Lakkozás No.1

Az ember azt hinné lakkozni egyszerű..
Lakk megfog, ecset beledug, fára ráken, megszárad, kész.
Hát nem.

A felület előkészítés egy dolog. Erről már volt is szó korábban. Hanem utána a lakkozás, na az valami elvetemült tudomány. A len olajozás után minden olyan szép volt.. aztán a lakkozott felületek száradás után itt ott megfolyva, néhol kis légbuborékokkal... szóval már egyáltalán nem volt olyan szép. A legkevésbé sem úgy néztek ki mint vártam. Az instrukció a következő volt.. “Jól hígított lakkot, nagyon de nagyon vékonyan felhordani. Akkor jó, ha száradás után nem is látszik az első réteg. “
Nyilván nem is az elmélettel volt a baj, hanem valahol a kivitelezés szakmaiságába csúszott hiba. Lakkoztam én már persze, de akkor nem törekedtem a tökéletességre, és ha az ember nem igazán tudja hogy kellene csinálni, elrontani is sokkal nehezebben tudja.
Szóval ma egy kicsit máshogy álltam neki.. a felületeket újra átcsiszoltam, 1:3 arányban hígított lakkot éppen csak megmutattam az ecsetnek, majd jól lehúztam róla a “felesleget”, ezzel kentem át a felületeket. A dobozkának ez lesz az első, szóval biztosan szebb lesz mint a két jump, ma volt..

Az evezőkről is lekerültek a szorítók. Egyelőre úgy néz ki, hogy megfelelően tart a ragasztás, de azért majd rozsdamentes drótból csinálok “U” szöget, és beleütöm a toll élébe, hogy az is jobban összetartsa a ragasztást.

Bárány Lászlóról kaptam nagy felbontású képeket, amik (még 2 napig) idén készültek, Balatonföldváron. Ezek fel is kerültek a galériába.