületeket. A dupla repedéses pádlit síkban is. 1-2 nap és kiderül, hogy sikerült-e a mutatvány, ha lejönnek a szorítók. Ha igen, akkor jön a csiszolás, olajozás, lakkozás.. Ha nem, akkor pedig a B-terv következik, aminek a részleteit még nem dolgoztam ki teljesen (fogalmam sincs róla).
 |  |
Karácsony másnapján
Amikor vége a céges hajtásnak és karácsonyt is megünnepelte a család, akkor eljön egy kis nyugalom. Na jó... Mondjuk inkább úgy, hogy családi programok közé beékelhető egy kis hajóval foglalkozás. Így tudtam haladni egy kicsit.
Néhány dolgot szeretnék megcsinálni a “téli szünetben”. Van három fa evezőm (pádlim*), ezeket fel kellene újítani. Sajnos az alsó lapos részük (a tolluk*) elrepedt és a lakkozás sem az igazi. Van két rétegelt lemez lap a beépített szekrények aljában, amiket le szeretnék festeni, mert jelenleg mindenféle kezelés hiányzik róluk. (nem régen kerülhettek a hajóba, mert elég jó állapotban vannak ahhoz képest). Még évekkel ezelőtt kaptam egy öreg fa dobozt, ami jó lesz majd apróságoknak a hajón (seklik, csigák, meg ami gyűlik). De persze ez is felújításra szorul.
A ládikát először csak átcsiszolni, és lakkozni szerettem volna. De persze ahogy elkezdtem vele foglalkozni, végül az lett, hogy minden leszereltem róla (zsanér, fogantyú, lábak) és az alját is újra ragasztottam két komponensű ragasztóval. Szóval ez lesúlyozva várja a száradást.
A kezeletlen fenéklemezek csiszolást követően szintén lenolajazást kaptak. Bár ezek fehérre lesznek festve, úgy voltam vele, hogy egy kis olaj nem fog megártani.
Alapvetően egész jól haladtam. A következő alkalommal már jöhet az első réteg lakk. Aztán a következő réteg, és a következő, na meg a következő, ja és persze a következő... Vajon mennyi réteget kell kenni a jump-ra amit egész évben szív a nap és ver az eső?
* Péter kicsit korrektúrázta a blogbejegyzést, amit ezúton is köszönök:)
2010. december 19., vasárnap
A megoldás
Haffner István a 22-es rögös hivatali útjának apropóján küldte ezt a kis szösszenetet, amin olyan jót nevettem, hogy meg is osztom veletek:
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében.
Bárka sehol.
- Noé, hol a bárka!? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelőek, ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert - a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében - fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr -, megteszi helyettem az államigazgatás.
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében.
Bárka sehol.
- Noé, hol a bárka!? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelőek, ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert - a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében - fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr -, megteszi helyettem az államigazgatás.
2010. december 17., péntek
Kádár Gábor, meg a 22es.
A minap Kádár Gábornál jártam.. Jó volt beszélgetni a hajózásról a történelemről.. bár bevallom nem tudtam mindig követni Gábor gondolatmeneteit... Ennek nyilván való oka sekélyes hajózástörténelmi ismereteimben keresendő.. Talán éppen ezért nem volt könnyű ugyanazon szavakba önteni az élményt, az hangulatot és az új ismereteket... A cikk elkészülte után még egy kis huzavona is kialakult Hafi, Keszeg, és közöttem... na jó.. közöttem nem:) De azért a végére csak összeállt valami..
Azért nem lenne annyira rossz, ha nem kellene minden évben közel 5 hónapon keresztül várni a maradék 7et. De ne legyünk telhetetlenek, elég sok európai ország van, akinek Balatonnyi tó sem jutott, és a klíma sem nálunk a legrosszabb.. Csak ugye ez hol vigasztal, amikor az igazi téli hónapok még csak most jönnek? Na igen.. pont ott..
Az ünnepek alatt remélem több időm lesz a Póstásból felhozott dolgokat csiszolni, festeni, ragasztani.. Van munka bőven!
Azért nem lenne annyira rossz, ha nem kellene minden évben közel 5 hónapon keresztül várni a maradék 7et. De ne legyünk telhetetlenek, elég sok európai ország van, akinek Balatonnyi tó sem jutott, és a klíma sem nálunk a legrosszabb.. Csak ugye ez hol vigasztal, amikor az igazi téli hónapok még csak most jönnek? Na igen.. pont ott..
Az ünnepek alatt remélem több időm lesz a Póstásból felhozott dolgokat csiszolni, festeni, ragasztani.. Van munka bőven!
2010. december 12., vasárnap
Egy esős havas vasárnap délelőtt.
 |
| Szekrény, polc, ágy édeshármas |
Néhány láncreakciót is elindítottunk. Ugye jó lenne egy nagyobb szekrény.. igen, de akkor annyival rövidebb az ágy, akkor meg kell emelni, hogy a fuchs-al egy vonalban legyen. Igen, de akkor a belső polcok és az ágy között túl kevés a hely, polc meg csak kellene.. Na szóval ilyen egy láncreakció. Egy hajón minden mindennel összefügg. Nem lehet úgy arrébb tenni egy darab fát, hogy 22 másik fa helyzetére ne lenne hatással.
Minden részletet próbáltunk lefényképezni, hogy a hosszú téli éjszakákon is lehessen tervezgetni. Rájöttem, hogy a fahajóknak különösen jól áll a távolság. Ami 2-3 méterről gyönyörű és csillog villog a lakktól, az közelről kicsit repedezett, itt ott megfeketedett és le van róla kopva az a bizonyos lakk... Szóval igaz lehet az a nézet, miszerint egy fahajón MINDIG van mit lakkozni.
 |
| Korhadás |
Szinte minden mozdíthatót kivettünk a hajóból. A köteleket mosásra, néhány fát festésre, az evezőt lakkozásra, a háború előtti mentőmellényeket a padlásra. Közben forró teát ittunk a kokpitban üldögélve és vártuk a nyarat.. mivel nem jött, a tea meg elfogyott ezért elindultunk haza a jól megpakolt autóval. A kötelek azóta a mosógépben, (ez nem csak nektek, nekem is új volt) és minden más is a helyén.
 |
2010. december 10., péntek
Téli Balaton, és a papírmunka.
Ma lent voltunk Lászlóval (az előző tulajdonos) és Szabadi Tiborral (a hajó felújítását és karban tartását végző mester) a Balatonon. Aláírtuk a papírokat, így mostantól én "viselem a hajó terheit és húzom annak hasznait" bármit is jelentsem ez.
Átnéztük a hajót, megbeszéltük, hogy miket kell majd rajta megcsinálni és mit érdemes. Sajnos több borda is törött, de Tibor szerint ezek cseréjére még nincs szükség. Néhány dolgot haza is hoztam. Így feljött a nyári ponyva (fel kellene újítani) a perseling, (amit a baumra és a nagyvitorlára lehet teríteni és teljesen elhasznált, újat kell csináltatni) a jumpstag (fából vannak, és kiszívta őket a nap), az akkumulátor, és az automata kormány. Igen egy Raymarine ST1000-is van hozzá, bár még nem volt sohasem bekötve.
Általánosan elmondható, hogy a hajó nagyon jó állapotban van. Persze itt ott át kell csiszolni és újra lakkozni. A szívem szerint legalább az egyik belső szekrényt kicsit átalakítanám, hogy egy "konyha pult" legyen belőle. A köteleket szeretném hátravezetni a kokpitba, hiszen sokat megyek egyedül és olyankor jobb ha nem kell elől ugrálni az árboctőnél. A fartükröt a jelenlegi fehér festés helyett lakkozni szeretném. Szóval lesz vele munka, az egyébként szokásos tavaszi felkészítésen kívül is.
Nagyon hideg volt és fújt a szél, így hiába van fedett helyen a hajó, kb 2 óra alatt teljesen megmerevedtek a kezeink és átfagytunk. Szeretnék vasárnap megint lemenni és kipakolni a dolgokat belőle. Felhozni a köteleket, a szivacsokat. A köteleket elmosni, a szivacsokra huzatot varratni.
Az utazásnak volt egy másodlagos haszna is. Tibortól nagyon sok mindent tudtam meg a Póstás történetéről, hiszen ő szinte a teljes eddigi életét végig kísérte.
Átnéztük a hajót, megbeszéltük, hogy miket kell majd rajta megcsinálni és mit érdemes. Sajnos több borda is törött, de Tibor szerint ezek cseréjére még nincs szükség. Néhány dolgot haza is hoztam. Így feljött a nyári ponyva (fel kellene újítani) a perseling, (amit a baumra és a nagyvitorlára lehet teríteni és teljesen elhasznált, újat kell csináltatni) a jumpstag (fából vannak, és kiszívta őket a nap), az akkumulátor, és az automata kormány. Igen egy Raymarine ST1000-is van hozzá, bár még nem volt sohasem bekötve.
Általánosan elmondható, hogy a hajó nagyon jó állapotban van. Persze itt ott át kell csiszolni és újra lakkozni. A szívem szerint legalább az egyik belső szekrényt kicsit átalakítanám, hogy egy "konyha pult" legyen belőle. A köteleket szeretném hátravezetni a kokpitba, hiszen sokat megyek egyedül és olyankor jobb ha nem kell elől ugrálni az árboctőnél. A fartükröt a jelenlegi fehér festés helyett lakkozni szeretném. Szóval lesz vele munka, az egyébként szokásos tavaszi felkészítésen kívül is.
Nagyon hideg volt és fújt a szél, így hiába van fedett helyen a hajó, kb 2 óra alatt teljesen megmerevedtek a kezeink és átfagytunk. Szeretnék vasárnap megint lemenni és kipakolni a dolgokat belőle. Felhozni a köteleket, a szivacsokat. A köteleket elmosni, a szivacsokra huzatot varratni.
Az utazásnak volt egy másodlagos haszna is. Tibortól nagyon sok mindent tudtam meg a Póstás történetéről, hiszen ő szinte a teljes eddigi életét végig kísérte.
2010. december 8., szerda
Póstás, mint név.
Szóval azért ez a bejegyzés címe, mert a Póstás nevéről lesz szó.
Sokat, de tényleg sokat gondolkoztam azon, hogy mit kezdjek a hajó nevével. Mert lássuk be arról, hogy “Póstás” az ember egy zöld ruhás kicsit rozzant biciklivel közlekedő emberre asszociál, aki nagy nyűttes bőrtáskát visz az oldalán és minden kutya megugatja... Legkevésbé sem egy szép hajóra. (Ne legyen félreértés, tisztelem becsülöm ezt a foglalkozást, mint ahogy mondjuk a kéményseprőkét, vagy nőgyógyászokét is, mégis fura név lenne ez egy vitorlás oldalán.) Ugyanakkor (információim szerint) valójában sohasem volt ráfestve ez a név, és a hajólevelében sem szerepel. Azért hívják így, mert a Postás Üdülő hajójaként funkcionált, onnan került ahhoz a tulajdonoshoz, akitől László az előző tulajdonosa megvette. Szóval ha innen közelítjük meg a kérdést, akár át is lehetne keresztelni úgy, hogy “igazi” neve legyen.
Másfelől viszont mindenki így ismeri. Amikor találkozom valaki “öreg hajóssal” és mesélek neki a folkeboot-ról, egyből jön a válasz, hogy a Postás üdülőnek volt egy ilyen hajója a Póstás.
Bár Péter szerint az átkeresztelés megfelelő mennyiségű alkohol kérdése csak, én végül mégis belenyugodtam. Ezt a hajót márpedig így hívják, és ha eddig ez volt a neve, hát ezután is legyen Póstás. Végül ezt is meg lehet ideologizálni.. Jön-megy, fontos küldeményeket, híreket, csomagokat, vagy épp szerelmesleveleket kézbesít fáradhatatlanul. Jó jó.. kicsit izzadság szaga van. De fogadjuk el:)
Ha már Póstás.. akkor viszont legyen valami szép felirata, ami most már rákerülhet a hajótestre, a baum-ra, pólóra, bárova... Ezért felütöttem a fontkészletemet, és a következő verziókat választottam ki első nekifutásra.
Aztán hogy melyik lesz pontosan? Ha ez egy nagy olvasottságú blog lenne, akkor azt mondanám, hogy várom a szavazatokat:) De nem az.. szóval majd kialakul.. amíg nincs ráfestve, addig bármelyik lehet.. vagy akár valami egész másmilyen is.
Sokat, de tényleg sokat gondolkoztam azon, hogy mit kezdjek a hajó nevével. Mert lássuk be arról, hogy “Póstás” az ember egy zöld ruhás kicsit rozzant biciklivel közlekedő emberre asszociál, aki nagy nyűttes bőrtáskát visz az oldalán és minden kutya megugatja... Legkevésbé sem egy szép hajóra. (Ne legyen félreértés, tisztelem becsülöm ezt a foglalkozást, mint ahogy mondjuk a kéményseprőkét, vagy nőgyógyászokét is, mégis fura név lenne ez egy vitorlás oldalán.) Ugyanakkor (információim szerint) valójában sohasem volt ráfestve ez a név, és a hajólevelében sem szerepel. Azért hívják így, mert a Postás Üdülő hajójaként funkcionált, onnan került ahhoz a tulajdonoshoz, akitől László az előző tulajdonosa megvette. Szóval ha innen közelítjük meg a kérdést, akár át is lehetne keresztelni úgy, hogy “igazi” neve legyen.
Másfelől viszont mindenki így ismeri. Amikor találkozom valaki “öreg hajóssal” és mesélek neki a folkeboot-ról, egyből jön a válasz, hogy a Postás üdülőnek volt egy ilyen hajója a Póstás.
Bár Péter szerint az átkeresztelés megfelelő mennyiségű alkohol kérdése csak, én végül mégis belenyugodtam. Ezt a hajót márpedig így hívják, és ha eddig ez volt a neve, hát ezután is legyen Póstás. Végül ezt is meg lehet ideologizálni.. Jön-megy, fontos küldeményeket, híreket, csomagokat, vagy épp szerelmesleveleket kézbesít fáradhatatlanul. Jó jó.. kicsit izzadság szaga van. De fogadjuk el:)
Ha már Póstás.. akkor viszont legyen valami szép felirata, ami most már rákerülhet a hajótestre, a baum-ra, pólóra, bárova... Ezért felütöttem a fontkészletemet, és a következő verziókat választottam ki első nekifutásra.
Aztán hogy melyik lesz pontosan? Ha ez egy nagy olvasottságú blog lenne, akkor azt mondanám, hogy várom a szavazatokat:) De nem az.. szóval majd kialakul.. amíg nincs ráfestve, addig bármelyik lehet.. vagy akár valami egész másmilyen is.
2010. november 26., péntek
Folkeboot.hu
"Egységben az erő" erre gondoltam, amikor kicsit beleástam magam a típus nemzetközi, és hazai jelenlétébe. Azt tapasztaltam, hogy tőlünk északra jelentős folkeboot flották hajóznak, és majd mindenhol valamilyen szövetségbe, flottába, vagy legalább egy weboldalba tömörülnek.
Ugyanakkor nálunk (nyilván a viszonylag kevés példány miatt) nem készült publikus regiszter a típusról.
Mindenki akivel beszéltem örült a kezdeményezésnek, és már gyűlnek is szépen a hajók a hamarosan elinduló folkeboot.hu -oldalra:)
A domain kiválasztása nem is volt annyira triviális feladat, hiszen majd minden országban máshogy nevezik a típust.. Elegáns lett volna egy Magyar elnevezést bevezetni. mondjuk "Néphajó". De ez talán idehaza túl sok rejtett negatív jelentést hordoz. A következő elnevezések közül lehet választani, a teljesség igénye nélkül:
Egy logót is csináltam, ami kicsit "ikeás" hiszen mégis északi típusról van szó, hangsúlyos benne az "F" betű, hiszen mégis ez a típus vitorlajele, és barnás a színe, elvégre az eredeti folke fából készül. Nem vagyok grafikus, szóval a kritikával óvatosan:)
A tervek merészek! Ki tudja mi valósul majd meg belőlük. De azért lehetne néhány folkeboot találkozó, esetleg kis háziverseny... vagy akár saját osztály is?
Titkon persze abban is bízom, hogy a szép hajók látványa, és a típus életének láttatása másoknak is meghozza a kedvet, és így egyre több folkéval találkozhatunk majd a Balatonon.
Ugyanakkor nálunk (nyilván a viszonylag kevés példány miatt) nem készült publikus regiszter a típusról.
Mindenki akivel beszéltem örült a kezdeményezésnek, és már gyűlnek is szépen a hajók a hamarosan elinduló folkeboot.hu -oldalra:)
A domain kiválasztása nem is volt annyira triviális feladat, hiszen majd minden országban máshogy nevezik a típust.. Elegáns lett volna egy Magyar elnevezést bevezetni. mondjuk "Néphajó". De ez talán idehaza túl sok rejtett negatív jelentést hordoz. A következő elnevezések közül lehet választani, a teljesség igénye nélkül:
- Folkeboot (Németország)
- Folkboat (Anglia, USA)
- Volksboot (Hollandia ill. Németország)
- Folkbåt (Svédország)
- Folkkari (Finnország)
Egy logót is csináltam, ami kicsit "ikeás" hiszen mégis északi típusról van szó, hangsúlyos benne az "F" betű, hiszen mégis ez a típus vitorlajele, és barnás a színe, elvégre az eredeti folke fából készül. Nem vagyok grafikus, szóval a kritikával óvatosan:)
A tervek merészek! Ki tudja mi valósul majd meg belőlük. De azért lehetne néhány folkeboot találkozó, esetleg kis háziverseny... vagy akár saját osztály is?
Titkon persze abban is bízom, hogy a szép hajók látványa, és a típus életének láttatása másoknak is meghozza a kedvet, és így egyre több folkéval találkozhatunk majd a Balatonon.
2010. november 24., szerda
Spirituszfőzőből fa hajó
Hogy is kezdődött ez?
Úgy, hogy vitorlás hajó volt a jelem az óvodában:) De itt most inkább átlapoznék harminc évet mindenki örömére. Onnantól kezd érdekes lenni a történet, hogy az előző hajóm előző spirituszfőzője helyett egy korszerűbb gázosat vásároltam. Három lehetőségem volt.
Ez utóbbi mellett döntöttem.
Hamar jelentkezett is érte Baldóci Péter, aki mint kiderült az agárdi Stradivari tulajdonosa. Hamar vittem is neki a főzőt, cserébe megnéztem a Mephistot. Hideg is volt, esett is (valamikor 2010 március). De a ponyva sarkát felemelve szinte sugárzott 15-ös jolle. Meg is beszéltük, hogy ha újra úszik, megyünk vele egy kört. Ebből aztán több közös vitorlázás, sőt közös verseny is lett. Azt vettem észre magamon, hogy hiányzik a fa. Hiányzik a színe, az illata, a hangulata. És ez az érzés valahányszor erősödött bennem, amikor felléptem a Barracuda fedélzetére. Jött a kisördög és hosszú álmatlan éjszakákon át suttogta a fülembe: “venned kell egy fa hajót”.
Hajót eladni nem könnyű dolog. Olyat amit az ember a saját kezével újított fel, és tett használhatóvá, még nehezebb. De nyár végére csak megszületett a döntés, a kisördög nyert, 1-0.
Igen ám, de milyen hajó legyen?
Nézegettem a jollékat, 15-ös 25-ös. De sajnos a belső helykínálatuk nekem kevés. Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a kikötő 500 méteres körzetében legyen egy nyaralóm, vagy lakásom. Bár elméletileg egy hajó belső terének olyan magasnak kell lennie, mint két felnőtt ember egymásra fektetve, +15-20 cm. De ennél azért nagyobb kényelemre vágytam. Elkezdtem hát minden más típus után kutatni, de egyik sem tetszett igazán. Vagy túl nagy, vagy túl kicsi, túl magas, vagy épp alacsony... Aztán Péter az egyik beszélgetésen előhúzta a jolly joker kártyáját (szerintem régóta tartogatta).
Neked egy Folke kéne.
Folke Folke.. melyik az?
Több is van a Balatonon, pl a Gandalf Fűzfőn.
Ja igen! A Gandalf tulajdonosától még kaptam is kölcsön csiszológépet az egyik tavaszi algagátlózásnál. Na az tényleg szép hajó.
Ennyi elég is volt. Ahogy számítógép közelébe értem, felbőgettem a keresőmotorokat. Jöttek is szépen a képek a videók, a leírások. Nem tagadom, nagyon tetszett amit láttam. Az északi országokban ma is nagyon kedvelt típus, szinte mindenhol van saját szövetségük a tulajdonosoknak. Egyszóval nem egy “halott” típusról van szó.
Aztán gondoltam egy merészet és rákerestem, van -e idehaza eladó példány. A nem várt meglepetés... 1 db találat, Bárány László hajója a Póstás. Fel is hívtam, meg is néztük. Gyönyörű hajó, szépen felújítva, egykét kevésbé korhű részlettel. (merev forstag, beépített motor) és egykét dolgot csinálni is kéne rajta (törött bordák, megvetemedett baum, stb.) A legnagyobb gond mégis az árával volt. Lehet róla vitatkozni, hogy sok volt, vagy kevés. Az viszont tényszerű volt, hogy ennyi pénzem nincs.
Még egyszer jól megnéztem magamnak, aztán újra belevetettem magamat az internet sűrűjébe. Megtanultam kicsit Svédül, kicsit Finnül, és még jobban Németül. Írtam vagy 10-15 eladó Folkénak (és egy 30as cirkálónak is:), de a válaszok csak nem jöttek... Végül összesen két hajótulajdonossal tudtam érdemben felvenni a kapcsolatot. Egy Német, és egy Svéd példány gazdája jelzett vissza. A Német hajóról küldött képek rögtön elárulták, hogy bizony teljesen újra kell építeni vízvonal alatt, de talán fölötte is. A Svéd hajónak törött volt az árboca, viszont nagyon kedvező az ára. Ha nem kéthetes válaszidővel reagált volna tulaj, és ha be tudta volna szerezni a szükséges papírokat, és ha az a volna nem lett volna, akkor most éppen az asztalosmesterséget tanulnám, és hajót restaurálnék. De az a sok volna, az bizony volt. Viszont kaptam egy tippet, miszerint az a bizonyos Póstás még mindig várja az új gazdáját, és azóta az ár is jóval alkuképesebb... Közben a Barracuda is eladó sorba került, már nem csak az 1-2ezer eurós példányok voltak a célkeresztben. Vettem egy nagy levegőt, és a telefont.
Mondhatnám, hogy a többi már történelem, de valójában a történet csak itt kezdődik.
Úgy, hogy vitorlás hajó volt a jelem az óvodában:) De itt most inkább átlapoznék harminc évet mindenki örömére. Onnantól kezd érdekes lenni a történet, hogy az előző hajóm előző spirituszfőzője helyett egy korszerűbb gázosat vásároltam. Három lehetőségem volt.
- felviszem a régit a padlásra, és talán soha többet nem látom.
- eladom 5000 forintért, ezen a pénzen pedig veszek kb 1/3 tank benzint.
- elajándékozom.
Ez utóbbi mellett döntöttem.
Hamar jelentkezett is érte Baldóci Péter, aki mint kiderült az agárdi Stradivari tulajdonosa. Hamar vittem is neki a főzőt, cserébe megnéztem a Mephistot. Hideg is volt, esett is (valamikor 2010 március). De a ponyva sarkát felemelve szinte sugárzott 15-ös jolle. Meg is beszéltük, hogy ha újra úszik, megyünk vele egy kört. Ebből aztán több közös vitorlázás, sőt közös verseny is lett. Azt vettem észre magamon, hogy hiányzik a fa. Hiányzik a színe, az illata, a hangulata. És ez az érzés valahányszor erősödött bennem, amikor felléptem a Barracuda fedélzetére. Jött a kisördög és hosszú álmatlan éjszakákon át suttogta a fülembe: “venned kell egy fa hajót”.
Hajót eladni nem könnyű dolog. Olyat amit az ember a saját kezével újított fel, és tett használhatóvá, még nehezebb. De nyár végére csak megszületett a döntés, a kisördög nyert, 1-0.
Igen ám, de milyen hajó legyen?
Nézegettem a jollékat, 15-ös 25-ös. De sajnos a belső helykínálatuk nekem kevés. Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a kikötő 500 méteres körzetében legyen egy nyaralóm, vagy lakásom. Bár elméletileg egy hajó belső terének olyan magasnak kell lennie, mint két felnőtt ember egymásra fektetve, +15-20 cm. De ennél azért nagyobb kényelemre vágytam. Elkezdtem hát minden más típus után kutatni, de egyik sem tetszett igazán. Vagy túl nagy, vagy túl kicsi, túl magas, vagy épp alacsony... Aztán Péter az egyik beszélgetésen előhúzta a jolly joker kártyáját (szerintem régóta tartogatta).
Neked egy Folke kéne.
Folke Folke.. melyik az?
Több is van a Balatonon, pl a Gandalf Fűzfőn.
Ja igen! A Gandalf tulajdonosától még kaptam is kölcsön csiszológépet az egyik tavaszi algagátlózásnál. Na az tényleg szép hajó.
Ennyi elég is volt. Ahogy számítógép közelébe értem, felbőgettem a keresőmotorokat. Jöttek is szépen a képek a videók, a leírások. Nem tagadom, nagyon tetszett amit láttam. Az északi országokban ma is nagyon kedvelt típus, szinte mindenhol van saját szövetségük a tulajdonosoknak. Egyszóval nem egy “halott” típusról van szó.
Aztán gondoltam egy merészet és rákerestem, van -e idehaza eladó példány. A nem várt meglepetés... 1 db találat, Bárány László hajója a Póstás. Fel is hívtam, meg is néztük. Gyönyörű hajó, szépen felújítva, egykét kevésbé korhű részlettel. (merev forstag, beépített motor) és egykét dolgot csinálni is kéne rajta (törött bordák, megvetemedett baum, stb.) A legnagyobb gond mégis az árával volt. Lehet róla vitatkozni, hogy sok volt, vagy kevés. Az viszont tényszerű volt, hogy ennyi pénzem nincs.
Még egyszer jól megnéztem magamnak, aztán újra belevetettem magamat az internet sűrűjébe. Megtanultam kicsit Svédül, kicsit Finnül, és még jobban Németül. Írtam vagy 10-15 eladó Folkénak (és egy 30as cirkálónak is:), de a válaszok csak nem jöttek... Végül összesen két hajótulajdonossal tudtam érdemben felvenni a kapcsolatot. Egy Német, és egy Svéd példány gazdája jelzett vissza. A Német hajóról küldött képek rögtön elárulták, hogy bizony teljesen újra kell építeni vízvonal alatt, de talán fölötte is. A Svéd hajónak törött volt az árboca, viszont nagyon kedvező az ára. Ha nem kéthetes válaszidővel reagált volna tulaj, és ha be tudta volna szerezni a szükséges papírokat, és ha az a volna nem lett volna, akkor most éppen az asztalosmesterséget tanulnám, és hajót restaurálnék. De az a sok volna, az bizony volt. Viszont kaptam egy tippet, miszerint az a bizonyos Póstás még mindig várja az új gazdáját, és azóta az ár is jóval alkuképesebb... Közben a Barracuda is eladó sorba került, már nem csak az 1-2ezer eurós példányok voltak a célkeresztben. Vettem egy nagy levegőt, és a telefont.
Mondhatnám, hogy a többi már történelem, de valójában a történet csak itt kezdődik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)