Karácsony másnapján

Amikor vége a céges hajtásnak és karácsonyt is megünnepelte a család, akkor eljön egy kis nyugalom. Na jó... Mondjuk inkább úgy, hogy családi programok közé beékelhető egy kis hajóval foglalkozás. Így tudtam haladni egy kicsit.

Néhány dolgot szeretnék megcsinálni a “téli szünetben”. Van három fa evezőm (pádlim*), ezeket fel kellene újítani. Sajnos az alsó lapos részük (a tolluk*) elrepedt és a lakkozás sem az igazi. Van két rétegelt lemez lap a beépített szekrények aljában, amiket le szeretnék festeni, mert jelenleg mindenféle kezelés hiányzik róluk. (nem régen kerülhettek a hajóba, mert elég jó állapotban vannak ahhoz képest). Még évekkel ezelőtt kaptam egy öreg fa dobozt, ami jó lesz majd apróságoknak a hajón (seklik, csigák, meg ami gyűlik). De persze ez is felújításra szorul.

Aztán ott van a jumpstag. A jumstag az árocot merevíti, illetve annak a felső részét. A mellékelt képen látható, hogy miként. A 7-es a jumstag a 3-mas pedig a száling. A folkebooton ez utóbbi nincs. A 11-méter magas árbocot csak egy pár jumpstag erősíti. Mivel fa árbocról van szó, a jump is fából van. Jól megfigyelhető rajtuk, hogy miként bánik a nap a lakkal. A jobb oldali jump van “felfelé” míg a baloldalinak az alsó fele látszik (a teteje ugyanolyan ennek is). Ezt az alkatrészt csak az időjárás hatásai érik. Míg az alsó felén gyakorlatilag sértetlen a lakkozás, a felső feléről teljesen leette a lakkot a nap. Mivel itt a fa is sérült már, ezért egy olyan módszert alkalmaztam, hogy egy nagyon erős acéllemez “élével” lekapartam róla a lakkot és az elöregedett fa rétegeket. Nem tudom ez a megoldás mennyire általános, nekem minden esetre bevált (cikling*).  Valahol a gyalulás és a csiszolás közé tehető hatását illetően. Sajnos ha már egyszer elkezdte enni az időjárás a fát, sosem lesz tökéletes, mert a kis repedések amin keresztül bejutott a víz, mindig látszani fognak. Egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy új jumpstag-et csinálok, de mivel fizikailag jó állapotban van, ráadásul év közben legfeljebb a sirályok nyújthatnak be panaszt esztétikai érzékükre való hivatkozással, ezért erről letettem. “Kaparás” után lenolajazás majd függesztés. Innen folyt köv.
A ládikát először csak átcsiszolni, és lakkozni szerettem volna. De persze ahogy elkezdtem vele foglalkozni, végül az lett, hogy minden leszereltem róla (zsanér, fogantyú, lábak) és az alját is újra ragasztottam két komponensű ragasztóval. Szóval ez lesúlyozva várja a száradást.
A kezeletlen fenéklemezek csiszolást követően szintén lenolajazást kaptak. Bár ezek fehérre lesznek festve, úgy voltam vele, hogy egy kis olaj nem fog megártani.
Alapvetően egész jól haladtam. A következő alkalommal már jöhet az első réteg lakk. Aztán a következő réteg, és a következő, na meg a következő, ja és persze a következő... Vajon mennyi réteget kell kenni a jump-ra amit egész évben szív a nap és ver az eső?

* Péter kicsit korrektúrázta a blogbejegyzést, amit ezúton is köszönök:)