Védelmi öltözetben.

Korábban volt szó egy új hajóról, mely az Akka nevet viseli. Érdemes róla tudni, hogy egy Hallberg P28 típusú hajó. Ebből a Hallbergből lett egyébként később a ma is igen magas színvonalon dolgozó svéd Hallberg-Rassy -hajóépítő üzem. Az Akkának további különlegessége, hogy beépített elektromos motorja van! Mint megtudtam a tulajdonosától, ott is marad Fűzfőn, ami nagy öröm. A beszélgetésből lesz majd egy cikk is, mert érdekes a történet:)

Ami a műhelymunkát illeti, teljes gőzzel elkezdődött!

Eddig nem volt szó róla, de érdemes írni egy kicsit a védőruházatról. Korábban én sem foglalkoztam ezzel, mint nyilván sokan mások. Kesztyű és maszk nélkül csináltam mindent, a csiszolástól kezdve az olajozáson és a lakkozáson át a ragasztásig. Igen ám, de ezek a lakkok, és epoxy ragasztók igen agresszív anyagok. Ezért is lett az, hogy elkezdtem rájuk allergiás lenni, mindenféle kellemetlen tünettel.
Azóta különösen odafigyelek, hogy lakkal, festékkel, és epoxy-val csak jól szellőző helységben, kesztyűben és maszkban dolgozzak.. Javaslom mindenkinek, hogy erre figyeljen oda még az előtt, hogy a szervezete rákényszerítené.

Örülök, hogy mindent felhoztam a hajóról... még azokon az alkatrészeken is van 1-1 repedés, kopás, amikről azt hittem, hogy semmi bajuk. Minden megérdemel egy csiszolást, és 4-3 réteg friss lakkozást. Elsőnek a dobozkát vettem elő (a tetején lett egy kis karc), majd a kormányosi padot, és az ajtó egy darabját. Aztán majd jön a többi.. a trepnik, a lépcső, a motor fedele, és a mindenféle..

A patkány rágta hibákon még gondolkoznom kell, nem tudom pontosan hogyan javítsam ki őket. Valahogy ki kell vágni a hibást részt, kipótolni egy új darabbal, és újra belevágni a lyukat. Egyszerűnek hangzik, de hogy fogom úgy kipótólni, hogy pont megfelelő legyen a mérete? Na nem baj.. most még hosszú a tél:)

Daruzva

Bizony minden szezon végén eljön a nap, amikor kijön a hajó. A Póstással is így lett. A 16tonnás traveller játszi könnyedséggel emelte a magasba a kis hajót. Persze az az igazság, hogy előtte éppen a Nemere II-öt emelte ki hasonlóan könnyű mozdulattal.
Mindent kipakoltunk amire a Patkányos story miatt szükség is volt. Leponyvázás és hamarosan utazik Szántódra, a téli táborhelyére.

Kíváncsi voltam, hogy milyen a hajó allja. Úgy néz ki azok az International kencék mégsem annyira rosszak, hiszen pontosan úgy nézett ki, mint amikor betettem. A gőzborotválás után olyan lett a hajótest, mintha most kentem volna rá frissen az algagátlót! Nem kezdett levállni a fáról, nem repedezett. Persze ahogy szárad a fa, nyilván kijönnek apróbb hibák, de minden bizonnyal kevesebb időt kell majd az aljára fordítani, mint első évben. Az pedig jó.. nagyon jó..

Belül persze már nem ilyen jó a helyzet. Sok helyen tenyérnyi felületen jött le a festék. De ezt többé kevésbé vártam is. Ezzel a résszel nem foglalkoztam még. Az összes mozdítható fa alkatrészt kivettem. A trepniket alulról és elölről a fuchs-ból, az ajtókat, a motor burkolatát, a lépcsőt.. Minden jött haza, csak hogy ne unatkozzak a hosszú téli estéken.. Lesz mit csinálni.

 Megtudtam, hogy a kikötőben lévő új fahajó neve "AKKA" és vélhetően ott marad a Marina Fűzfőben. Egész komoly fahajós társaság jön össze. Van már egy Dragon, egy 22-es, egy Folkeboot, és most az AKKA aminek még nem tudom a típusát, de bízom benne, hogy hamarosan fény derül rá.

További képek Baldóci Péter galériájában.

Póstás akcióban!

Eseménydús hetek vannak mögöttünk.

A múlt hétvégén versenyeztünk. A Marina Fűzfő háziversenye jó alkalom volt, hogy kis szélben próbálgassuk az új grószt, és egy igazán jó hangulatú eseményen vegyünk részt az októberi nyárban Edittel. A versenyről készült beszámoló is ami ITT olvasható.

Aztán minden megváltozott. A nyár egycsapásra ősszé vált, a szélcsendbe pedig berobbant egy hidegfront, aminek harmadnapjára még bőven jutott 6-os 7-es szél. Igazi Folkeboot-os idő!

Már szombat este lementünk és úgy döntöttünk a hajóban alszunk. Ez a Folkebootnak, négy felnőtt emberhez viszonyított méretét figyelembe véve, bátor döntésnek számított. Pedig még nem beszéltünk a hőmérsékletről, ami éjszaka 5 fok környékére süllyedt.. 

A fűtőtestek persze jó szolgáltatott tettek, túlságosan is. Az egyiket ki is kellett kapcsolni éjszakára, olyan meleg lett a kis hajóban. Reggelre egyetértettünk abban, hogy a kinti zord és szeles időhöz képest kényelmesen és jól aludtunk.

Gyors reggeli a Sirályban, majd a reffsor befűzése (hiszen ennek a használatára még nem volt szükség) és a döntés.. Időnként úgy befütyült a szél a kikötőbe, hogy komolyan elbizonytalanodtam az orrvitorlát illetően. Azért ez mégsem vihar, hogy Péter viharfockját kelljen cibáltatni a széllel.. 50-60km/h szelet írnak Siófoknál reggel. Ígérnek kis erősödést, de ez akkor sem vihar, fock fel!

A kihajózás simán ment az északiban.. felszerelés után kényelmesen hátszeleztünk ki a Fűzfői öbölből. De törpök élete nem csak játék és mese.. a visszaút bőven tartogatott élményeket. A hajó simán deckig dőlt, a hullámok sorra csaptak fel a nyakunkba, csak úgy fütyült a szél!

Szóval igazi örömvitorlázás volt, még ha rá is fagyott néha az a bizonyos öröm az arcunkra. Azért néhány fénykép is készült.

Ismét és minden alkalommal rájövök, mennyire szereti ez a hajó a nagy szelet. Az oldalablakokig döntött hajó egy picit sem szeretne szélbe fordulni, és két ujjal is simán lehet fogni a kormányt.

Az egyik fordulónál aztán történt egy kis havaria. Túl hamar kezdtük húzni a fockot, ettől elakadt elől az árbocnál. Sajnos mire előre mentem kiakasztani a shottot, addigra valahogy leakadt a két irányba széthajtható karabiner, és a fock szabadon csapkodott a szélben. Egy kis küzdelem árán sikerült visszaakasztani mindent a helyére, addigra azonban az öreg fock varrásai több ponton úgy gondolták, hogy elég volt nekik a megpróbáltatásokból, és inkább feladják a harcot. Hiába no. A huszon-harminc éves vitorlák nem valók már ekkora szélbe. Viszont az új grósz reffelve is remekül állta a próbát! A régi fock-al pedig kulloghatok vissza Vida Gáborhoz. Kicsit már ég az arcomról a bőr.. Nem túl jó az idei arány.. kb minden második vitorlázásra jutott egy vitorlaszakítás.. Persze az is igaz, hogy elég jó szelekben mentünk idén.

Jól kifújt minket a szél, mire visszaértünk a kikötőbe. Ez is egy jó kis hétvége volt. 

A kikötőbe került egy új hajó. Svédországban készítették, és kísértetiesen hasonlít a folkeboot-ra. Egyedül és a kormány kiképzése különbözik. A tőkesúly csereszabatosnak tűnik, és az egész hajótest megszólalásig olyan, mint a SlimJim, vagyis mint egy Angol építésű karvel palánkolású folke. Bízom benne, hogy a kikötőben marad ez a szép vitorlás, és ezzel is bővül fahajósok tábora Fűzfőn.

Video:

Póstás új ruhája

Az örök pesszimisták valószínűleg már május első napjaiban elkezdik vágdosni a mérőszalagot, de mostanra az abszolút optimistáknak is rá kell döbbenniük, hogy a nyárnak vége, és a vitorlás szezonból sincs már sok hátra. A héten x az október, ami pedig a daruzás hónapja. Az aggódósabbak már az első felében, kitartóbbak az utolsó napjaiban veszi ki a hajójukat, de tény, hogy október végére szinte minden vitorlás partra kerül.

Ugyanakkor ez most még távolinak látszik.. a kellemesen lengedező szélben a kristály tiszta ég alatt, remekül ki lehetett próbálni az új grószt! Mert bizony ilyen is lett. Gerő András (Villamos) és társa ajándékozott nekem egy használt de igen jó állapotú Dragon górszt. Ez aztán bekerült a tárolóba és ott is maradt 2-3 hónapra. Most azonban fogtam magam, és elvittem Vida Gáborékhoz Budakalászra a BirdySails műhelyébe. Gáborral megbeszéltük a részleteket, a vitorla 40centivel magasabb a kelleténél, és kellene bele egy reffsor is. Ja és a fa árboc nútjába vastagabb élkötél kell, mint ami rajta van... Előre is, alulra is. Innen nézve úgy éreztem, hogy azért ez nem kevés munka, de Gábornak a szeme se rebbent, mikor soroltam, hogy mikről lenne szó. 

A lelkére kötöttem, hogy csak akkor csinálja ha épp ráér, mert van vitorla a hajón (még ha több is rajta a folt, mint az eredeti anyag) tehát nem arról van szó, hogy nincs mivel menni. Gábor viszont nem az az ember, aki kibírja, hogy ne foglalkozzon egy vitorlával, ami ott van az asztalán. Ezért 2 hét múlva már hívott is, kész a vászon jó lenne ha felpróbálnám, mert akkor még idén tudunk rajta igazítani, ha mégsem állna jól. Persze ennek igencsak megörültem! Szaladtam is a grószért, aztán pedig a kikötőbe próbára. Sajnos szélből nem sokat adott a Balaton ezen a hétvégén, de azért a szélcsíkokba belefutva szépen dagadt a vitorla. Azt hiszem igazán jó lett, bár majd egy frissebb szeles nap után derül majd ki igazán. Így feltéve talán a reffsor van egy kicsit magasan. Bár megbeszéltük a helyét, mégis magasnak érzem. Lehet, hogy Gábort megboldogítom még egy reffsor igénnyel a félúton a mostani alá... De majd kialakul.

Szóló üzemmódban, egyedül próbáltam ki az új vitorlát. Azt hiszem ezt már egyszer említettem, de most is le kell írnom, hogy egészen furcsa dolog egyedül vinni a hajót. Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy próbálja ki aki még nem tette. Ugyanakkor egyre fontosabb, hogy hátra legyen vezetve a kötélzet a kokpitba, és az is, hogy felkerüljön roller a forstagra amivel be lehet sodorni az orrvitorlát. Viszont ehhez az kell, hogy az árboc aljára rendes veret készüljön a fordító csigáknak... na szóval mindig van mit csinálni:)

A hétvégén felkerültek a hányatott sorsú kapaszkodók is... Egész jól sikerült az epoxis kiegyenlítés, bár sajnos színben némileg elütnek a foltok, csak közelről látszanak a sérülések.

Október elsején pedig VIII. ABAS-MASTER Kupa! A hajó igazi próbája az evés. Vagymi.

Szünet után folytatjuk.

Jó ideje nem frissült a blog, aminek persze több oka van... de félek ezek kifogásnak hatnának, mint hogy azok is.

Tény, hogy a nyár az előzetes tervekkel ellentétben sokkal inkább szólt a vitorlázásról, mint a hajóápolásról. Talán nincs is ezzel baj, hiszen a hajó elvégre erre való, még egy fahajó is!

Azért történt ez-az.. Rezsőnek például gyereke született, és megmutatta neki, hogy hol juthat be a hajóba azon a kis résen, amin Ő már nem fér be. Persze a kis Rezső egyéb helyekre is befért.. így remekül be tudott bújni a hajófarba beszerelt üzemanyagtartály alatti padlódeszka alá. Igen pontosan ebben a sorrendben kellett mindent kiépíteni egy kellemes szombat este a Póstásból, mivel úgy gondoltuk, inkább ifjabb Rezső nélkül töltenénk az éjszakát. Az eset után áthelyeztem a siklóterelő lemezt a kormányrúd és a kormány találkozásához. Ezt az ötletet Kövendi Dénestől vettem, aki a SlimJimen fejlesztette tovább a siklóterelőmet ilyen módon. Csak remélni tudom, hogy ez megoldja a kérdést.

Volt aztán egy Tabu Oldtimer kupa, amire Kádár Gábor hívott meg, így a 22-es Lidérc fedélzetén versenyezhettem végig a napot. Igen nagy élmény volt sok klasszikus között menni. Bízom benne, hogy jövőre már a Póstás is készen lesz a nagyobb megmérettetésekre.

Csináltunk szép képeket a hajóról, teljes zászlódíszben, ami Pétertől kaptam kölcsön.

Azért a munkából is kijutott. Elhatároztam, hogy lelakkozom a kajüttetőt. Első sorban azért, mert sajnos pici rések keletkeztek a sikaflexen, a vörösfenyő lécek között. Ezeken az apró repedéseken aztán egy egy tartósabb eső esetén becsöpögött a víz. Abban bíztam, hogy két réteg lakk ezeket a réseket eltömíti. Hogy ez sikerült -e azt még nem tudom, mert azóta nem nagyon esett az eső.

A másik ok az volt, hogy a kapaszkodókról amik végigfutottak a kajüttetőn már erősen lekopott lakk, ezért ezeket leszereltem, és hazahoztam felcsiszolás és újralakkozás céljából.
Az elkészült rudakat aztán visszatettem az autóba, és irány a Balaton. Gondoltam majd másnap felszerelem, addig viszont ne legyen az autóban, mert kicsit még áradt belőle a lakk szag (előző este kentem rá az utolsó réteget). Hasonló okból a hajóba sem akartam betenni, ezért aztán bedugtam a kocsi alá! Ez volt ám a remek ötlet! Másnap amikor kiszaladtam a boltba vásárolni, rögtön át is szaladtam a kapaszkodókon. A Fűzfő Marina parkolója apró murvával van felszórva.. Ennek megfelelő apró lyukak keletkeztek a fában is. Bevallom, elhagyta az ajkamat néhány keresetlen szó.. de legalább senki mást nem okolhattam, csak magamat. Kapaszkodók vissza Budapestre. 

Epoxi ragasztóhoz nagyon finom faforgácsport kevertem, és ezzel gyógyítottam a lyukakat. Ha megszárad, akkor lehet újracsiszolni, és újralakkozni... 

Sajnos bárhogy nézzük, lassan lassan a szezon vége felé közeledünk, így el kell gondolkozni, hogy merre lesz a Póstás téli szállása.

Opció, hogy visszamegy Szántódra a sátorba. Vagy találok neki fedett helyet Fűzfőn. Vagy ha más lehetőség nincs, akkor ottmarad a kikötőben. De ebben az esetben valamilyen sátorszerű képződményt kell fölé tenni, hogy lehessen rajta dolgozni.

Ha esetleg valaki tud hangárt, vagy nagyobb raktárat Fűzfőn, ne kíméljen:)

Stílusos találkozó.

Igazán nem lett volna szép dolog, perzselődni a 30 fokban, állni a szélcsendben. Egy FolkeBoot nem erre való. De 7es 8as szélben vágtázni, az igen:) Na ilyen időnk volt a találkozón. Éva érzékletesen leírta a szombati napot... Amit ITT el is lehet olvasni. Képek is készültek amik szintén elérhetőek a cikkből.

Viszont azt el kell mondanom, hogy mennyire örültem annak, hogy a nem túl népes mezőny hajói milyen szépek voltak.

Kivétel nélkül minden hajó csillogott villogott, és nagyon szép állapotban volt (van). Több hajó azért nem tudott eljönni, mert éppen felújítják.. Bízom benne, hogy a következő találkozón már Ők is teljes fényükben ragyognak majd.

Hazafele egy kicsit azért izgultam.. Milyen lesz a fél Balatont átvitorlázni úgy, hogy egyedül leszek a hajón. Senkinek sem tudok odaszólni, hogy fogjon meg egy kötelet, állítson a génoán. Ha pedig valami esetleg történne, azt egyedül kell megoldani. Szerencsére van autómata kormány, ami jól jön ilyenkor. Szintén cserencse, hogy a kellemes 2es 3mas észkanyugati, gyakorlatilag félszéllel 1 takkon vitt Földvárról Fűzfőre alig több mint három óra alatt.. (Odafele 2.5 órát mentünk Évával, ami nem rossz teljesítmény) Gondoltam, hogy így lesz.. Fél óra után, már teljesen úgy mozogtam a hajón mint bármikor máskor. És örömmel mentem ki az orrba, elnézni a hajót, ahogy feszülnek a vitorlák, kormányoz a gép, és üres a kokpit.. Valami azt súgja, hogy lesznek még ennél hosszabb egyedül megtett távjaim is:)

Sajnos ez a hétvége is rávilágított, hogy hiába bírja a hajó a nagy (akár viharos) szelet, ha a vitorlák nincsenek megfelelő állapotban. A grószt megjavították ugyan, de most már nyilván való, hogy egy hasonló szélben, ismét el fog engedni rajta néhány varrás. Egyszerűen öreg. A kis génoa is beszakadt egy kis helyen, de ezt inkább annak tulajdonítom, hogy a grósz leszerelése, és elakadása közben kicsit lobogtattuk, ami ekkora szélben egy hibátlan vitorlát is ki tud kezdeni..

Nincs mese, meg kell csináltatni a Dragon Grószt, amit Villamostól kaptam. Remélem a héten kijutok vele Budakalászra, Vida Gáborhoz.

Ami viszont érdekes, hogy eddig (jónéhány erősszeles vitorlázáson túl) soha nem tapasztaltam, hogy a hajó fel akarna luvolni.. Egyáltalán nincs hajlama szélbefordulni, még akkor sem amikor már a kajut ablakait is vízalatt vannak. Ez nagy biztonságérzetet kölcsönöz a kormánynál. Ennyit tesz a hosszú kíl, és a tőkesúly legaljáig lenyúló hatalmas kormány.

Nem várt siker.

Nem kellett sokáig fűzni Pétert, hogy induljunk el a Mackó Classic versenyen, ami mellesleg az Orvos Gyógyszerész kupa betétfutama. Ha már ott voltunk, az Orvosok és a Gyógyszerészek között is megmérettük magunkat. Sajnos a Póstás nincs felmérve, viszont ha igaz paramétereiben megegyezik a Gandalf-al, aminek 117-es a yardstick száma (és a Póstásban még beépített motor is van) szóval ezt a számot adtam meg. Nem gondoltam, hogy a verseny végén minket szólítanak majd a YSIII-mas dobogó legfelső fokára, ám mégis így lett.

Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy 4 hajóból 1 DNF-volt.. De akár harmadikak is lehettünk volna:) A Mackó Classic versenyén a három klasszikus közül csak 3. nak értünk be, de az is igaz, hogy az első kettő egy egy 25-ös jolle volt, akik jóval gyorssabbak voltak nálunk. (eleve YSII ben indulnak).
Egy szóval nincs okunk szégyenkezni! A hajó igazán jól bírta, és mi is élveztük a versenyt.
Sok szép kép készült, köztük nem egy a Póstásról.
A versenyről egy kis beszámoló is készült.

Ma a Marina Fűzfőben egyszercsak találkoztam két 50-essel. Lencsevégre is kaptam őket gyorsan, az egyik Fináczy György hajója a Partiszél Ő invitált meg a fedélzetre. Ez a cirkáló alig 4 éves. Jó azt látni, hogy van aki manapság sem úszó lakókocsit vesz, vagy építtet magának, hanem szép klasszikus hajót.. Még ha korszerű technológiákkal készül is.

Szombaton pedig FolkeBoot találkozó! Kíváncsian várom, hogy mennyien leszünk, és hogy sikerül az esemény. Szélből nem lesz hiány, az már látszik:)