 |
Ilyenkor télen mindig olyan sok az a
25láb. Vagy legalább is jó nagy lábakból van 25... Elképesztő
mennyiség a sok trepni, ilyen olyan fadarab ami kijött a hajóból.
Ezért aztán viszonylag monoton a munka. Citling, csiszolás,
olajozás, lakkozás, lakkozás, lakkozás. És ez megy estéről
estére. Persze miután egy-egy darabra rákerül az utolsó
lakkréteg, mindig elégedettséggel forgatom, és közben azon
gondolkozom hogy mutat majd ha a helyére kerül.
Van egy olyan elmélet, miszerint a
hajóba tett fa elemeknek csak azt a felét lakkozzák, ami "látszik"
tehát például a trepniknek csak a felső felületét. Az alsó
részüket csak lenolajjal kezelik, hogy "szellőzzön a fa".
(Bár lehet, hogy a költséghatékonysági szempontoknak, és a
rezsióradíjaknak is van ebben szerepük.) Nos én alaposan
megszemlélve a két oldal közötti különbséget az idő
változásával, úgy döntöttem szakítok ezzel a minden bizonnyal
szép hagyományon. Arról van szó, hogy bár minden bizonnyal
szellőzik a fa mellette jól megfigyelhetően repedni és feketedni
kezdenek azok a felületek, amik nem lakkozottak. Ezt a folyamatot
megállítandó, csiszolás és olajozás után, ide is lakk kerül.
Szellőzésnek kampec, viszont ha nem megy bele a víz, talán
kijönnie sem kell. A költséghatékonyságról, és a
rezsióradíjakról ezen a ponton ne beszéljünk.
Nem meglepő módon a kokpit trepnijei
jóval rosszabb állapotban voltak mint a kajüt védelmében lévő
padlódeszkák. Annak ellenére, hogy kint mahagóni, míg belül
csak fenyőfát használtak erre a célra. A sérült helyeken
ragasztani kellett, majd szorítóval rögzíteni a ragasztást. Az
ilyen "repedéseket" mindig nehezebb ragasztani, mint két
teljesen különvált felületet, hiszen macerás bejuttatni a
ragasztót a résbe. Azért remélhetőleg tartani fog.
Történt még ez-az mostanában. A
tulajdonos Milán hozzájárulásával megjelent az AKKA története.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a hajó ha vízre kerül.
Remélem a fűzfői kikötői versenyeken lesz alkalmunk összemérni
a Folkeboot és a Hallberg P28-at.
Lelátogattam Fűzfőre is. Az
étteremben most is zajlik az élet, de a hajók szomorúan néznek
farkasszemet az üres kikötővel, amiben most január végén iscsobog a víz. Elnézve az előrejelzést, elmondhatjuk, hogy igazán
csak most fog véget érni a vitorlás szezon. Ezidáig nyugodtan
bent lehetett volna hagyni a hajókat. Azért hamarosan megmutatja az
időjárás, hogy kicsit ugyan félrenézte a naptárját, de azért
tudja milyen a tél. Reméljük épp csak kóstolót ad belőle, és
hamar meghozza a tavaszt.
