Egy esős havas vasárnap délelőtt.

Szekrény, polc, ágy édeshármas

Mit csinál két átlagos hajósember december 12-én vasárnap reggel? Természetesen 7-kor kel, és indul a Balatonra. Na éppen ezt tettük mi is Péterrel. Ha csütörtökön “vettem át” a hajót, akkor most lett igazából az enyém. Kb 2 órán keresztül vitorláztunk elméleti síkon. Tettük magunkat ide-oda, mindent megfogdostunk, kinyitottunk, mögé néztünk.

Néhány láncreakciót is elindítottunk. Ugye jó lenne egy nagyobb szekrény.. igen, de akkor annyival rövidebb az ágy, akkor meg kell emelni, hogy a fuchs-al egy vonalban legyen. Igen, de akkor a belső polcok és az ágy között túl kevés a hely, polc meg csak kellene.. Na szóval ilyen egy láncreakció. Egy hajón minden mindennel összefügg. Nem lehet úgy arrébb tenni egy darab fát, hogy 22 másik fa helyzetére ne lenne hatással.

Minden részletet próbáltunk lefényképezni, hogy a hosszú téli éjszakákon is lehessen tervezgetni. Rájöttem, hogy a fahajóknak különösen jól áll a távolság. Ami 2-3 méterről gyönyörű és csillog villog a lakktól, az közelről kicsit repedezett, itt ott megfeketedett és le van róla kopva az a bizonyos lakk... Szóval igaz lehet az a nézet, miszerint egy fahajón MINDIG van mit lakkozni.

Korhadás

Kis üröm is vegyült az örömbe, mert észrevettük, hogy fartükör jobb felső sarkánál egy kb 4x2cm-es részen kirohadt a fa. Teljesen felpuhult ujjal be lehet nyomni. Ha ezt csütörtökön veszem észre, akkor Szabadi Tibor rögtön mondott volna rá valami szakértői véleményt. De így csak az a biztos, hogy ez a korhadás kisebb már nem lesz:( Még szerencse, hogy bőven vízvonal felett van.


Szinte minden mozdíthatót kivettünk a hajóból. A köteleket mosásra,  néhány fát festésre, az evezőt lakkozásra, a háború előtti mentőmellényeket a padlásra. Közben forró teát ittunk a kokpitban üldögélve és vártuk a nyarat.. mivel nem jött, a tea meg elfogyott ezért elindultunk haza a jól megpakolt autóval. A kötelek azóta a mosógépben, (ez nem csak nektek, nekem is új volt) és minden más is a helyén.