2012. január 29., vasárnap

Kishajó-nagyhajó meg a 25láb.




Ilyenkor télen mindig olyan sok az a 25láb. Vagy legalább is jó nagy lábakból van 25... Elképesztő mennyiség a sok trepni, ilyen olyan fadarab ami kijött a hajóból. Ezért aztán viszonylag monoton a munka. Citling, csiszolás, olajozás, lakkozás, lakkozás, lakkozás. És ez megy estéről estére. Persze miután egy-egy darabra rákerül az utolsó lakkréteg, mindig elégedettséggel forgatom, és közben azon gondolkozom hogy mutat majd ha a helyére kerül.

Van egy olyan elmélet, miszerint a hajóba tett fa elemeknek csak azt a felét lakkozzák, ami "látszik" tehát például a trepniknek csak a felső felületét. Az alsó részüket csak lenolajjal kezelik, hogy "szellőzzön a fa". (Bár lehet, hogy a költséghatékonysági szempontoknak, és a rezsióradíjaknak is van ebben szerepük.) Nos én alaposan megszemlélve a két oldal közötti különbséget az idő változásával, úgy döntöttem szakítok ezzel a minden bizonnyal szép hagyományon. Arról van szó, hogy bár minden bizonnyal szellőzik a fa mellette jól megfigyelhetően repedni és feketedni kezdenek azok a felületek, amik nem lakkozottak. Ezt a folyamatot megállítandó, csiszolás és olajozás után, ide is lakk kerül. Szellőzésnek kampec, viszont ha nem megy bele a víz, talán kijönnie sem kell. A költséghatékonyságról, és a rezsióradíjakról ezen a ponton ne beszéljünk.

Nem meglepő módon a kokpit trepnijei jóval rosszabb állapotban voltak mint a kajüt védelmében lévő padlódeszkák. Annak ellenére, hogy kint mahagóni, míg belül csak fenyőfát használtak erre a célra. A sérült helyeken ragasztani kellett, majd szorítóval rögzíteni a ragasztást. Az ilyen "repedéseket" mindig nehezebb ragasztani, mint két teljesen különvált felületet, hiszen macerás bejuttatni a ragasztót a résbe. Azért remélhetőleg tartani fog.

Történt még ez-az mostanában. A tulajdonos Milán hozzájárulásával megjelent az AKKA története. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a hajó ha vízre kerül. Remélem a fűzfői kikötői versenyeken lesz alkalmunk összemérni a Folkeboot és a Hallberg P28-at.



Lelátogattam Fűzfőre is. Az étteremben most is zajlik az élet, de a hajók szomorúan néznek farkasszemet az üres kikötővel, amiben most január végén iscsobog a víz. Elnézve az előrejelzést, elmondhatjuk, hogy igazán csak most fog véget érni a vitorlás szezon. Ezidáig nyugodtan bent lehetett volna hagyni a hajókat. Azért hamarosan megmutatja az időjárás, hogy kicsit ugyan félrenézte a naptárját, de azért tudja milyen a tél. Reméljük épp csak kóstolót ad belőle, és hamar meghozza a tavaszt.

2 megjegyzés:

  1. Ám a lakkozott trepnin elcsúszó Mannschafttól mindig lehet tanulni néhány új, ízes káromkodást. :)

    VálaszTörlés
  2. Ez az egyik ok, amiért élmény egy fahajóval vitorlázni.. Mindig van ok káromkodni:)

    VálaszTörlés