Nekiveselkedtem, és megírtam a beszámolót..
Hogy mi maradt ki belőle?
Az, hogy azért a keszthelyi forduló után már csak a hagyomány kedvéért is ittam egy manőverslukkot. Hogy reggel azért vol olyan pillanat, amikor arra ébredtem, (az amúgy 4es-5ös szélben) hogy egy egy nagyobb hullám csattan neki a hajó oldalának.
Hogy ilyenkor felálltam, táncoltam, és hangosan énekeltem... érdekes ez valahogy segített.
Kicsit "számkivetett" nek éreztem magam, amikor rájöttem, hogy lényegében az automata kormánnyal vitatkozom.. Ejtsél már le! Hova mész, túlélesedünk! stb... Ekkor neveztem el Mr Raymarine-nak, az ST1000-rest.
Hajnalban lemerült az akkumulátor, és be kellett kurbliznom a motort, hogy töltsön. Elgondolkoztam rajta, hogy mit mondok a rendőrnek ha megállít? Az üresben járó motor ugye elvileg nem számít motorozásnak... máskérdés, hogy üres volt a tó.
Az is kimaradt, hogy amikor kikötöttem, pont úgy éreztem magam mint aki be van rúgva. Dölöngélt velem a világ, és teljesen le voltam lassulva. Azért lefekvés előtt a Sirály-ban még ettem egy jót Laciék főztjéből.. Hiába no ha az ember közel 24órán át csak kenyeret meg kekszet eszik, akkor jól esik a utána a meleg koszt.
És hogy merre tovább? Azt hiszem kitágultak a távlatok... ki tudja, talán még egy szóló verseny is összejöhet, talán még hagyománya is lehet a "szóló tókerülés, csakúgy" -nak. Talán a Póstást is lehet még fejleszteni ebbe az irányba..
Milyen szép lenne egy "Balaton Calssic Round" szóló tókerülő verseny klasszikus hajóknak! Ej ha több időm lenne... tervekkel tele a padlás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése