És újra úszik!

Volt egy kis vismajor. Sajnos épp a daruzás megbeszélt időpontja előtti éjszaka gyulladt ki egy hajó Balatonföldváron, amit az oltás után a daru alá kellett vontatni, hogy ne süllyedjen el.

A terv az volt, hogy hétfőn reggel átvisszük a hajót Szántódról Földvárra, daruzunk, kb délig összerakjuk, beszereljük a vorstag rollerét a fedélzet alá, és indulunk Fűzfőre. Be kell látni, hogy ez elég optimista terv, vagy legalább is sok benne a változó.
Már az átszállításnál kis csúszásba kerültünk, de mint kiderült csúszhattunk volna egészen nyugodtan még 4-5 órát. A leégett hajóhoz Budapestről jöttek a helyszínelők. Addig hozzá sem lehetett érni, amíg ők le nem dokumentálják. Utána kiszippantották belőle az oltás után hátramaradt nem 100%ig környezetbarát trutyit, majd kiemelték. Ez után kezdődhetett a daruzás. Egy rossz szavunk nem lehet, hiszen nem a Póstás égett le. Azt nem pontosan tudom, hogy mit tennék ilyen esetben, de ahogy ennek a tulajdonosa viselte a csapást, az tiszteletre méltó volt.
Én azt hiszem kb 1 hétig a sarokban ülnék a fal felé fordulva és üveges tekintettel dülöngélnék előre hátra...
Mellesleg azért sem lehetett rossz szavunk, mert a második daruzott hajó Póstás volt, pedig mi csak vendégek voltunk a kikötőben. A beemelés simán ment, az árbocállítással sem volt gond. Sajnos nem sikerült megismételni a tavalyi bravúrt, amikor is gyakorlatilag nem eresztett a hajó. Most bizony jól jött a búvárszivattyú, bár a tapasztaltabbak szerint mint Péter, ennyi víz még nagyon jónak számít. Tény, hogy a szivattyú kb óránként 1x kapcsolt be, és akkor néhány másodperc alatt kiszippantotta a vizet. (mondjuk 12ezer litert szállít óránként:)
A roller beszerelése nem volt piskóta. 10db csavart behajtani a gerincbe az orrban úgy, hogy nem mellesleg 30fok van, és tűzi a nap a fedélzetet, az azért embert próbáló feladat. De minden jó ha a vége jó alapon, összeállt a vorstag is! Hála Pallás Gyula gondos kivitelezésének, illetve a megfelelő méréseknek, minden klappolt.
Miután nagyjából minden bepakoltunk, és adtunk egy kis pezsgőt a hajónak, hazatértünk.
Jól szolgált a búvárszivattyú, így kedden is olyan magasan találtuk a hajót ahogy hagytuk:)
Gyors vitorlafelszerelés után neki is vágtunk Fűzfőnek, az ideális 2es északias szélben, és a nyárias napsütésben. Ilyenkor érzi az ember, hogy megérte a téli munka, a kaparás, a csiszolás, a festés, a lakkozás. Kidagadnak a vitorlák, megdől a hajó, és csobog a víz. Ilyenkor rájövünk, milyen hosszú volt ez a tél, és mennyire hiányzott a vitorlázás.
Az úton csak 1x pumpáltuk ki a vizet, de azt is inkább csak azért, mert nagyon lecsökkent a szél, és annyival is könnyebb lett a hajó. Sajnos Alsóörs előtt kivasalták a Balatont, ezért fel kellett húznunk a vasvitorlát, hogy még világosban kikössünk. 6 óra alatt teljesítettük a távot.
A Marina Fűzfőben visszaépítettük a búrvárszivattyút, és elcsomagoltuk a hajót. Végre Ő is hazaért.
A nagyvitorlát is le kellett szerelni, mert holnap eljön a napja, hogy saját vitorlaszáma legyen a Póstásnak, a hajódekor.hu kivitelezésében.
Ez pedig az "HUN - 10" -lesz, egy F-betűvel.
Hogy miért? Mert hozzávetőleg 20 hajó készült Füreden, és nem tudtam kideríteni, hogy a Póstás hányadik volt. (Azt, hogy általában hányadik folkeboot, értelem szerűen még kevésbé).

A 10 ugyanakkor szép kerek szám, és információim szerint nem is használja még egy folkeboot sem az országban. Örményi Józsi állítólag már ki is vágta a számokat sötétkék anyagból. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan mutat majd! Minden esetre, ha látjátok a Balatonon a F HUN-10 feliratú vitorlát, feltétlenül gyertek oda, mert biztos találunk valamit a bilgében amit meg lehet inni, és az is lehet, hogy nem csak vizet:)