Végre újra úszik!

6 hétvége volt a felkészítés. 12 nap amit többé kevésbé kitöltött a Póstás. Jöhet a szezon!

De mi is történt. Történt például az, hogy a hajófenék idén nem fehér lett, hanem vörös. Tavaly (igazából már tavaly előtt is) volt róla szó, hogy az International UNO BrighWhite nálam nem működött igazán jól. Olyan hajón, ami jellemzően 5 csomó felett közlekedik biztosan nincs vele gond, viszont a Póstás már öregesen cammog. 5 csomót csak ünnepnapokon tud, olyan szélben, amiben mások már az árbocaikat törik. Szóval idén Rick Csabával kiegyeztünk egy Vörös UNO-ban. 2 réteg került rá, amit felcsiszolás nélkül lehetett kenni a fehérre. Nem lehet baj!

Azért a fehér hajótest szebb volt daruzáskor (viszont annál csúnyább lett a szezon végére).



Tömítés
Nos a FixAll egyelőre nem tudom, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Azt hiszem vagy a remények voltak irracionálisak, vagy a munkám minősége nem volt összhangban az elvárásokkal (pedig ráment néhány nap a 12-ből..). Minden esetre daruzás után eddig még soha nem látott mértékben jött be a víz a hajóba.
Persze „fahajós” szemmel, amíg egy hajóval meg lehet azt tenni, hogy vízre tétel után rögtön elengedi a daru, majd szépen beleállítják az árbocot, és a saját lábán elmegy a helyére, ott pedig komótosan belekerül a szivattyú ami kb 5 másodperc alatt kiszívja a vizet, addig minden a legnagyobb rendben van.
Ugyanakkor nekem kicsit kiábrándító volt az érzés... Azóta eltelt majd nem 1 hét és be is dagadt a hajó, viszont a folyatás még nem állt meg. 1 nap

alatt kb 3 liter víz jön most be ami nem vészes, viszont pont 3 literrel több, mint amennyit szeretnék. Kap még 1-2 hetet, aztán eldől, hogy a menybe vagy a pokolba küldöm az anyagot a gyártójával együtt.

LazyYack
Egy fahajón elég furán mutatna a fabaumra rögzített kék vászonzsák. Nem is teszünk fel ilyet. Két embernek nem túl nehéz feladat a nagyvitorla leszedése. Egy elől egy hátul, jön le a grósz, egy ide egy oda és készen is vagyunk.
Igenám.. De egyedül mindez.. Egyszerre kellene engedni lefelé a vitorlát, hajtogatni elől, hajtogatni hátul, közben pedig le is kötözni. Ezt ha megfűszerezzük egy kis széllel, akkor garantált a folyamatos káromkodás és a 1,5 órás program.

Ezért találtam már ki egy ideje, hogy lazy kell nekem, de csak valami olyan, ami nem is látszik. Így készült el a kötél lazyjack. Oldalanként 4-4 kis szem a baumon és fonott 4es UV álló kötél alkotja a megoldást. A felső bekötési pont a rövid oldalmerevítők után megüresedett helyre került. Ez mondjuk lehetne magasabban is, de a funkciót már így is remekül ellátja. Az árboc-baum találkozásához került 1-1 kis műanyag kampó amibe bele lehet húzni a köteleket ha nincs rájuk szükség (ponyvázás, versenyzés) ilyenkor nem is látszik a szerkezet. Direkt műanyag, hogy ha valami esetleg beleakad (kötél, vitorla, kéz, láb) akkor inkább ez törjön mint más. Amúgy túrázásnál fent is lehet hagyni, hiszen a fehér kötél a fehér vitorla előtt néhány méterről már láthatatlan. Az áramlást pedig nem zavarja olyan nagyon, hiszen ugye nincs vászon, csak kötél.

Vannak még apróságok. Belülre került két réz olvasólámpa, amiről még nincs szép kép de ezen is látszik.. az egyik, de becsszó ilyen van a másik oldalon is.

Bazsa küldött képet a készülő vitorlákról. Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi!:)

Az mondjuk már tényleg csak apróság, hogy a tavalyi Kékszalagos „jé hova lett az achter” móka után inkább átalakítottam az achterstag bekötését, hogy a feszesség állítás és a lekötés egymástól független legyen. Tehát ha kis is jön a klemmből az állítást végző kötél, akkor is csak fellazul az achter, nem szabadul el.

Az első kis kört már meg is tettük a Póstás meg én:

Ennyi egyelőre, de még nincs vége, hiszen jön a hátra vezetett kötélzet és előbb utóbb az új vitorlák is megérkeznek. Addig is szerezzen magának egy folkét akinek még nincs!