2010. november 24., szerda

Spirituszfőzőből fa hajó

Hogy is kezdődött ez?
Úgy, hogy vitorlás hajó volt a jelem az óvodában:) De itt most inkább átlapoznék harminc évet mindenki örömére.
 Onnantól kezd érdekes lenni a történet, hogy az előző hajóm előző spirituszfőzője helyett egy korszerűbb gázosat vásároltam. Három lehetőségem volt.

  • felviszem a régit a padlásra, és talán soha többet nem látom.
  • eladom 5000 forintért, ezen a pénzen pedig veszek kb 1/3 tank benzint.
  • elajándékozom.

Ez utóbbi mellett döntöttem.

Hamar jelentkezett is érte Baldóci Péter, aki mint kiderült az agárdi Stradivari tulajdonosa. Hamar vittem is neki a főzőt, cserébe megnéztem a Mephistot. Hideg is volt, esett is (valamikor 2010 március). De a ponyva sarkát felemelve szinte sugárzott 15-ös jolle. Meg is beszéltük, hogy ha újra úszik, megyünk vele egy kört. Ebből aztán több közös vitorlázás, sőt közös verseny is lett.  Azt vettem észre magamon, hogy hiányzik a fa. Hiányzik a színe, az illata, a hangulata. És ez az érzés valahányszor erősödött bennem, amikor felléptem a Barracuda fedélzetére. Jött a kisördög és hosszú álmatlan éjszakákon át suttogta a fülembe: “venned kell egy fa hajót”.
Hajót eladni nem könnyű dolog. Olyat amit az ember a saját kezével újított fel, és tett használhatóvá, még nehezebb. De nyár végére csak megszületett a döntés, a kisördög nyert, 1-0.

Igen ám, de milyen hajó legyen?
Nézegettem a jollékat, 15-ös 25-ös. De sajnos a belső helykínálatuk nekem kevés. Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a kikötő 500 méteres körzetében legyen egy nyaralóm, vagy lakásom. Bár elméletileg egy hajó belső terének olyan magasnak kell lennie, mint két felnőtt ember egymásra fektetve, +15-20 cm. De ennél azért nagyobb kényelemre vágytam. Elkezdtem hát minden más típus után kutatni, de egyik sem tetszett igazán. Vagy túl nagy, vagy túl kicsi, túl magas, vagy épp alacsony... Aztán Péter az egyik beszélgetésen előhúzta a jolly joker kártyáját (szerintem régóta tartogatta).
Neked egy Folke kéne.
Folke Folke.. melyik az?
Több is van a Balatonon, pl a Gandalf Fűzfőn.
Ja igen! A Gandalf tulajdonosától még kaptam is kölcsön csiszológépet az egyik tavaszi algagátlózásnál. Na az tényleg szép hajó.

Ennyi elég is volt. Ahogy számítógép közelébe értem, felbőgettem a keresőmotorokat. Jöttek is szépen a képek a videók, a leírások. Nem tagadom, nagyon tetszett amit láttam. Az északi országokban ma is nagyon kedvelt típus, szinte mindenhol van saját szövetségük a tulajdonosoknak. Egyszóval nem egy “halott” típusról van szó.

Aztán gondoltam egy merészet és rákerestem, van -e idehaza eladó példány. A nem várt meglepetés... 1 db találat, Bárány László hajója a Póstás. Fel is hívtam, meg is néztük. Gyönyörű hajó, szépen felújítva, egykét kevésbé korhű részlettel. (merev forstag, beépített motor) és egykét dolgot csinálni is kéne rajta (törött bordák, megvetemedett baum, stb.) A legnagyobb gond mégis az árával volt. Lehet róla vitatkozni, hogy sok volt, vagy kevés. Az viszont tényszerű volt, hogy ennyi pénzem nincs.


Még egyszer jól megnéztem magamnak, aztán újra belevetettem magamat az internet sűrűjébe. Megtanultam kicsit Svédül, kicsit Finnül, és még jobban Németül. Írtam vagy 10-15 eladó Folkénak (és egy 30as cirkálónak is:), de a válaszok csak nem jöttek... Végül összesen két hajótulajdonossal tudtam érdemben felvenni a kapcsolatot. Egy Német, és egy Svéd példány gazdája jelzett vissza. A Német hajóról küldött képek rögtön elárulták, hogy bizony teljesen újra kell építeni vízvonal alatt, de talán fölötte is. A Svéd hajónak törött volt az árboca, viszont nagyon kedvező az ára. Ha nem kéthetes válaszidővel reagált volna tulaj, és ha be tudta volna szerezni a szükséges papírokat, és ha az a volna nem lett volna, akkor most éppen az asztalosmesterséget tanulnám, és hajót restaurálnék. De az a sok volna, az bizony volt. Viszont kaptam egy tippet, miszerint az a bizonyos Póstás még mindig várja az új gazdáját, és azóta az ár is jóval alkuképesebb... Közben a Barracuda is eladó sorba került, már nem csak az 1-2ezer eurós példányok voltak a célkeresztben. Vettem egy nagy levegőt, és a telefont.

Mondhatnám, hogy a többi már történelem, de valójában a történet csak itt kezdődik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése