Jön a tavaszi felkészítés!

A nagyvéletlenül idetévedt olvasó azt hihetné, hogy meguntam a fahajózást és már nem is foglalkozom vele. Nos ez nem így van. A csatolt kép épp a napokban készült, és csak egy részét mutatja a fáig visszacsiszolt 6-8 rétegben újralakkozott alkatrészeknek.

Többen mondták, hogy egy fahajón többet dolgozik az ember, mint amennyit vitorlázik vele. Ezt korábban csak amolyan jól hangzó, érzékletes, és persze eltúlzott szövegnek gondoltam. Nem az. Végiggondoltam, hogy a tél folyamán (novembertől - áprilisig) hozzávetőleg heti 3 órát dolgoztam a hajón. kb 60 óra. Hozzá vesszük a tavaszi felkészítést, átalakításokat, felújításokat, ami legalább nettó 2 hét folyamatos munka, vagyis 112 óra (optimista napi 8 órával számolva), egykét apróság, csiszolás, lakkozás szezon közben is van, mondjuk 20 óra. Ez 192 óra. Egy szezonban van kb 36 hétvégi nap. Mondjuk, hogy az ember minden második hétvégén lejut a hajóra, az kb 15 szombat-vasárnap. Persze egy nap az 24 óra, ami nem reális. Számoljunk hát napi 8 óra vitorlázással. 15x8=120

Persze ezek erősen hasi becslés alapján készült számok, de az arányok azt hiszem stimmelnek.

No nem baj, így legalább télen is lehet vitorlázni! :)

Történt még ez az.. Itt volt például egy igazán emlékezetes Kalóz Vacsora a Parti Testvérek társaságában, ahova Rick Csaba invitált meg. Furcsa volt egy asztalnál ülni olyan emberekkel, akik fejenként többet voltak vízen, mint 100 átlagos vitorlázó együttvéve. Szintén meghívott vendég volt Kopár István, aki mellesleg az A38 hajón is tartott egy kis előadást. Személyében fantasztikus embert ismerhetünk meg. Nem csak mint vitorlázó...

Volt közben egy BoatShow is, ahol sok ismerős barát kereste fel a Porthole standját. Jó volt velük találkozni, és beszélgetni kicsit. Mindenkinek megvannak a maga tervei a szezonra, és mindenki arcán ott tükröződik a türelmetlenség.. Menjünk már vízre!

Egyetértek, de rám még vár a parti munka, ami most vasárnap kezdődik! Hajrá Póstás!  

ARC hogyis?

Na ez egy másmilyen bejegyzés lesz. Kivételesen nem a Póstás lesz a középpontban (bár közben Ő is szépül), hanem egy esemény.

A minap volt szerencsém résztvenni a Magyar Tengeri Vitorlázók Szövetségének ülésén, ahol Nemetz Alex számolt be nekünk arról, hogy miként abszolválták a 2011-es ARC-t egy Swan 48 S&S hajóval, amit egyébként 1976-ban építettek. Öreg hajó nem vén hajó. Ha szépen karbantartják, gondozzák, időről időre modernizálják, akkor egy ilyen idősebb hajó is igen jól teljesít. Jobban mint némely új, ebben biztos vagyok.

Ami kicsit meglepett, az a felkészülés egy ilyen versenyre. Azt hiszem aki ezeket a sorokat esetleg olvassa, az pontosan tudja, hogy mi az ARC (Atlantic Rallye for Cruisers). Mint az a nevéből is kiderül, itt nem a rohanógépeken van a hangsúly. Ez a verseny nem az egy szezonra dollármilliókból tervezett csodagépeké. Itt bárki indulhat, ha megfelel az előírásoknak, és úgy érzi, át bír kelni az Atlanti Óceánon (mert ez a cél).

Szóval a felkészülés. 8 embernek (biztonsági ráhagyással) kb 21 napi élelmet, és vizet kell felpakolni a hajóra. Ez már önmagában igényel némi tervezést. Figyelni kell arra, hogy ami partról a hajóba kerül, az "steril" legyen. Értem ez alatt, hogy minden egyes gyümölcsöt, minden üveg italt, mindent kivesznek az eredeti csomagolásából és lemossák. A legnagyobb veszélyt ugyanis a bogarak, lárvák hordozzák. Ha befészkelik magukat a gyümölcsök, élelmiszerek közé, az a több mint két hetes úton nem csak bosszúság, hanem kifejezetten veszélyforrás is! A kartondobozok eleve nem mehetnek fel a hajóra, hiszen azokban van a legtöbb lárva/pete... A hajót indulás előtt ki kel takarítani. A takarítást általában úgy képzeljük (végezzük), hogy kicsit körbeporszívózunk, esetleg felmosunk, kidobjuk a szemetet, kész. Na nem. A takarítás az, amikor MINDEN mozdítható dolgot kivisznek a hajóból. Minden üreget kiporszívóznak, majd kimosnak, minden berendezés működését és bekötéseit ellenőriznek, és a visszakerülő dolgokat is letakarítják. A bepakolásnál excel táblázatot vezetnek arról, hogy mi hova kerül, hiszen nem mindig van idő keresni.. márpedig egy 48 lábas hajóban azért van néhány rekesz:)

A szervezők a hajót olyan szinten nézik át, hogy a tűzhely mögé beesett morzsák miatt felemelik a hangjukat.

Ami érdekes volt még, az az őrség. A klasszikus módszer szerint párok vannak. Minden párnak megvan az őrségi ideje, mindig ugyanakkor. Ezzel szemben érdekes megoldás, hogy 2 órás őrségeket 1-órás eltolással kezdik meg az emberek, vagyis mindig van 1 friss ember a fedélzeten. 2 óra őrségre jut 10 óra pihenőidő átlagosan.

Életbevágóan fontos a rigg rendszeres ellenőrzése. Nem sok idő, kb 3 perc naponta, viszont az esetleges meghibásodás beláthatatlan következményekkel járhat.

Röviden ennyi.. persze tényleg röviden. Az előadás önmagában kb 2 órás volt, de utána még legalább 1 órát tartott a beszélgetés... áramellátásról, víztisztítóról, stb..

Ami a Póstást illeti, végre kivittem a megrágott darabokat Tiborék műhelyébe, és Tibor társának Göbölös Attila gondjaira bíztam őket. Néhány nap és készen is lesznek! 

Kishajó-nagyhajó meg a 25láb.

Ilyenkor télen mindig olyan sok az a 25láb. Vagy legalább is jó nagy lábakból van 25... Elképesztő mennyiség a sok trepni, ilyen olyan fadarab ami kijött a hajóból. Ezért aztán viszonylag monoton a munka. Citling, csiszolás, olajozás, lakkozás, lakkozás, lakkozás. És ez megy estéről estére. Persze miután egy-egy darabra rákerül az utolsó lakkréteg, mindig elégedettséggel forgatom, és közben azon gondolkozom hogy mutat majd ha a helyére kerül.

Van egy olyan elmélet, miszerint a hajóba tett fa elemeknek csak azt a felét lakkozzák, ami "látszik" tehát például a trepniknek csak a felső felületét. Az alsó részüket csak lenolajjal kezelik, hogy "szellőzzön a fa". (Bár lehet, hogy a költséghatékonysági szempontoknak, és a rezsióradíjaknak is van ebben szerepük.) Nos én alaposan megszemlélve a két oldal közötti különbséget az idő változásával, úgy döntöttem szakítok ezzel a minden bizonnyal szép hagyományon. Arról van szó, hogy bár minden bizonnyal szellőzik a fa mellette jól megfigyelhetően repedni és feketedni kezdenek azok a felületek, amik nem lakkozottak. Ezt a folyamatot megállítandó, csiszolás és olajozás után, ide is lakk kerül. Szellőzésnek kampec, viszont ha nem megy bele a víz, talán kijönnie sem kell. A költséghatékonyságról, és a rezsióradíjakról ezen a ponton ne beszéljünk.

Nem meglepő módon a kokpit trepnijei jóval rosszabb állapotban voltak mint a kajüt védelmében lévő padlódeszkák. Annak ellenére, hogy kint mahagóni, míg belül csak fenyőfát használtak erre a célra. A sérült helyeken ragasztani kellett, majd szorítóval rögzíteni a ragasztást. Az ilyen "repedéseket" mindig nehezebb ragasztani, mint két teljesen különvált felületet, hiszen macerás bejuttatni a ragasztót a résbe. Azért remélhetőleg tartani fog.

Történt még ez-az mostanában. A tulajdonos Milán hozzájárulásával megjelent az AKKA története. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a hajó ha vízre kerül. Remélem a fűzfői kikötői versenyeken lesz alkalmunk összemérni a Folkeboot és a Hallberg P28-at.

Lelátogattam Fűzfőre is. Az étteremben most is zajlik az élet, de a hajók szomorúan néznek farkasszemet az üres kikötővel, amiben most január végén iscsobog a víz. Elnézve az előrejelzést, elmondhatjuk, hogy igazán csak most fog véget érni a vitorlás szezon. Ezidáig nyugodtan bent lehetett volna hagyni a hajókat. Azért hamarosan megmutatja az időjárás, hogy kicsit ugyan félrenézte a naptárját, de azért tudja milyen a tél. Reméljük épp csak kóstolót ad belőle, és hamar meghozza a tavaszt.

Citling 2.0

Azok a hosszú téli esték mostanában nem is annyira hosszúak... sajnos az év végi hajrá igazán megrövidíti őket... Azért egy kicsit lejutottam a műhelybe is.

Szóval a dolog ott kezdődik, hogy én eddig azt hittem cikling-ről beszéltünk de kiderült, hogy valójában "citling". Kicsit utánakeresve elég sok információ fellelhető a témakörről az interneten (bár ez nem meglepő). Itt van például ez az oldal ami citling készítéssel foglalkozik, ez a másik pedig kifejezetten a fenéssel. Ha ezek a linkek már nem űködnének, akkor elég rákeresni google-lel és ott van minden. Na de hogy elkezdjem a történetet, eddig erre a célra egy törött körfűrészlapot használtam. Ez elég masszív darab, és ha meg van élezve, akkor szépen hozza le az öreg lakkot a fáról. A baj az, hogy mivel viszonylag vastag, (kb 1,5-2mm) és ráadásul elég kemény anyag, ezért nehéz élezni. A nagy műhelyben köszörűvel végeztem ezt a műveletet, de a kisműhelyben nincs erre lehetőség. A másik probléma, hogy igen kényelmetlen vele dolgozni. Gyakorlatilag lehetetlen úgy tartani, hogy a vele való huzamosabb idejű munka, ne okozzon kisebb nagyobb sérülést a kezeken. Több dolgot kipróbáltam, de ami a legjobban működött, az egy jól kifent kés használata. Ezt ugyan gyakran kell élezni, viszont a fenőkő kéznél van. Megint rá kellett jönnöm, hogy kevés az elszántság, megfelelő eszközök is kellenek. 

Ennek örömére szépen megtisztítottam két padlódeszkát, jöhet rájuk az első lakkréteg. 

Persze a műbútorasztalosok nyilván precízebb szerszámokkal dolgoznak, de nekem ez is megfelel.

A hajó

Péterrel megnéztük a Póstást is Szántódon. Sajnos az év végi határidők szorítása miatt nem tudtam jelen lenni december elején a szállításnál, de látszólag szépen betárolták a hajót. Nem volt más dolog, mint felbakolni az utánfutót (hogy ne a gumikon álljon a kb 2.5 tonna) és szárazra törölni a bilgét. A jump-okat is leszreltem, bár szinte sértetlen volt rajtuk a lakkozás, azért 1-1 réteg elfér rajtuk. Elég szép maradt az alja, így remélhetőleg több idő marad majd tavasszal a hajó belsejére és a fedélzetre. 

Ilyenkor mindig olyan távolinak tűnik a nyár. Mintha egy másik dimenzióban, egy másik életben lenne. A meleg napok, a szél a víz... De eddig mindig jött a tavasz, jön majd most is! 

Védelmi öltözetben.

Korábban volt szó egy új hajóról, mely az Akka nevet viseli. Érdemes róla tudni, hogy egy Hallberg P28 típusú hajó. Ebből a Hallbergből lett egyébként később a ma is igen magas színvonalon dolgozó svéd Hallberg-Rassy -hajóépítő üzem. Az Akkának további különlegessége, hogy beépített elektromos motorja van! Mint megtudtam a tulajdonosától, ott is marad Fűzfőn, ami nagy öröm. A beszélgetésből lesz majd egy cikk is, mert érdekes a történet:)

Ami a műhelymunkát illeti, teljes gőzzel elkezdődött!

Eddig nem volt szó róla, de érdemes írni egy kicsit a védőruházatról. Korábban én sem foglalkoztam ezzel, mint nyilván sokan mások. Kesztyű és maszk nélkül csináltam mindent, a csiszolástól kezdve az olajozáson és a lakkozáson át a ragasztásig. Igen ám, de ezek a lakkok, és epoxy ragasztók igen agresszív anyagok. Ezért is lett az, hogy elkezdtem rájuk allergiás lenni, mindenféle kellemetlen tünettel.
Azóta különösen odafigyelek, hogy lakkal, festékkel, és epoxy-val csak jól szellőző helységben, kesztyűben és maszkban dolgozzak.. Javaslom mindenkinek, hogy erre figyeljen oda még az előtt, hogy a szervezete rákényszerítené.

Örülök, hogy mindent felhoztam a hajóról... még azokon az alkatrészeken is van 1-1 repedés, kopás, amikről azt hittem, hogy semmi bajuk. Minden megérdemel egy csiszolást, és 4-3 réteg friss lakkozást. Elsőnek a dobozkát vettem elő (a tetején lett egy kis karc), majd a kormányosi padot, és az ajtó egy darabját. Aztán majd jön a többi.. a trepnik, a lépcső, a motor fedele, és a mindenféle..

A patkány rágta hibákon még gondolkoznom kell, nem tudom pontosan hogyan javítsam ki őket. Valahogy ki kell vágni a hibást részt, kipótolni egy új darabbal, és újra belevágni a lyukat. Egyszerűnek hangzik, de hogy fogom úgy kipótólni, hogy pont megfelelő legyen a mérete? Na nem baj.. most még hosszú a tél:)

Daruzva

Bizony minden szezon végén eljön a nap, amikor kijön a hajó. A Póstással is így lett. A 16tonnás traveller játszi könnyedséggel emelte a magasba a kis hajót. Persze az az igazság, hogy előtte éppen a Nemere II-öt emelte ki hasonlóan könnyű mozdulattal.
Mindent kipakoltunk amire a Patkányos story miatt szükség is volt. Leponyvázás és hamarosan utazik Szántódra, a téli táborhelyére.

Kíváncsi voltam, hogy milyen a hajó allja. Úgy néz ki azok az International kencék mégsem annyira rosszak, hiszen pontosan úgy nézett ki, mint amikor betettem. A gőzborotválás után olyan lett a hajótest, mintha most kentem volna rá frissen az algagátlót! Nem kezdett levállni a fáról, nem repedezett. Persze ahogy szárad a fa, nyilván kijönnek apróbb hibák, de minden bizonnyal kevesebb időt kell majd az aljára fordítani, mint első évben. Az pedig jó.. nagyon jó..

Belül persze már nem ilyen jó a helyzet. Sok helyen tenyérnyi felületen jött le a festék. De ezt többé kevésbé vártam is. Ezzel a résszel nem foglalkoztam még. Az összes mozdítható fa alkatrészt kivettem. A trepniket alulról és elölről a fuchs-ból, az ajtókat, a motor burkolatát, a lépcsőt.. Minden jött haza, csak hogy ne unatkozzak a hosszú téli estéken.. Lesz mit csinálni.

 Megtudtam, hogy a kikötőben lévő új fahajó neve "AKKA" és vélhetően ott marad a Marina Fűzfőben. Egész komoly fahajós társaság jön össze. Van már egy Dragon, egy 22-es, egy Folkeboot, és most az AKKA aminek még nem tudom a típusát, de bízom benne, hogy hamarosan fény derül rá.

További képek Baldóci Péter galériájában.

Póstás akcióban!

Eseménydús hetek vannak mögöttünk.

A múlt hétvégén versenyeztünk. A Marina Fűzfő háziversenye jó alkalom volt, hogy kis szélben próbálgassuk az új grószt, és egy igazán jó hangulatú eseményen vegyünk részt az októberi nyárban Edittel. A versenyről készült beszámoló is ami ITT olvasható.

Aztán minden megváltozott. A nyár egycsapásra ősszé vált, a szélcsendbe pedig berobbant egy hidegfront, aminek harmadnapjára még bőven jutott 6-os 7-es szél. Igazi Folkeboot-os idő!

Már szombat este lementünk és úgy döntöttünk a hajóban alszunk. Ez a Folkebootnak, négy felnőtt emberhez viszonyított méretét figyelembe véve, bátor döntésnek számított. Pedig még nem beszéltünk a hőmérsékletről, ami éjszaka 5 fok környékére süllyedt.. 

A fűtőtestek persze jó szolgáltatott tettek, túlságosan is. Az egyiket ki is kellett kapcsolni éjszakára, olyan meleg lett a kis hajóban. Reggelre egyetértettünk abban, hogy a kinti zord és szeles időhöz képest kényelmesen és jól aludtunk.

Gyors reggeli a Sirályban, majd a reffsor befűzése (hiszen ennek a használatára még nem volt szükség) és a döntés.. Időnként úgy befütyült a szél a kikötőbe, hogy komolyan elbizonytalanodtam az orrvitorlát illetően. Azért ez mégsem vihar, hogy Péter viharfockját kelljen cibáltatni a széllel.. 50-60km/h szelet írnak Siófoknál reggel. Ígérnek kis erősödést, de ez akkor sem vihar, fock fel!

A kihajózás simán ment az északiban.. felszerelés után kényelmesen hátszeleztünk ki a Fűzfői öbölből. De törpök élete nem csak játék és mese.. a visszaút bőven tartogatott élményeket. A hajó simán deckig dőlt, a hullámok sorra csaptak fel a nyakunkba, csak úgy fütyült a szél!

Szóval igazi örömvitorlázás volt, még ha rá is fagyott néha az a bizonyos öröm az arcunkra. Azért néhány fénykép is készült.

Ismét és minden alkalommal rájövök, mennyire szereti ez a hajó a nagy szelet. Az oldalablakokig döntött hajó egy picit sem szeretne szélbe fordulni, és két ujjal is simán lehet fogni a kormányt.

Az egyik fordulónál aztán történt egy kis havaria. Túl hamar kezdtük húzni a fockot, ettől elakadt elől az árbocnál. Sajnos mire előre mentem kiakasztani a shottot, addigra valahogy leakadt a két irányba széthajtható karabiner, és a fock szabadon csapkodott a szélben. Egy kis küzdelem árán sikerült visszaakasztani mindent a helyére, addigra azonban az öreg fock varrásai több ponton úgy gondolták, hogy elég volt nekik a megpróbáltatásokból, és inkább feladják a harcot. Hiába no. A huszon-harminc éves vitorlák nem valók már ekkora szélbe. Viszont az új grósz reffelve is remekül állta a próbát! A régi fock-al pedig kulloghatok vissza Vida Gáborhoz. Kicsit már ég az arcomról a bőr.. Nem túl jó az idei arány.. kb minden második vitorlázásra jutott egy vitorlaszakítás.. Persze az is igaz, hogy elég jó szelekben mentünk idén.

Jól kifújt minket a szél, mire visszaértünk a kikötőbe. Ez is egy jó kis hétvége volt. 

A kikötőbe került egy új hajó. Svédországban készítették, és kísértetiesen hasonlít a folkeboot-ra. Egyedül és a kormány kiképzése különbözik. A tőkesúly csereszabatosnak tűnik, és az egész hajótest megszólalásig olyan, mint a SlimJim, vagyis mint egy Angol építésű karvel palánkolású folke. Bízom benne, hogy a kikötőben marad ez a szép vitorlás, és ezzel is bővül fahajósok tábora Fűzfőn.

Video: