És úszik!

Az az igazság, hogy az elmúlt hetekben nem tudtam blogot írni. Senki se feltételezze, hogy elment tőle kedvem.. Nem mondom, voltak nehéz pillanatok, de a végeredmény minden munkaórát megért. Na ne szaladjunk előre..

Amikor az emberek azt mondogatták, hogy bizony egy fahajóval sok munka van, hittem is meg nem is... tudtam, hogy nem úgy lesz, mint a műanyagnál.. 1 nap csiszolás, algagátlózás, másnap daruzás.. De bevallom igazán őszintén, arra azért nem gondoltam, hogy ennyit kell majd rajta dolgozni. Ha végiggondolom és beleszámítom a segítségeket is hozzávetőleg 15 napnyi munkát tettünk bele. Ebbe persze nem számoltam a téli műhelymunkát és a szaladgálást az alapanyagok, vásznak, stb után. Ez csak a hajó alja és a hajótest nettó. Ráadásul ne 7-8 órás munkanapokkal számoljunk. Bizony gyakran reggel 8-kor kezdtük és este a steklámpa fényénél, még az utolsó simításokat végeztük a Póstáson. 
Itt jegyzem meg, hogy a Marinában minden FolkeBoat tulaj nagykeráron vásárolhat! Kihasználtam az alkalmat és jó olcson vettem hát mentőmellényeket, tűzoltópalackot.. ezt - azt ami kell..

Nem tudom melyik munkafolyamat volt a legnehezebb.. Talán a csiszolás. Utána jött az alapozás, három rétegben majd az késtapaszos tömítés.. Na ez is megér egy misét. Képzeljük el, hogy közel két kiló sót úgy töltünk át egyik helyről a másikra, hogy minden alkalommal csak egy fél kávéskanálnyit veszünk ki belőle.. És akkor arról még nem is volt szó, hogy nagy műgonddal ezt a fél kávéskanálnyi anyagot, a résekbe kell tömködni, alulról felfelé. Nem hittem volna, hogy vége lesz. Ezután még két réteg Cruiser Uno algagátló, már csukott szemmel..

Kihasználtuk az időt, és a nehezen elérhető részeket is lelakkoztuk, így új lakkréteget kapott a legfelső palánk, és a dörzsléc, na meg a reling léc is.

Filóztam rajta, hogy milyen legyen a hajó oldala, végül a “selyemfény” mellett döntöttem. A csillogó fehér, nekem egy kicsit csónakos benyomást kelt. A matt felület számomra elegánsabb. Kiderült, hogy a “fehér” algagátló, igazándiból inkább szürke, de talán nem is baj elég jól néz ki rajta.

A árboc is kapott három réteg lakkot, kívül belül. A “belül” itt a nútot jelenti, amit egérrel kell lakkozni.. Ez persze nem a számítógépes megfelelő.. Egy szivacsra kell két zsinórt kötni, és ezt húzogatva szétteríteni a lakkot. Itt is fontos az elővigyázatosság, mert ha megfolyik, vagy úgy szárad meg, hogy kiálló részek maradnak a nútban, az kikezdi a vitorla első élét.

Kiderült, hogy a viasz szerű dolog, amiből jó adagot kiszedtünk belőle nem más volt mint faggyú. Gyakorlatilag ezzel zsírozzák a nútot. Én azt hiszem, ha szépen ki van csiszolva, és lakkozva, akkor az szebb, és jobb. Persze igaz, az egerészést évente illik megismételni.

Ha a munkálatokban nem segít Péter, és Endre barátom, talán még mindig a hajó alatt fekszem. Ezúton is köszönöm nekik!

A daruzásra kijelölt péntekre már igen kíváncsi voltam, vajon milyen munkát végeztünk? Némileg megnyugtattak a daruzásra elkísérő Szabadi Tibor szavai, aki elismerően nyilatkozott. “szép munka”. Tibor instrukciói alapján a daruzás olajozottan ment.. még észbe sem kaptam, és a hajó alja már közeledett is a víz felé. Szerettem volna levideózni az eseményt, de végül csak fényképeket tudtam csinálni, olyan gyorsan történtek az események. 

Egy fahajónál a vízre tétel az igazság pillanata. Persze sok dolgon múlik, hogy mennyire ereszti a vizet amíg be nem dagad... Milyen volt a téli klíma.. száraz v. nedves. Mennyire volt meleg az idő a vízre tételig.. Hol és milyen körülmények között tárolták a hajót. De talán a legfontosabb, hogy miként készítették fel a szezonra!

Mi a legrosszabbra készültünk és már a daruzás megkezdésekor beállítottuk a merülőszivattyút... Ahogy letettük a hajót, semmi sem történt. Tibor annyit mondott, “baj van, nem ereszt a hajó!” A szerénytelenül mondhatom, hogy a balatonföldvári kikötőben többen a csodájára jártak. Tibor szerint talán még sosem eresztett ennyire kevés vizet, daruzás után. Szóval megérte a sok munka! Persze később azért megjelentek a “patakocskák”, de László (a szintén segítő korábbi tulajdonos) és Tibor szerint is, ez bőven a normális határ alatt van.. Annyira, hogy az első éjszakára sem kellett a szivattyút bekötni. Miután úgy ahogy összeraktuk a hajót, egy kis pezsgővel ünnepeltük meg az eseményt.

Motorszerelés.

Készre algagátlózva.

Palánkok közötti tisztítás.

Daruzás után sehol a víz..

Egerészés...

Daruzás

Újra úszik a Póstás

Később azért realizáltuk, hogy nem minden kötél ott jön le az árbocról, ahol le kellene jönnie. Ráadásul a jumpstag merevítőjét is otthon hagytam, ezért mindenképpen vissza kell még állni a daruhoz a nagy nap előtt. A nagy nap pedig a vasárnapi lesz, amikor először bontunk vitorlát a Póstással és elindulunk Fűzfőre.