Kalandos út Fűzfőre.

Mivel a BHZRT munkatársai nem hitték el nekem, hogy nem túravitorlázó vagyok aki Földvár szépségeire kíváncsi, miközben a kikötő infrastruktúráját használja, így a bedaruzott hajót napi 6300 forintért dagasztottam.. Szerencsére a jól sikerült tömítés miatt ezt nem kellett túlzásba vinni, így vasárnap neki is vágtunk Fűzfőnek. Sajnos a nap árbocszereléssel kezdődött, ezért elég későn, 1 óra magasságában vághattunk csak neki az útnak.. Az idő addigra elég kellemetlenre fordult, az északkeleti 5-ös 6-os szél méteres hullámokat keltett.

Hála a beépített motornak, nem okozott gondot felmotorozni Tihany alá és ott viszonylag csendes vízen felszerelni a hajót. Miután ezt megtettük, kezdődött a harc. Szakadó esőben, 50km/h -ás szélben és erős hullámzásban krajcolni nem térfa dolog. Szerencsére készültünk az időjárásra, így Péter és én is vízhatlan ruhában tűrtük az elemek haragját. Péter viharfock-ot is hozott, a nagyvitorlát pedig eleve reffelve húztuk fel. Bár a körülmények nem voltak ideálisak és több hullám gyakorlatilag hosszában csapott végig a fedélzeten, a hajó végig kezelhető maradt.. Még a legnagyobb nyomásokban sem akart fellúvolni, amit igazán örömmel állapítottam meg. Jó kis hajó ez!
Valahol a a cső után a The Sail kikötő előtt járhattunk, amikor Péter észrevett egy kis szakadást a közvetlenül a reffsor fölötti latnizsák felső részénél, a vitorla hátsó élétől kb 2 centiméterre. Gondolkoztunk, hogy mi legyen, de adott körülmények között nem akaródzott meghozni a döntést. Az élet persze meghozta helyettünk néhány perccel később és közel a árbocig beszakította a vásznat.. Hatalmas csattogást rendezett a szakadt grósz. Nem volt mit tenni, le kellett venni a nagyvitorlát... maradt a viharfock.

Ha sima külmotorunk lett volna, akkor teljesen vert helyzetbe kerülünk és egyetlen lehetőségünk hátszélben visszaballagni Földvárra. Itt napi 6300-ért várhattuk volna, amíg elül a szél. Ez volt a második pont, amikor a beépített motor bizonyíthatott. Pöccre indult, és vidáman vitte a hajót Füredre, ahol a Szövi bójás vendéghelyei csak ránk vártak. Ellentétben a kikötőmesterrel, akivel nem volt szerencsék összefutni, pedig még az irodába is elmentem megkeresni...

Kikötöttünk, leszereltünk és felmértük a károkat. A nagyvitorlát kiteregettük, bizony elég szomorúan nézett ki és elrepült belőle az egyik latni. Eltört továbbá a baum tartó fa (baumgabel) (szerelés közben az egyik hullámnál megkapaszkodtam benne) és csaknem teljesen elszakadt a dirk kötele (hasonló okból, bár ebbe Péter kapaszkodott meg:). Szerencsére minden egyéb jól bírta. A árboc a helyén maradt, a vantnik nem lazultak fel. A vitorla és a kötél is elég öreg volt, nem csoda, hogy feladták a harcot. Hogy az a bizonyos baumgabel miért adta meg magát ennyire könnyen, az egyelőre rejtély. Talán már eleve repedt volt...

Estére lecsendesedett az idő, de már nem vágtunk neki újra az útnak. Így legalább már jó medencében és jó oldalon volt a hajó Fűzfőhöz képest. Gerő András épp arra járt és volt olyan kedves, hogy átvitt minket Földvárra az autóhoz.

Hétfőn sem voltak ideálisak a körülmények.. Ugyanaz az északkeleti szél, ami hasonló erővel keltette a hullámokat. Abban bíztam, hogy délutánra csendesedik és neki tudunk vágni. Ez be is jött, így valamivel 5 után elkötöttük a hajót. Kikötőmesterrel továbbra sem találkoztunk, így (mivel személyesen nem volt lehetőségem) itt köszönöm meg a vendéglátást.

Ágostházi Imrétől kölcsön kaptam a Gandalf génoáját, amit a vasárnapi dörejben nem próbálhattunk ki. Most felhúztuk és szépen is vitte a hajót. Szükség is volt rá, mert a Mephisto nagyvitorláját használtuk szükségvitorlának grósz gyanánt, ami elég kicsinek bizonyult.. Nagyon jót vitorláztunk a fokozatosan gyengülő szélben, a lemenő nap fényénél. Az az igazság, hogy a Póstás nagyon kényelmesen vezethető! Jól ki van találva a hátsó kormányosi pad!

Mivel a szél tovább gyengült, (ráadásul rossz irányból:) ezért vasvitorlára kellett váltanunk.  10óra magasságában kötöttünk be a Marina Fűzfő 130-as helyére, a Póstás új otthonába. Aki erre jár, vigyázzon, mert a kikötő szájánál egyelőre nincs kivilágítva a jobb oldalra (víz felől nézve) kihelyezett ponton. Sötétben kevésbé jó látási viszonyok között, ez okozhat meglepetéseket.

Vonat csak éjfél magasságában indult Füredre, így volt időnk összerendezni a hajót, és körbenézni a kikötőben. Nem sokkal a Póstás mellett találtunk egy ígéretes vitorlást, de sötétben leponyvázva nem derült ki, hogy ez egy dragon, vagy esetleg egy 22-es cirkáló?
Kicsit fáradtan ültünk autóba Füreden fél1kor, de azért nagy volt az öröm, hogy végre a helyén van a hajó!

Most már csak vitorlát kell szerezni hozzá... :(