Pádli páros öröm

A hétvégére egyszerű volt a feladat. A két pádlit levakarni (cikling) és átolajozni. Persze ezen kívül a többi alkatrész szokásos lakkrétegét felhordani. Ez kiegészült azzal, hogy az idő közben megszületett végleges feliratot ráfesteni a pádlikra és a ládikóra. Egyszerű nem? Alig három mondat.

A valóság sokkal több... mondatban épp úgy mint órában. Két pádlit fáig levakarni, az nem olyan, mint a két jumpot... Nem mondom, nyilván van ennél sokkal de sokkal fárasztóbb és macerásabb dolog. De azért menet közben elgondolkoztam az elektromos kézi készülékek létjogosultságán, meg azon is hogy miért is nem csiszoltam csak át egy kicsit és lakkoztam újra őket. De ugye a kihívásokat szeretjük. Félóra vakarás, majd köszörűvel élezés.. majd félóra vakarás, és így tovább... Ráadásul az egyik (nyilván a nagyobbik) pádli a lakk alatt valamilyen számomra ismeretlen alapozást kapott. Ez enyhén sötét színt adott a fának de egy alapozó festék szerű réteget képezett a lakk alatt. Nem lett volna ezzel baj, de persze néhol lejött, néhol meg nem.. Nem részletezem tovább. Lekapartam, bár most egy kicsit nehezen mozognak az ujjaim. Persze utána még át is kellett csiszolni mind a két lapátot.. de a kaparás után ez szinte öröm volt.. mondom szinte.

A másik remek ötlet, hogy akkor már rá is kellene festeni a feliratot... Felirat papírra rányomtat, papír öntapadós fóliára ráragaszt, pengével körbevág (kb fél óra/felirat) majd ráragaszt a fára és fúj. Ha most a kedves olvasóban az kép alakult ki a folyamatról, hogy “pepecs munka” akkor épp csak közeledik a valósághoz. A fújáshoz antik bronz hatású akril festéket vettem egyébként. Mivel a folyamat meglehetősen időigényes, ezért végül úgy döntöttem lesz egy “Fő” evező, amire a felirat kerül, a másik meg a segéd evező, amire semmi. Egy kicsit nagyobb nyomatot kapott a ládikó... Féltem tőle, hogy a lakk és a lenolaj majd oldani fogja a festéket, és tényleg. Ezért aztán nem lett olyan szép mint akartam, de ezen még lehet segíteni.. kicsit körbe lehet retusálni szikével és majd ecsettel kijavítgatni. De az is lehet, hogy csináltatok matricából rendes sablont, lecsiszolom és újrakezdtem a történetet.
 Ami nagy tanulság és tanács ha valaki ilyesmire adja a fejét: Venni kell fújható színtelen lakkot. A feliratra ezt kell fújni mert ez nem maszatolja el. Száradás után a következő réteg már mehet ecsettel, persze csak finoman, hogy ne oldja fel az előző réteget.

De persze utólag okosnak lenni pont olyan, mint előre hülyének. Szóval a hétvége nem egy sikersztori, de legalább sokat dolgoztam érte.

Azért a feliratnak örülök. Van benne egy kis Rózsa Sándoros komiszság, de valahol mégsem túl cirkalmas. A "P" betű pedig elég hangsúlyos, akár önmagában is használható.