Végre újra úszik!

6 hétvége volt a felkészítés. 12 nap amit többé kevésbé kitöltött a Póstás. Jöhet a szezon!

De mi is történt. Történt például az, hogy a hajófenék idén nem fehér lett, hanem vörös. Tavaly (igazából már tavaly előtt is) volt róla szó, hogy az International UNO BrighWhite nálam nem működött igazán jól. Olyan hajón, ami jellemzően 5 csomó felett közlekedik biztosan nincs vele gond, viszont a Póstás már öregesen cammog. 5 csomót csak ünnepnapokon tud, olyan szélben, amiben mások már az árbocaikat törik. Szóval idén Rick Csabával kiegyeztünk egy Vörös UNO-ban. 2 réteg került rá, amit felcsiszolás nélkül lehetett kenni a fehérre. Nem lehet baj!

Azért a fehér hajótest szebb volt daruzáskor (viszont annál csúnyább lett a szezon végére).



Tömítés
Nos a FixAll egyelőre nem tudom, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Azt hiszem vagy a remények voltak irracionálisak, vagy a munkám minősége nem volt összhangban az elvárásokkal (pedig ráment néhány nap a 12-ből..). Minden esetre daruzás után eddig még soha nem látott mértékben jött be a víz a hajóba.
Persze „fahajós” szemmel, amíg egy hajóval meg lehet azt tenni, hogy vízre tétel után rögtön elengedi a daru, majd szépen beleállítják az árbocot, és a saját lábán elmegy a helyére, ott pedig komótosan belekerül a szivattyú ami kb 5 másodperc alatt kiszívja a vizet, addig minden a legnagyobb rendben van.
Ugyanakkor nekem kicsit kiábrándító volt az érzés... Azóta eltelt majd nem 1 hét és be is dagadt a hajó, viszont a folyatás még nem állt meg. 1 nap

alatt kb 3 liter víz jön most be ami nem vészes, viszont pont 3 literrel több, mint amennyit szeretnék. Kap még 1-2 hetet, aztán eldől, hogy a menybe vagy a pokolba küldöm az anyagot a gyártójával együtt.

LazyYack
Egy fahajón elég furán mutatna a fabaumra rögzített kék vászonzsák. Nem is teszünk fel ilyet. Két embernek nem túl nehéz feladat a nagyvitorla leszedése. Egy elől egy hátul, jön le a grósz, egy ide egy oda és készen is vagyunk.
Igenám.. De egyedül mindez.. Egyszerre kellene engedni lefelé a vitorlát, hajtogatni elől, hajtogatni hátul, közben pedig le is kötözni. Ezt ha megfűszerezzük egy kis széllel, akkor garantált a folyamatos káromkodás és a 1,5 órás program.

Ezért találtam már ki egy ideje, hogy lazy kell nekem, de csak valami olyan, ami nem is látszik. Így készült el a kötél lazyjack. Oldalanként 4-4 kis szem a baumon és fonott 4es UV álló kötél alkotja a megoldást. A felső bekötési pont a rövid oldalmerevítők után megüresedett helyre került. Ez mondjuk lehetne magasabban is, de a funkciót már így is remekül ellátja. Az árboc-baum találkozásához került 1-1 kis műanyag kampó amibe bele lehet húzni a köteleket ha nincs rájuk szükség (ponyvázás, versenyzés) ilyenkor nem is látszik a szerkezet. Direkt műanyag, hogy ha valami esetleg beleakad (kötél, vitorla, kéz, láb) akkor inkább ez törjön mint más. Amúgy túrázásnál fent is lehet hagyni, hiszen a fehér kötél a fehér vitorla előtt néhány méterről már láthatatlan. Az áramlást pedig nem zavarja olyan nagyon, hiszen ugye nincs vászon, csak kötél.

Vannak még apróságok. Belülre került két réz olvasólámpa, amiről még nincs szép kép de ezen is látszik.. az egyik, de becsszó ilyen van a másik oldalon is.

Bazsa küldött képet a készülő vitorlákról. Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi!:)

Az mondjuk már tényleg csak apróság, hogy a tavalyi Kékszalagos „jé hova lett az achter” móka után inkább átalakítottam az achterstag bekötését, hogy a feszesség állítás és a lekötés egymástól független legyen. Tehát ha kis is jön a klemmből az állítást végző kötél, akkor is csak fellazul az achter, nem szabadul el.

Az első kis kört már meg is tettük a Póstás meg én:

Ennyi egyelőre, de még nincs vége, hiszen jön a hátra vezetett kötélzet és előbb utóbb az új vitorlák is megérkeznek. Addig is szerezzen magának egy folkét akinek még nincs!

Csak a kaparás

Nem gondoltam volna, hogy idén több post is születik, mint ahogy azt sem, hogy ennyire sz.. szóval nehéz munka lesz minden palánk illesztését fáig tisztítani. Sok helyen szó szerint vésni kell a tizenéves megkövesedett késtapaszt... De minden jó, ha a vége jó (lesz), mert még nincs kész. Azért a FixAll classic tömítő ragasztóból vettem két tubussal. Ha már itt tartunk, meg kell említenem a Lila Ház festékboltot. Mondjuk valószínűleg tök fölösleges, mert aki Fűzfő környékén jön/megy az biztos ismeri már. Szóval a Lila Házban mindent meg lehet kapni, ami a hajó körüli munkákhoz kellhet, ráadásul olcsóbban mint egy barkácsáruházban! Nem utolsó sorban a kiszolgálás is igen kedves és szívesen tanácsot is adnak egy-egy probléma megoldásához. Érdemes benéznie ide annak, aki az északi parton közlekedik.

Idő közben fény derült néhány dologra a vantnival kapcsolatban. A terveken valóban 0,7-es minimális átmérő szerepel, viszont ezek a tervek kb 60 évesek. Akkoriban más volt a technológia. Horganyzott sodronyból készült az állókötélzet, a végére pedig karikát fuxoltak... A mai bowdenek sokkal erősebbek! Reméljük nem lesz túl erős a merevítés.

Az is jól látszik, hogy nem "hajógyári" találmány a babystag. Azoknál a típusoknál alkalmazzák, ahol az árboc nem megy le a gerincig, hanem a kabintetőn áll. Ennek mondjuk pont ellentmond az, hogy pl a Gandalfon sincs ilyen merevítés (Imre szerint sohasem volt), pedig ott fedélzeten áll az árboc. Illetve ha lenne, akkor meg ott sem lehetne behúzni a fock-ot, mint ahogy a Póstáson sem lehetett... fura.

A hétvégén felmérte a hajót Bazsa és Panka, mert hamarosan új motort kap a Póstás, a OneDesign Sails jóvoltából! Radiál szabású fock és grósz készül versenyvitorlának... Retteghet a Folke osztály;)

Újra szezon, újra munka!

Becsszó, nem direkt álltam rá az évi 1 blogpostra, de valahogy egyre több a dolog, egy egy nap pedig még mindig csak 24 órából áll.
Szezon előtt sok a feladat, azért nincs idő blogolni.. Szezonban meg sokat kell vitorlázni, ha már annyit dolgozott az ember tavasszal.

Az évi 1 posztnak az az előnye is megvan, hogy hipp hopp vissza lehet olvasni, hogy mit is csináltam a hajón. Most például tudom, hogy az árboc nútjának lakkozását idén nem úszom meg, mert tavaly elmaradt... Na de, mi lesz még idén!?

Még csak március van, de máris sok minden történt!

Rig:
A folkeboot-oknak klasszikusan 1 pár oldalmerevítőjük (vantnijuk) van. Ezzel szemben a Füreden készített példányokra egy pár babystag is felkerült ami onnan indul le, ahova a jupstag kötele érkezik. Na ezt így most nem annyira könnyű elképzelni, de ez a kép segít:

Jól látszik, hogy két drótkötél jön le az árbocról, az egyik magasról, a másik viszont egészen alacsonyról. Na emiatt az alacsonyra bekötött merevítő miatt nem lehet az osztályelőírásnak megfelelő fock-ot húzni a póstásra, mert a focnak belülre kellene jönnie a vantni alá, viszont ott nem fér el a babystag miatt. A megoldás a babystag kiépítése a hajóból. Viszont az én méregetéseim szerint a többi folkén a vastagabb anyagból van a vantni mint nálam, ahol 0,5-ös van/volt. 

Beszéltem hozzáértőkkel (Pallás Gyula, Szabadi Tibor), akik megnyugtattak, hogy a 0,5-ös dróttal kb az egész hajót fel lehetne emelni (2,130 kg teherbírás). Nekem azért álmatlan éjszakákon eszembe szokott jutni a 2014-es kékszalag befutó, amikor elmormoltam 1-1 imát, hogy ne szakadjon semmi a hajón. Nem szeretném ha hasonló helyzetben kevésbé bízhatnék a Póstásban, ezért Pomucz-ék egy vastagabb 6mm-es bowdent szabtak nekem, melynek teherbírása 3,7 tonna. István megjegyezte ugyan, hogy ilyeneket a 30 láb körüli hajókra szoktak tenni, de a lelkiismeretem megér ennyit!

Persze az állókötélzet csak egy dolog. Még vitorla is kell! Szerencsére a fock-sínt tavaly már beszereztem.

Nem csak a rig változik.

A hétvégén megnézte a hajót Picula (Pálinkás Csaba). Szerencsémre megnyugtatott, hogy a Póstás általános állapota remek! Amikor egy egy törött bordát mutattam neki, csak legyintett... "Ha tudnád milyen hajókat szoktak nekem mutatni!" Minden esetre azért javasolt módszereket a javításra. 

A legfontosabb azonban a hajófenék tömítése. Évek óta játszom a műanyagozás gondolatával. Nyilván ebben az időnek (illetve az idő hiányának) is van szerepe. Nem szeretném másra bízni a hajó felkészítését, nekem viszont nincs korlátlan időm tavasszal. A késtapaszolásra fixen elmegy (minimum) 3 nap, akkor még semmi mást nem csináltam. Ezt meg lehetne spórolni ha kapna 2-3 réteg üvegszövetet a hajó alja. Viszont utána örökre "műanyagozott" lenne, ami inkább pszichológiai mint technikai kérdés, de engem egy picit azt hiszem zavarna. Picula javasolt egy anyagot mégpedig a Soudal nevű cég FixAll classic ragasztóját. Ez egy rugalmasra kötő, vízálló tömítő ragasztó, mely remekül használható fára. A palánkok közét fáig ki kell tisztítani, majd belehúzni a ragasztót. Amennyit szárad a fa télen, annyit enged egyébként pedig összeragasztja a palánkokat. Persze nyilván nincsenek csodák, minél hamarabb vízre kell tenni tavasszal hajót, de elvileg nem kell majd évente tömíteni. Kíváncsi vagyok!

További projektek is vannak. Talán megvalósul végre a kötélzet hátravezetése a kokpitba, ami azóta téma, hogy megvan a hajó. Minden évben készült hozzá valami. Hol a korona, aztán meglettek a terelőcsigák. Még stoppereket kell beszereznem.

Ha igaz, akkor a kokpit aljában is lesznek javítások, és pohártartó is kerül ide-oda, mert az nagyon fontos. 

Persze azért lakkozás is van. Pl az összes belső trepni, a spi baum és a kormányrúd is kap 1-1 réteget.

Évi 1?

Az van, hogy a 13-mas szezon már el is zúgott, sőt azóta a tél is. Az idei nyár is bontogatja már a szárnyát, ez pedig nem jelent mást egy fahajós számára, mint átdolgozott hétvégék sokaságát.

Hogy pontosan mik készültek a Póstáson?

Motor kiszerelés, olajcsere, motor alatti rész csiszolás, festés.
Fenékmerevítő kiszerelés, új fenékmerevítő olajozás két rétegben, festés két rétegben, beszerelés. (ehhez amúgy a fél hajót szét kellett szedni, mert a fura forma miatt nem fért be).
Fedélzet+kokpit+kabintető felcsiszolás, újra csúszásmentesítés minden második lécen, majd még egy rétegben újralakkozás.
Hajó oldalának felcsiszolása, olajfestékkel újrafestése, feliratok újrafestése (a csúnya kék helyett, most már a lajstromszám is sötétbarna).
A külső és a belső oldalzsebek kifestése fehérrel.
Árboc felcsiszolás, lakkozás két rétegben. (Sajnos egerészni idén nem jutott idő, de végignéztem és nincs rossz állapotban, szóval majd jövőre)
A külső trepnik csúszásmentesítése+lakkozása 4 rétegben.
A belső trepnik lakkozása 1 rétegben.
Hajó aljáról kb 2 kiló régi késtapasz lekaparása (meleg volt a tél, eléggé szétrepedezett a hajótest).
Hajó aljának újratapaszolása és algagátlása (2 rétegben)
Itt tartunk most, az apróságokat nem számítva.

És ez csak egy átlagos szezonkezdet... Persze nincs helye és oka sem a panasznak, mert amikor az utolsó ecsetvonás után ott áll a hajó csillogva villogva daruzásra készen, akkor minden átdolgozott hétvégét elfelejt az ember.

Hogy hogyan is néz ki a fenékmerevítő:

A ragasztások elengedtek, az alja elkorhadt.

Ez lett az új, a család több tagja meg van vele elégedve:

Ez itt csak a próba. Festés után került a végleges helyére.

Itt pedig a fedélzet, csúszásmentesítés készül:

Majdnem kész:

Valami zúg!

Hallottam valamit.. távoli hang volt, és egyre erősödött.. Mire felkaptam a fejem, már el is zúgott mellettem.. Ez volt a március. Huhh. Ha ez így megy tovább, hogyan lesz ebből hajó?

Kihasználtam az elmúlt hetek egyetlen napsütéses hétvégéjét, és nekiláttam a fedélzetnek. Az vele a gond, hogy beázik. Nem mondom, hogy egy kajüttető elsődleges feladata, hogy az eső elől védjen, de mondjuk hogy minimum a másodlagos. Ennek a feladatnak olyan 95%-ban eleget is tesz, a maradék 5% viszont pont az ágyak fölé esik. Szó szerint.
Sokat beszélgettem erről már, sok emberrel. Szabadi Tibor szerint egy új fedélzetet kellene építeni, ami nem csak 1 réteg lécből és az őket tartó bordákból áll, mert így nem elég stabil, és időről időre meg fognak repedezni a sika tömítések. Péter szerint erre is a vászon a megoldás. Mind a két javaslat megoldja a problémát, de új kajüttetőt építtetni most nincs khmz kedvem, a vászonhoz meg túl szép a fa. Kérdeztem Rick Csabát is, hogy van-e valami csodakence, ami hipp hopp megoldja gondomat, de sajnos az amerikai hadseregnek és NASA-nak sem volt még szüksége ilyesmire, szóval nincs.
Tavaly megpróbálkoztam azzal, hogy műanyag ragasztóval átkentem azokat a részeket, ahol megrepedt a SIKA. Ez egy ideig működött is, de a ragasztó is elvált egy idő után.. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem hosszú távú megoldás. Végül a Marina Fűzfő legsegítőkészebb szervizesének a versenykalózok építésében jártas Papp Ernőnek is kikértem a véleményét. Kis hümmögés után azt mondta, hogy ki kell vágni a megrepedt részeket, újrasikázni, levágni, lakkozni. De ez nagyon pepecs meló, ezért Ő inkább néhány rétegben hengerrel átlakkozná, az ilyen apró repedéseket annak is el kell takarnia.

Én -mint azt tudjuk- perverz örömöt lelek a nehezebb utak választásában, így 3 óra múlva már egy marék kivágott sikaflex-el mentem a szemetes felé. Ernő csak mosolygott... :)
Nincs vége, 1 napi munkával a kajüt egyik felét vágdostam ki.

Azért más is haladt. 

Elvittem a spinnaker felső bekötési pontját Pallás Gyulához, hogy az árbocra igazítsa, a megfelelő kötélzetet pedig megrendeltem Dénesnél a Marinában.

A nyári ponyva Vida Gáborhoz került nagyjavításra, hogy mire víz lesz a kiel alatt, addigra ponyva lehessen felette. A kormány vége is kap egy vásznat, hogy ne tűzze annyira a nap.

Szóval ha nem is úgy néz ki, azért lassan csak el fog kezdődni a szezon!

Itt a tavasz!

Március van. Március pedig már tavaszi hónap! Persze ez önmgában kevés lenne, ha az időjárás nem követné a naptárat.. De követi. Így történhetett, hogy március 3-án gyönyörű napsütésben vehettem le a ponyvát idén először a hajóról.

Nagyon nyújtózott a téli álmából ébredő Póstás, de nem hagytam neki túl sok időt az ébredezésre. Rögtön körbecsiszoltam vízvonal alatt, és a kokpitban is. Sajnos a kormány felső vége elég rossz állapotban van. Nem takarja a nyáriponyva, ezért egész évben tűzi a nap, veri az eső. Nyilván ezért repedezett fel. Lekapartam róla a lakkot, és alaposan átolajoztam. Jön rá néhány réteg lakk és egy sapka is. Levettem a méreteket, hogy passzentos nyári takarót kaphasson. Felpróbáltam a Pallás Gyulától kapott Spi felhúzó veretet is az árbocra. Sajnos nem passzol teljesen, kicsit nagy, így át kell majd alakítani.

A műhelyben is haladt a munka. A baum és a padok is megkapták a 7 réteg lakkot, de még nincs vége!

A spibaum-ra felirat is került. Sajnos a baumvégeken nincs kialakítva alba-felba bekötési pont, így ezt az alkatrészt még rá kell bíznom Gyula szakértő kezeire. 

A lényeg, hogy kijöttünk a télből, és hamarosan megindul a szezon!

Műhely szezon

Bár ebben az évben eddig vitorlázásban sem volt hiány, azért mégsem szabad elhanyagolni a műhelyben végzendő munkákat, máskülönben hogyan lesz szép a Póstás a szezonra?

Egy év alatt azt hiszem elfelejtettem, hogy a citlingelni milyen is. Más magyarázatot nem tudok felhozni arra, hogy miért tűnt jó ötletnek a Pétertől kapott Dragon spi baum-ot teljesen megszabadítani a további évtizetek lakkrétegétől. Másfél óra kaparás, és kezeim legutolsó izületének beállása után azért elgondolkoztam rajta, hogy nem lett volna-e elég felcsiszolni kicsit. Mind1, most már lent van aminek lent kell lennie. Eddig minden alaktrész ami "kintről" került a hajóba, azt fáig visszacsiszoltam, és újralakkoztam. Ennek azt hiszem legalább két oka van. Egyrészt az idősebb lakkréteg ha valahol repedezni kezd (akár csak hajszálrepedésekkel) akkor arra már hiába keni fel az ember a 15. réteget. Az bizony repedezni fog. Ahol pedig repedezik, ott bejut a víz, és kezdődik a baj. Ez a gyakorlati ok. Van ugyanakkor egy egészen más dolog is ebben. Az ember a beletett munkával egyenes arányban érzi "magáénak" a hajót. Minden felkent lakkréteggel, minden becsavart csavarral, mindent festékvonással jobban a sajátja lesz a vitorlás. Persze ez így érzelgősen hangzik, pedig meg lehet magyarázni. Vegyük a spi baumot. Ha nem szedem szét, és nem kaparom le fáig, talán nem veszem észre azokat a részeket, ahol sérült a fa. Így ezeket a területeket külön meg lehet csiszolni, tisztítani. De ha nem, akkor is legalább tudom, hogy vannak. Ez a hajó minden részére igaz. Ezért fontos, hogy fáig visszamenjek minden alkatrészen.
Ennyit a baum-ról.

Szintén feladat a kormányosi pad megerősítése. A pad három darabból áll. A hátsó rész egy kb 40cm széles mahagóni lap, amit 1-1 íves lappal toldottak meg, hogy kiadja a formáját. Az egyik ilyen lap szélét már korábban csavarral erősítették, de a másik felét nem. Ez a fele el is kezdett önálló életet élni, és félő volt, hogy letörik. Ide is rézcsavar került, illetve meg is ragasztottam "mozgó" alkatrészt. Ha a ragasztás kész, akkor egy plusz erősítés is kerül alulra, mert bizony elég ruganyos volt a pad. Bár többen azt mondták, hogy ez még nem vészes, én nem érezem elég biztonságosnak.
Minden legyen minimum olyan erős, amilyennek látszik.