Átnéztük a hajót, megbeszéltük, hogy miket kell majd rajta megcsinálni és mit érdemes. Sajnos több borda is törött, de Tibor szerint ezek cseréjére még nincs szükség. Néhány dolgot haza is hoztam. Így feljött a nyári ponyva (fel kellene újítani) a perseling, (amit a baumra és a nagyvitorlára lehet teríteni és teljesen elhasznált, újat kell csináltatni) a jumpstag (fából vannak, és kiszívta őket a nap), az akkumulátor, és az automata kormány. Igen egy Raymarine ST1000-is van hozzá, bár még nem volt sohasem bekötve.
Általánosan elmondható, hogy a hajó nagyon jó állapotban van. Persze itt ott át kell csiszolni és újra lakkozni. A szívem szerint legalább az egyik belső szekrényt kicsit átalakítanám, hogy egy "konyha pult" legyen belőle. A köteleket szeretném hátravezetni a kokpitba, hiszen sokat megyek egyedül és olyankor jobb ha nem kell elől ugrálni az árboctőnél. A fartükröt a jelenlegi fehér festés helyett lakkozni szeretném. Szóval lesz vele munka, az egyébként szokásos tavaszi felkészítésen kívül is.
Nagyon hideg volt és fújt a szél, így hiába van fedett helyen a hajó, kb 2 óra alatt teljesen megmerevedtek a kezeink és átfagytunk. Szeretnék vasárnap megint lemenni és kipakolni a dolgokat belőle. Felhozni a köteleket, a szivacsokat. A köteleket elmosni, a szivacsokra huzatot varratni.
Az utazásnak volt egy másodlagos haszna is. Tibortól nagyon sok mindent tudtam meg a Póstás történetéről, hiszen ő szinte a teljes eddigi életét végig kísérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése