Minden lyukba egy dugó.

Ez is olyan dolog mint a többi. Amíg az ember nem csinálja, addig tart tőle. Én is hetek óta halogatom, hogy ledugózzam a csörlőbakok rögzítő csavarjait. Mivel elkészültek a klemm tartó fák, ezért a dugózást is meg kellett csinálni, hiszen épp oda kerülnek klemmek, ahol most a lyukak vannak. Dugózni elég egyszerű. Kicsit körbefaragtam a dugó végét, hogy könnyebben bemenjen, belemártottam lakkba, hogy bent is maradjon.. egy két ütés kalapáccsal, majd vésővel óvatosan levésni a tetejét. Olyan könnyen jön le a felesleg, hogy szinte kalapács sem kell hozzá. (mert pont szálirányban vésünk). Ez után durva (60-as) papírral szintbe csiszolni, majd finom (400-as) papírral elsimítani. A végén lakkozni, és kész. Persze nem mondom, hogy Szabai Tibor dugói nem szebbek. De azért elég jól néz ki a végeredmény. Persze ehhez az is kellett, hogy hajszál pontosan ugyanakkora legyen a dugó, mint a lyuk, és éles legyen a véső.


A dugózás után jött a klemm. A kis fa idomokat felcsavaroztam, a tetejére pedig felrögzítettem a klemmet. Mivel mindkét csörlő egy irányba forog, ezért asszimetrikusan helyezkednek el a kötélfogók, de ez nem baj. Sajnos csak 12-es mahagóni dugóim vannak, viszont csak 10-es fúrót hoztam, ezért ezt nem tudtam ledugózni.

Ezen kívül nagy dolog még, hogy teljesen új genoát kapott a Póstás. Vida Gábor készítette ezt is, és igazán szép lett! Úgy ropog, hogy összeszaladt a kikötő, amikor felpróbáltam. Direk a Póstás méreteire készült, így nagyon szépen áll. Könnyű anyagból van, könnyű szélre. Azért vasárnap párszor deckvízig döntöttük vele a hajót, de szépen tette a dolgát a nagyobb pöffökben is:)

Tetézi az örömöt, hogy Gerő Andrástól kaptam egy Dragon grószt, ami még szintén szinte ropogós. Kicsit át kell majd szabatni, mert túl magas, és az élkötele vékony a faárbochoz. De az anyaga nagyon jó! A javított grósszal is szépen megy a hajó, de azért inkább második vitorlának lesz meg megfelelő.

Eddig nem volt alba a hajón. Mivel erősebb hátszélben kifejezetten kellemetlen, és veszélyes is így vitorlázni, rögtönöznöm kellett egyet. A célnak megfelel. Mad kap klemmes csigasort, és rendes veretet is az árbocra, de mindent a maga idejében.

Vasárnap jó nagy kört mentünk Edittel.. és benéztünk a BS Fűzfőbe is ahol Ágostházy Imre helyére köthettünk be. Megnéztük a Gandalfot is, szépen készül. Vízvonal felett már fáig van csiszolva. Megkóstoltuk a kikötő új éttermében készült ételeket, amik bár nem túl olcsók, igen kiadós adagokban mérik őket, és az ízükre sem lehet panasz!

Rezső nem jelentkezett. Nem tudom, hogy magától tért jobb belátásra, vagy a siklóterelő megoldás vette-e el a kedvét, de az tény, hogy sem Rezsőt magát, sem a nyomát nem találtam meg a hajón. Pedig most két hétig egyedül volt szegény Póstás. Azért még tökéletesítem az eszközt. Valami csatos megoldással rögzítem majd össze a két oldalt, és tipliket is teszek az élébe, hogy ne csússzanak el egymáshoz képest a lapok.