Öregfa, meg az apraja

Hétfőn daruzunk! De ne szaladjunk előre...
Most, hogy a hajó tavaszi munkálatai némileg kezelhető szintre csökkentek, az utánuk tátongó rést egyből be kellett tömni valamivel. Mi más lehet ez, mint a Szabadi Tibor által készített baum finalizálása (de szép szó).
Az történt, hogy részben költségoptimalizáció, részben meg a hobbi jelleg miatt Tibortól azt kértem, hogy a baumot csak annyira csinálja meg, amennyire én nem tudom.
Mert én nehezebben szerzek 4 méter hosszú lehetőleg csomó mentes borovi fenyőt, még nehezebben marok bele nútot a vitorla alsó élének, és ragasztom össze megfelelően. Szóval ezeket Tibor megcsinálta nekem. Sőt az egyik végét is kimunkálta.
Innentől jövök én. Nekem jobban tetszik, ha mind a két vége kimunkált, máskülönben úgy néz ki, mint amit egyszerűen csak levágtak.. Mert lényegében ez is történt:)
Megjelent 1-2 izzadságcsepp a homlokomon, mikor nekiláttam a vadonás új baumot fűrészelni, de egyszer mindent el kell kezdeni. A végeredmény egész jó lett! Ezután felcsiszoltam az egészet, és leolajoztam. Azóta az első rétek lakk is rákerült, persze alaposan felhígítva. Már csak 9 van hátra.
Fontos, hogy belül a nút is megfelelően ki legyen csiszolva, és lakkozva. Az árbocból ugyanis lefolyik a víz, viszont baumba pont belefolyik. A baum lakkozásához Epifanes lakkot használok, amivel még nem dolgoztam. Kíváncsi vagyok hogyan teljesít néhány réteg után.

Ami a hajót illeti... Számomra is gyanús, hogy a hajótest tömítésével és az algagátlással egyedül végeztem alig több mint fél nap alatt. Két dolog lehet. Vagy összecsaptam, és úgy süllyed majd el a hajó mint a nyeletlen balta, vagy ennyire jól megcsináltuk tavaly. Remélem az utóbbi. Érdekesség, hogy jobb oldalát még a tavalyról maradt sima International UNO-val kentem, míg a baloldalt már új trendnek megfelelő EU-s algagátlóval. Szagra, állagra nincs különbség. Hogy algagátló képességében van-e, az őszre kiderül.


Pallás Gyulától elhoztam a forstagot. Megfelelően átalakította a árbocveretet, és megpatkolta az alsó veretet. A teljes forstagot 10db 50mm-es facsavar tartja majd. Tibor nem örült ennek, mondván mégis csak az árbocot kell megtartani. A probléma ott van, hogy amíg nincs bent az árboc, addig nem lehet tudni, hogy a fedélzet alatt a hajógerincen hova esik majd a veret rögzítési pontja. Ha viszont már bent van az árboc, nincs mód a vízvonal alatti átmenőcsavarok behelyezésére. 22-es csapdája.
Szóval egyelőre rendszeres ellenőrzés mellett maradnak a facsavarok, de Gyulával úgy képeztük ki az alsó veretet, hogy később az átmenőcsavarokkal is lehessen rögzíteni.

A végére pedig egy kis multikulturális élmény. Regisztráltam a Póstást a woodenboat.com -on található hajóregiszterbe. 5 perc múlva jött a levél az oldal üzemeltetőjétől, hogy mennyire örül, meg hogy mégis hogy a fenyőbe írják azt, hogy "BALATONFŰZFŐ" és az biztosan nem ugyanaz-e mint a "BALATONFÜRED". Küldtem neki képeket, és megpróbáltam rávilágítani az általunk használt ékezetes karakterek rejtelmeire:).
Nagyon tetszett neki, hogy a galériában a régi fotók is láthatóak, és gratulált a hajóhoz. A woodenboat facebook galériájába is felkerült a Póstás, így elindult a világhír felé :)

Hétfő reggel pedig Péterrel daruzunk! Tekintettel a forstag első összeszerelésére, ez izgalmas menet lesz..

Csúszásmentesítés

Van néhány adósságom. Talán a legnagyobb ezek közül, a címben is szereplő csúszásmentesítés. Mert szép dolog a lakkozott fa fedélzet. Ha vitrinben tartanám a hajót, semmi gond nem lenne. Csak egyrészt nem fér be, másrészt nem is arra való. A csúszás pedig veszélyes üzem. Egy sima hajótakarítás is nyílt töréshez vezethet. A nedves fedélzeten simán lehet műjégpályát nyitni, aminek biztos örülnének a kikötőben a gyerekek, de a szüleik kevésbé.
Mit lehet tenni? Lehet gyönyörű teak fedélzetet csináltatni... Ezzel több probléma van, de elég ha az árát megnézem, és a többi már nem is nagyon érdekel.
Lehet vásznazni. Péternek ez nagyon tetszene, hiszen a "klasszikus" hajóknak vastag festett vászon a fedélzetük. Nem mondom, hogy nem szép.. de ha egyszer ilyen vörösfenyő a deck, nem bugyolálnám vászonba.
Le lehetne simán festeni valami csúszásgátlós festékkel, de aki ilyet csinál egy fahajóval, az egyéb gaztettekre is képes.

A megoldás: teflon golyók! Úgy kell elképzelni, mintha fehér nagyon finom tengeri homok lenne. Apró gömbök, amik átmérője néhány tized milliméter. Ezt kell a lakkba keverni, és hengerrel felhordani.
Péter szerint egy hajón ami praktikus, az szép is. Nos én a magam részéről igyekeztem ötvözni a praktikumot és a szépséget, ezért vettem 5.5km maszkoló szalagot, és az egész hajót végigcsíkoztam. Minden második fedélzeti lécet letakartam, és így vittem fel a golyókat. Ezután még egy réteg az egészre, és készen is lesz.. Az már biztos, hogy csúszni nem fog. Kíváncsi vagyok! Ja hogy ez mennyi ideig tartott? Erről most nem beszélnék...

Inkább magam számára voltam adós a hajó belsejének a felújításával. Rendben, ne dobálózzunk nagy szavakkal. Mondjuk, hogy kifestésével. Már korábban esett róla szó, hogy a bilge koralkyd-et kapott, ami egy jól tapadó, és a mostoha körülményeket is tűrő alapozó festék. A hajótestet belülről viszont olajfestékkel festettem. Sajnos nem csináltam ilyen "előtte - utána" képet, de azért talán így is látszik a különbség.

 

Itt jegyezném meg, hogy elől a fuchs-ot kifesteni csöppet sem volt jó. Az igazi akkor lenne, ha kapna még 1 réteg olajfestéket, de ez elég lassan szárad, és nem biztos, hogy jut rá idő.


Közeledik a nagy nap, és kicsit izgulok is... A hozzáértők azt mondják, minden daruzás máshogy sikerül. Én szeretném azt hinni, hogy az aprólékos munka meghozza a gyümölcsét, de eljön a nap, amikor minden kiderül. Az biztos, hogy felkészítés után hamar vízre kell tenni, mert a fenyő (de lényegében minden) palánkozás a összezsugorodik a száraz levegőn. Hiába tömítjük végig az egész hajót, ha utána 3 hétig szárazon marad, kezdhetjük a munkát elölről. Így járt a Cinquecento -is. A fahajózás már csak ilyen... Viszont így szép! :)

A hajó koronája

Több projekt is jut tavaszra, de kétségtelenül kettő közülük ami nagyobb átalakításnak számít.

Vorstag:
A Póstáson eredetileg merev vorstag volt. Mivel ez egyáltalán nem illett a hajóra, már az első vízretétel előtt leszereltem, a vitorlákat pedig staigreiteresre alakítattam. Hozzá tartozik, hogy Bárány Lászlótól mikor megvettem a hajót, vettem vele még ezt azt.. ilyen volt egy elég masszív fockroller, és a hozzá való felső kipörgető. Ez magát a forstagot nem váltja ki, vagyis megmarad a staigreiteres vitorla és a drótkötél.
Az idei tavasz egyik nagy projektje, hogy beszereljük a rollert. Sokat matekoltunk Péterrel, hogy a fedélzet alá, vagy fölé kerüljön a szerkezet. Mindnek van előnye és persze hátránya. SWOT analízist nem készítettem, de azért a teljesség igénye nélkül néhány szempont:
Ha fedélzet fölé kerül, akkor jóval egyszerűbb feltenni, és elvezetni tőle a betekerő kötelet. További előny, hogy nem kell kivágni a fedélzetet, aminek nehéz szívvel áll neki az ember tekintettel arra, hogy nem igazán reverzibilis a folyamat. Hátránya, hogy nem szép, illetve mivel feljebb kerül a vitorla alsó bekötési pontja, vélhetően át kell szabni a vitorlát.
Ha fedélzet alá kerül a szerkezet az jóval szebb, nem kell hozzányúlni a vitorlához, viszont bonyolultabb a kivitelezés. Ez utóbbi szempont valahogy sohasem kap megfelelő hangsúlyt így természetes, hogy most is ezt a megoldást választottuk.
Izgalmas volt méricskélni, szerkesztgetni, hogy vajon mi hova kerül majd, de az első próbák alapján megfelelőnek tűnnek a méretek. Persze Pallás Gyula szakértelme nélkül ez önmagában édes kevés lett volna, így azonban egész jónak látszik! A fedélzetre majd jön egy veret, amiben lesz egy persely, ami eltakarja a kivágást. Szerencsére még idejében jött rá Gyula, hogy a felső veretet is meg kellene nézni mert lehet, hogy nem fog elférni a forgó. És tényleg. Szóval itt is lesz némi átalakítás. Azért izgalmas lesz a daruzás, az biztos:)

A másik nagy projekt a kötélzet hátravezetése a kokpitba. Ennek első lépése egy árboctő veret, ami jelen esetben egy koronát formáz. Ez egy olyan acél szerkezet, amit a fedélzetre rögzítünk (megfelelő aláerősítéssel), és ebbe seklizzük a csigákat, amiken elfordulva az árbocról lefutó kötelek, mennek tovább a kokpit felé. Itt is alapos méregetés, és tervezgetés előzte meg a kivitelezést. A képen még nem a végleges állapot látható, hiszen végleges felületkezelés előtt még jön a főpróba!

Apróság, de azért szép részlet a lobogórúd tartó. Az igazán lelkes olvasók még emlékeznek, hogy egy elég órmótlan öntvényként kezdte a pályáját mikor hozzám került, de aztán egy egész szép veret lett belőle. A fedélzetre próbálva pedig már kifejezetten mutatós. Persze benne van néhány órás esztergálás, reszelés és polírozás.

A fahajó átka: Gomba

A korhadás a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége.

Jellemzői:
A fatest legnagyobb hibája. A károsítás 3 alaptípusa: barna, lágy, valamint fehér korhadás.

• A barna (vörös, reves) korhadás minden fafajnál előfordul, a gesztben és szijácsban egyaránt, de gyakoribb a fenyőkben. Jellemzője, hogy elsősorban a cellulóz kerül lebontásra. Kezdeti stádiumban vörös vagy kávébarna csíkok, foltok formájában jelentkezik. Később az anyag megbarnul, majd kocka alakú darabokra esik széjjel (a barna szint a visszamaradó lignin adja).
• A lágy (nedves) korhadás az erősen nedves faanyagoknál jelentkezik. Valójában a barna korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag barnulása. Sokáig észrevehetetlen, később a fatest felszínének meglágyulásával érzékelhető.
• A fehér (maró, korróziós) korhadás során a gombák először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. Így átmenetileg megmaradó cellulózváz miatt a fatest fehéres-szürkés, fehéres-sárgás lesz. A későbbi állapotban a cellulózok és a hemicellulózok is lebontásra kerülnek és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg.

(forrás: http://fahiba.fmk.nyme.hu/21_korhadas.htm)

Minden anyagnak, amiből hajót készítenek megvan a maga átka...

A fém rozsdásodik (korrodál), a műanyag ozmózisos lesz, a fa meg gombásodik. Melyik a jobb? Mondjuk azt, hogy egyformán rosszak.

A hajós munkálatok tavaszi felvonásának első része az volt, hogy kiszereltük a motort, és leengedtük belőle az olajat. Mellékszál, hogy seholsem találtam olajszűrőt blokkon. Már kezdtem magam nemnormálisnak tekinteni, mikor Szabadi Tibor felvilágosított, hogy ez a motor lényegében egy faék, csak berreg. Olyan egyszerű, hogy nincs benne olajszűrő, de még szivattyú sem. A főtengely belever a karterben lévő olajba, ami így szanaszét fröcskölőik a motorblokkban... Ez a kenés! Hát elromlani nem fog...

Na de vissza a fához..
Olyan jó dolgom van, hogy többen is segítenek a végeláthatatlan tavaszi munkákban.. Persze én is ludas vagyok, mert minden évben olyan projektekbe kezdek, amit normálisan egy műhelyben csinálnak hetekig, nem pedig egy sátorban hétvégente. Évának, Andrásnak, külön köszönöm a fedélzetcsiszolást, és az árboc szakszerű ellenőrzését. Pétert már nem is említem, mert vele szinte már közös a Póstás.

Szóval a fedélzetet felcsiszoltuk, majd külön minden dugót fáig csiszoltam ahol a víz már kikezdte a lakkot... elmondanám, hogy nagyon sok dugó van egy fahajó fedélzetén...

Péter közben a kokpitot vette kezelésbe. Ha már kint a motor, akkor a bilgét is újrafestjük, alapos takarítás után. Ez volt az a pont, amikor Péter jobb keze egyszercsak eltűnt a tölgyfa fenékmerevítőben. Amikor szólt, hogy fel kéne mennem, már tudtam, hogy valami baj van... Bizony a korhadás. Nem tudni pontosan miért. Az tény, hogy a beépített motor miatt, itt jóval nehezebb a takarítás, mint a hajófenék többi részén. Az is tény, hogy ez a helyszínen nem javítható. Tibor még nem szakértette meg, de talán az idei szezont még át lehet vele vészelni, és csak jövőre kell kiépíteni a hajóból... Kivéstem amennyire tudtam, hogy minél kevesebb korhadt fa maradjon benne, illetve ne érintkezzen az egészséges részekkel.


Ez van. Az élet megy tovább.
Szép piros lett a bilge a többi borda pedig fehér. A festéshez "koralkyd" alapozófestéket használtuk, ami igen jól megtapad azokon a felületeken, amik nem tökéletesen tiszták. Márpedig a bilge sosem lesz az. Két rétegben szépen fed is, csak az ára borsos. Pont dupla annyiba kerül, mint egy átlagos festék.
Kenegetés közben Péter megjegyezte, hogy régen a hajók ágyúfedélzetét festették pirosra, hogy a tüzéreket, matrózokat ne sokkolja annyira a vér látványa... Nos talán itt nem kell ezzel számolni. Minden esetre egy esetleges sérülés esetén elég lesz felrántani a trepniket, és máris ott a megnyugvás:)

Kicsit javítja az általános hangulatot, hogy Tibor elkészítette az új baum-ot. Mivel a régi pont olyan mint egy propeller, sokat javít majd a hajó általános állapotán egy szép (és nem utolsó sorban) egyenes baum. A patkányrágott dolgok is elkészültek a műhelyben.. Lassan összeállnak a dolgok...

Jön a tavaszi felkészítés!

A nagyvéletlenül idetévedt olvasó azt hihetné, hogy meguntam a fahajózást és már nem is foglalkozom vele. Nos ez nem így van. A csatolt kép épp a napokban készült, és csak egy részét mutatja a fáig visszacsiszolt 6-8 rétegben újralakkozott alkatrészeknek.

Többen mondták, hogy egy fahajón többet dolgozik az ember, mint amennyit vitorlázik vele. Ezt korábban csak amolyan jól hangzó, érzékletes, és persze eltúlzott szövegnek gondoltam. Nem az. Végiggondoltam, hogy a tél folyamán (novembertől - áprilisig) hozzávetőleg heti 3 órát dolgoztam a hajón. kb 60 óra. Hozzá vesszük a tavaszi felkészítést, átalakításokat, felújításokat, ami legalább nettó 2 hét folyamatos munka, vagyis 112 óra (optimista napi 8 órával számolva), egykét apróság, csiszolás, lakkozás szezon közben is van, mondjuk 20 óra. Ez 192 óra. Egy szezonban van kb 36 hétvégi nap. Mondjuk, hogy az ember minden második hétvégén lejut a hajóra, az kb 15 szombat-vasárnap. Persze egy nap az 24 óra, ami nem reális. Számoljunk hát napi 8 óra vitorlázással. 15x8=120

Persze ezek erősen hasi becslés alapján készült számok, de az arányok azt hiszem stimmelnek.

No nem baj, így legalább télen is lehet vitorlázni! :)

Történt még ez az.. Itt volt például egy igazán emlékezetes Kalóz Vacsora a Parti Testvérek társaságában, ahova Rick Csaba invitált meg. Furcsa volt egy asztalnál ülni olyan emberekkel, akik fejenként többet voltak vízen, mint 100 átlagos vitorlázó együttvéve. Szintén meghívott vendég volt Kopár István, aki mellesleg az A38 hajón is tartott egy kis előadást. Személyében fantasztikus embert ismerhetünk meg. Nem csak mint vitorlázó...

Volt közben egy BoatShow is, ahol sok ismerős barát kereste fel a Porthole standját. Jó volt velük találkozni, és beszélgetni kicsit. Mindenkinek megvannak a maga tervei a szezonra, és mindenki arcán ott tükröződik a türelmetlenség.. Menjünk már vízre!

Egyetértek, de rám még vár a parti munka, ami most vasárnap kezdődik! Hajrá Póstás!  

ARC hogyis?

Na ez egy másmilyen bejegyzés lesz. Kivételesen nem a Póstás lesz a középpontban (bár közben Ő is szépül), hanem egy esemény.

A minap volt szerencsém résztvenni a Magyar Tengeri Vitorlázók Szövetségének ülésén, ahol Nemetz Alex számolt be nekünk arról, hogy miként abszolválták a 2011-es ARC-t egy Swan 48 S&S hajóval, amit egyébként 1976-ban építettek. Öreg hajó nem vén hajó. Ha szépen karbantartják, gondozzák, időről időre modernizálják, akkor egy ilyen idősebb hajó is igen jól teljesít. Jobban mint némely új, ebben biztos vagyok.

Ami kicsit meglepett, az a felkészülés egy ilyen versenyre. Azt hiszem aki ezeket a sorokat esetleg olvassa, az pontosan tudja, hogy mi az ARC (Atlantic Rallye for Cruisers). Mint az a nevéből is kiderül, itt nem a rohanógépeken van a hangsúly. Ez a verseny nem az egy szezonra dollármilliókból tervezett csodagépeké. Itt bárki indulhat, ha megfelel az előírásoknak, és úgy érzi, át bír kelni az Atlanti Óceánon (mert ez a cél).

Szóval a felkészülés. 8 embernek (biztonsági ráhagyással) kb 21 napi élelmet, és vizet kell felpakolni a hajóra. Ez már önmagában igényel némi tervezést. Figyelni kell arra, hogy ami partról a hajóba kerül, az "steril" legyen. Értem ez alatt, hogy minden egyes gyümölcsöt, minden üveg italt, mindent kivesznek az eredeti csomagolásából és lemossák. A legnagyobb veszélyt ugyanis a bogarak, lárvák hordozzák. Ha befészkelik magukat a gyümölcsök, élelmiszerek közé, az a több mint két hetes úton nem csak bosszúság, hanem kifejezetten veszélyforrás is! A kartondobozok eleve nem mehetnek fel a hajóra, hiszen azokban van a legtöbb lárva/pete... A hajót indulás előtt ki kel takarítani. A takarítást általában úgy képzeljük (végezzük), hogy kicsit körbeporszívózunk, esetleg felmosunk, kidobjuk a szemetet, kész. Na nem. A takarítás az, amikor MINDEN mozdítható dolgot kivisznek a hajóból. Minden üreget kiporszívóznak, majd kimosnak, minden berendezés működését és bekötéseit ellenőriznek, és a visszakerülő dolgokat is letakarítják. A bepakolásnál excel táblázatot vezetnek arról, hogy mi hova kerül, hiszen nem mindig van idő keresni.. márpedig egy 48 lábas hajóban azért van néhány rekesz:)

A szervezők a hajót olyan szinten nézik át, hogy a tűzhely mögé beesett morzsák miatt felemelik a hangjukat.

Ami érdekes volt még, az az őrség. A klasszikus módszer szerint párok vannak. Minden párnak megvan az őrségi ideje, mindig ugyanakkor. Ezzel szemben érdekes megoldás, hogy 2 órás őrségeket 1-órás eltolással kezdik meg az emberek, vagyis mindig van 1 friss ember a fedélzeten. 2 óra őrségre jut 10 óra pihenőidő átlagosan.

Életbevágóan fontos a rigg rendszeres ellenőrzése. Nem sok idő, kb 3 perc naponta, viszont az esetleges meghibásodás beláthatatlan következményekkel járhat.

Röviden ennyi.. persze tényleg röviden. Az előadás önmagában kb 2 órás volt, de utána még legalább 1 órát tartott a beszélgetés... áramellátásról, víztisztítóról, stb..

Ami a Póstást illeti, végre kivittem a megrágott darabokat Tiborék műhelyébe, és Tibor társának Göbölös Attila gondjaira bíztam őket. Néhány nap és készen is lesznek! 

Kishajó-nagyhajó meg a 25láb.

Ilyenkor télen mindig olyan sok az a 25láb. Vagy legalább is jó nagy lábakból van 25... Elképesztő mennyiség a sok trepni, ilyen olyan fadarab ami kijött a hajóból. Ezért aztán viszonylag monoton a munka. Citling, csiszolás, olajozás, lakkozás, lakkozás, lakkozás. És ez megy estéről estére. Persze miután egy-egy darabra rákerül az utolsó lakkréteg, mindig elégedettséggel forgatom, és közben azon gondolkozom hogy mutat majd ha a helyére kerül.

Van egy olyan elmélet, miszerint a hajóba tett fa elemeknek csak azt a felét lakkozzák, ami "látszik" tehát például a trepniknek csak a felső felületét. Az alsó részüket csak lenolajjal kezelik, hogy "szellőzzön a fa". (Bár lehet, hogy a költséghatékonysági szempontoknak, és a rezsióradíjaknak is van ebben szerepük.) Nos én alaposan megszemlélve a két oldal közötti különbséget az idő változásával, úgy döntöttem szakítok ezzel a minden bizonnyal szép hagyományon. Arról van szó, hogy bár minden bizonnyal szellőzik a fa mellette jól megfigyelhetően repedni és feketedni kezdenek azok a felületek, amik nem lakkozottak. Ezt a folyamatot megállítandó, csiszolás és olajozás után, ide is lakk kerül. Szellőzésnek kampec, viszont ha nem megy bele a víz, talán kijönnie sem kell. A költséghatékonyságról, és a rezsióradíjakról ezen a ponton ne beszéljünk.

Nem meglepő módon a kokpit trepnijei jóval rosszabb állapotban voltak mint a kajüt védelmében lévő padlódeszkák. Annak ellenére, hogy kint mahagóni, míg belül csak fenyőfát használtak erre a célra. A sérült helyeken ragasztani kellett, majd szorítóval rögzíteni a ragasztást. Az ilyen "repedéseket" mindig nehezebb ragasztani, mint két teljesen különvált felületet, hiszen macerás bejuttatni a ragasztót a résbe. Azért remélhetőleg tartani fog.

Történt még ez-az mostanában. A tulajdonos Milán hozzájárulásával megjelent az AKKA története. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a hajó ha vízre kerül. Remélem a fűzfői kikötői versenyeken lesz alkalmunk összemérni a Folkeboot és a Hallberg P28-at.

Lelátogattam Fűzfőre is. Az étteremben most is zajlik az élet, de a hajók szomorúan néznek farkasszemet az üres kikötővel, amiben most január végén iscsobog a víz. Elnézve az előrejelzést, elmondhatjuk, hogy igazán csak most fog véget érni a vitorlás szezon. Ezidáig nyugodtan bent lehetett volna hagyni a hajókat. Azért hamarosan megmutatja az időjárás, hogy kicsit ugyan félrenézte a naptárját, de azért tudja milyen a tél. Reméljük épp csak kóstolót ad belőle, és hamar meghozza a tavaszt.