A hajó koronája

Több projekt is jut tavaszra, de kétségtelenül kettő közülük ami nagyobb átalakításnak számít.

Vorstag:
A Póstáson eredetileg merev vorstag volt. Mivel ez egyáltalán nem illett a hajóra, már az első vízretétel előtt leszereltem, a vitorlákat pedig staigreiteresre alakítattam. Hozzá tartozik, hogy Bárány Lászlótól mikor megvettem a hajót, vettem vele még ezt azt.. ilyen volt egy elég masszív fockroller, és a hozzá való felső kipörgető. Ez magát a forstagot nem váltja ki, vagyis megmarad a staigreiteres vitorla és a drótkötél.
Az idei tavasz egyik nagy projektje, hogy beszereljük a rollert. Sokat matekoltunk Péterrel, hogy a fedélzet alá, vagy fölé kerüljön a szerkezet. Mindnek van előnye és persze hátránya. SWOT analízist nem készítettem, de azért a teljesség igénye nélkül néhány szempont:
Ha fedélzet fölé kerül, akkor jóval egyszerűbb feltenni, és elvezetni tőle a betekerő kötelet. További előny, hogy nem kell kivágni a fedélzetet, aminek nehéz szívvel áll neki az ember tekintettel arra, hogy nem igazán reverzibilis a folyamat. Hátránya, hogy nem szép, illetve mivel feljebb kerül a vitorla alsó bekötési pontja, vélhetően át kell szabni a vitorlát.
Ha fedélzet alá kerül a szerkezet az jóval szebb, nem kell hozzányúlni a vitorlához, viszont bonyolultabb a kivitelezés. Ez utóbbi szempont valahogy sohasem kap megfelelő hangsúlyt így természetes, hogy most is ezt a megoldást választottuk.
Izgalmas volt méricskélni, szerkesztgetni, hogy vajon mi hova kerül majd, de az első próbák alapján megfelelőnek tűnnek a méretek. Persze Pallás Gyula szakértelme nélkül ez önmagában édes kevés lett volna, így azonban egész jónak látszik! A fedélzetre majd jön egy veret, amiben lesz egy persely, ami eltakarja a kivágást. Szerencsére még idejében jött rá Gyula, hogy a felső veretet is meg kellene nézni mert lehet, hogy nem fog elférni a forgó. És tényleg. Szóval itt is lesz némi átalakítás. Azért izgalmas lesz a daruzás, az biztos:)

A másik nagy projekt a kötélzet hátravezetése a kokpitba. Ennek első lépése egy árboctő veret, ami jelen esetben egy koronát formáz. Ez egy olyan acél szerkezet, amit a fedélzetre rögzítünk (megfelelő aláerősítéssel), és ebbe seklizzük a csigákat, amiken elfordulva az árbocról lefutó kötelek, mennek tovább a kokpit felé. Itt is alapos méregetés, és tervezgetés előzte meg a kivitelezést. A képen még nem a végleges állapot látható, hiszen végleges felületkezelés előtt még jön a főpróba!

Apróság, de azért szép részlet a lobogórúd tartó. Az igazán lelkes olvasók még emlékeznek, hogy egy elég órmótlan öntvényként kezdte a pályáját mikor hozzám került, de aztán egy egész szép veret lett belőle. A fedélzetre próbálva pedig már kifejezetten mutatós. Persze benne van néhány órás esztergálás, reszelés és polírozás.