És úszik!

Az az igazság, hogy az elmúlt hetekben nem tudtam blogot írni. Senki se feltételezze, hogy elment tőle kedvem.. Nem mondom, voltak nehéz pillanatok, de a végeredmény minden munkaórát megért. Na ne szaladjunk előre..

Amikor az emberek azt mondogatták, hogy bizony egy fahajóval sok munka van, hittem is meg nem is... tudtam, hogy nem úgy lesz, mint a műanyagnál.. 1 nap csiszolás, algagátlózás, másnap daruzás.. De bevallom igazán őszintén, arra azért nem gondoltam, hogy ennyit kell majd rajta dolgozni. Ha végiggondolom és beleszámítom a segítségeket is hozzávetőleg 15 napnyi munkát tettünk bele. Ebbe persze nem számoltam a téli műhelymunkát és a szaladgálást az alapanyagok, vásznak, stb után. Ez csak a hajó alja és a hajótest nettó. Ráadásul ne 7-8 órás munkanapokkal számoljunk. Bizony gyakran reggel 8-kor kezdtük és este a steklámpa fényénél, még az utolsó simításokat végeztük a Póstáson. 
Itt jegyzem meg, hogy a Marinában minden FolkeBoat tulaj nagykeráron vásárolhat! Kihasználtam az alkalmat és jó olcson vettem hát mentőmellényeket, tűzoltópalackot.. ezt - azt ami kell..

Nem tudom melyik munkafolyamat volt a legnehezebb.. Talán a csiszolás. Utána jött az alapozás, három rétegben majd az késtapaszos tömítés.. Na ez is megér egy misét. Képzeljük el, hogy közel két kiló sót úgy töltünk át egyik helyről a másikra, hogy minden alkalommal csak egy fél kávéskanálnyit veszünk ki belőle.. És akkor arról még nem is volt szó, hogy nagy műgonddal ezt a fél kávéskanálnyi anyagot, a résekbe kell tömködni, alulról felfelé. Nem hittem volna, hogy vége lesz. Ezután még két réteg Cruiser Uno algagátló, már csukott szemmel..

Kihasználtuk az időt, és a nehezen elérhető részeket is lelakkoztuk, így új lakkréteget kapott a legfelső palánk, és a dörzsléc, na meg a reling léc is.

Filóztam rajta, hogy milyen legyen a hajó oldala, végül a “selyemfény” mellett döntöttem. A csillogó fehér, nekem egy kicsit csónakos benyomást kelt. A matt felület számomra elegánsabb. Kiderült, hogy a “fehér” algagátló, igazándiból inkább szürke, de talán nem is baj elég jól néz ki rajta.

A árboc is kapott három réteg lakkot, kívül belül. A “belül” itt a nútot jelenti, amit egérrel kell lakkozni.. Ez persze nem a számítógépes megfelelő.. Egy szivacsra kell két zsinórt kötni, és ezt húzogatva szétteríteni a lakkot. Itt is fontos az elővigyázatosság, mert ha megfolyik, vagy úgy szárad meg, hogy kiálló részek maradnak a nútban, az kikezdi a vitorla első élét.

Kiderült, hogy a viasz szerű dolog, amiből jó adagot kiszedtünk belőle nem más volt mint faggyú. Gyakorlatilag ezzel zsírozzák a nútot. Én azt hiszem, ha szépen ki van csiszolva, és lakkozva, akkor az szebb, és jobb. Persze igaz, az egerészést évente illik megismételni.

Ha a munkálatokban nem segít Péter, és Endre barátom, talán még mindig a hajó alatt fekszem. Ezúton is köszönöm nekik!

A daruzásra kijelölt péntekre már igen kíváncsi voltam, vajon milyen munkát végeztünk? Némileg megnyugtattak a daruzásra elkísérő Szabadi Tibor szavai, aki elismerően nyilatkozott. “szép munka”. Tibor instrukciói alapján a daruzás olajozottan ment.. még észbe sem kaptam, és a hajó alja már közeledett is a víz felé. Szerettem volna levideózni az eseményt, de végül csak fényképeket tudtam csinálni, olyan gyorsan történtek az események. 

Egy fahajónál a vízre tétel az igazság pillanata. Persze sok dolgon múlik, hogy mennyire ereszti a vizet amíg be nem dagad... Milyen volt a téli klíma.. száraz v. nedves. Mennyire volt meleg az idő a vízre tételig.. Hol és milyen körülmények között tárolták a hajót. De talán a legfontosabb, hogy miként készítették fel a szezonra!

Mi a legrosszabbra készültünk és már a daruzás megkezdésekor beállítottuk a merülőszivattyút... Ahogy letettük a hajót, semmi sem történt. Tibor annyit mondott, “baj van, nem ereszt a hajó!” A szerénytelenül mondhatom, hogy a balatonföldvári kikötőben többen a csodájára jártak. Tibor szerint talán még sosem eresztett ennyire kevés vizet, daruzás után. Szóval megérte a sok munka! Persze később azért megjelentek a “patakocskák”, de László (a szintén segítő korábbi tulajdonos) és Tibor szerint is, ez bőven a normális határ alatt van.. Annyira, hogy az első éjszakára sem kellett a szivattyút bekötni. Miután úgy ahogy összeraktuk a hajót, egy kis pezsgővel ünnepeltük meg az eseményt.

Motorszerelés.

Készre algagátlózva.

Palánkok közötti tisztítás.

Daruzás után sehol a víz..

Egerészés...

Daruzás

Újra úszik a Póstás

Később azért realizáltuk, hogy nem minden kötél ott jön le az árbocról, ahol le kellene jönnie. Ráadásul a jumpstag merevítőjét is otthon hagytam, ezért mindenképpen vissza kell még állni a daruhoz a nagy nap előtt. A nagy nap pedig a vasárnapi lesz, amikor először bontunk vitorlát a Póstással és elindulunk Fűzfőre.

Melegszik a helyzet...

Bizony.. belerohantunk az áprilisba és mire észbe kap az egyszeri hajós már át el is szaladt alatta a tavasz. Márpedig egy hajónak az a jó, ha vízen van. Egy fahajónak pedig különösen.

Mivel láttam, hogy ez a csiszolás téma az adott módon nyár végére készül csak el, ezért megkérdeztem Szabadi Tibort, hogy mégis hogyan kellene ezt csinálni. A válasz az volt, hogy sarokcsiszolóval.. “De nagyon óvatosan kell ám azzal dolgozni, inkább gyere ki a műhelybe, megmutatom.”
Egy ilyen invitálásnak nehéz nemet mondani. Másnap már ott is voltam a remekművek között. A teljesség igénye nélkül: egy felújított HKovács motoros, egy gaffos vitorlázatú tengeri vitorlás csónak, egy épülő kalóz és a legmegdöbbentőbb, egy 30-as jolle. Ez utóbbi olyan méretekkel rendelkezett, amikhez az ember nehezen nem társít tőkesúlyt, márpedig a közepén ott ágaskodik a svert szekrény. Igazán monumentális. Reméljük hamar elkészül, hiszen utána a Balatonra kerül majd.. Biztosan beszámolok róla!

Na de vissza a hajóhoz.. Tibor megmutatta, hogy miként kellene dolgozni a sarokcsiszolóra rögzített csiszoló koronggal. Rohantam is a barkácsáruházba venni egy kiegészítőt a flex-hez, ami be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.. Jóval kisebb energiabefektetéssel, sokkal jobb hatást lehet elérni.. Le is csiszoltam a jobb oldal 1/3-át, és akkor már a maradék 2/3-on is átmentem még 1x, hogy rendesen fáig legyen megtisztítva. Ezután még a baloldal kb 1/3-ára is jutott idő 1 nap alatt. Az is igaz, hogy üres volt a sátor, senki más nem tevékenykedett a hajók körül, így nem volt kivel beszélgetni a szünetekben..

Szabadi Tibor szépen haladt a hajó sarkának a javításával, már csak szintbe kell csiszolni, és festeni. Na meg néhány dugót betenni.

A hosszú hétvégét megtoldom egy nappal, így bízom benne, hogy négy nap alatt daruzásra kész állapotba hozhatom a hajót...

Nagy dilemma, hogy mivel tömítsem a hajó alját. Olyan dolog ez, mint amikor az embernek fáj valamije és nem hiszi el az első orvos diagnózisát. Elmegy az másodikhoz, azután a harmadikhoz és a végén már négy különböző betegség okozza ugyanazt a tünetet... na szóval volt ugye a műanyagozás... Erről letettem egyelőre, de ezen kívül is lehet gittelni, tapaszolni, SikaFlexelni...

Megkérdeztem jó néhány embert és egyelőre az olajos fatapasz a befutó, hiszen eddig is mindig ezzel tömítették a hajót. A SikaFlex is jó alternatíva, de azt mondják, hogy ha nincsenek tökéletesen megtisztítva a felületek és nem tapad meg jól, akkor ereszthet és sohasem dagad be. Olyan hajóról is tudok, amit így tömítettek és száraz volt egész évben, de olyat is ami sajnos folyatott... szóval egyelőre fatapasz.

Jártam festékboltban is.. Azért emelem ezt ki, mert régen találkoztam ennyire segítőkész kiszolgálással és türelemmel, mint ahogy itt viszonyultak hozzám. Nem utolsó sorban az árak is kedvezőbbek, mint a klasszikus barkácsáruházakban.
Ha igaz, a vízvonalat egy barna csík jelzi majd. Alatta az algagátlótól, felette zománcfestéktől lesz fehér a hajótest. Trilak egyik termékét vásároltam, amire azt javasolta az eladó, hogy igen jó. Ezzel szeretném belül is felújítani a fehér festést.

A műhelyben szépen halad a kötéllétra, megkapta az első réteg lakkot. A kormányhosszabbító és a csörlőbakok pedig az utolsó réteget. A kormányhosszabbítóra még rá kell szegecselnem a rozsdamentes veretet, de manapság rézszegecset kapni nem is olyan egyszerű..

Az apró lyukak megoldódtak, mert Tibor emlékei szerint a ragasztáshoz használt tűzőgép nyomai. Vízvonal alatt csak tengeren támadják meg állatok a hajótestet.. Édesvízben ilyen csak vízvonal felett fordulhat elő. Úgy legyen.

Sajnos a baum-hoz még nincs meg a faanyag. Lehet, hogy girbegurba baummal kezdődik majd a szezon.. de ezen már nem fog múlni, csak víz legyen már kiel alatt.. legalább egy tenyérnyi!

A ponyvát ma viszem a Vida Gáborékhoz, Budakalászra. Kicsit nem árt felújítani. Egy-két fül leszakadt róla, néhány varrást meg kell erősíteni. Ha igaz a jövő hét végére készen lesz. A ponyva elég fontos alkatrésze egy fahajónak. Ha nincs rendesen takarva, egy év alatt leamortizálódik a napsütéstől a fedélzet..

Minden összevetve, még nem szívesen írom le, mert sokmindent nem rendeztem el.. De a tervek szerint április utolsó hétvégéjén vízre kerül a Póstás.

Mi a legrosszabb a vitorlázásban?

Azt hiszem erre a kérdésre egyöntetűen az a válasz, hogy az algagátlózás. Valószínűleg az is ezt mondja, aki önmaga még sohasem fogott csiszológépet a kezében, csak nézni szokta ahogy szorgos kezek felkészítik a hajóját a szezonra.

Ugyanakkor ha egy fahajóst kérdezünk meg ugyanerről, akkor valószínűleg egyből szúró/vágószerszámmal fog nekünk esni és most már azt is tudom, hogy miért.

Egész vasárnap a hajó alatt feküdtem és ez idő alatt az egyik oldal 2/3-nak a lecsiszolásával végeztem. Mikor hazaértem szó szerint úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Minden porcikám fájt az egész nap a fejem fölött tartott csiszológéptől. 

Az alapkoncepció az volt, hogy az algagátlót lecsiszolom és csak ott megyek fáig, ahol amúgy is lekívánkoznak a rétegek.. Persze még sehol sem tartottam az alapkoncepciót, miért pont itt tettem volna? Valahogy úgy volt, hogy az algagátló jött le igazán nehezen. Utána a festék és az alapozó már szinte könnyen. Mondom szinte. Na szóval lényegében mindenhol fáig csiszoltam. Persze ebben az is benne volt, hogy Rick Csaba komplett rendszert ígért, alapozótól az algagátlón keresztül a lakkig. Így aztán mégsem kenhetem a drága anyagokat félig csiszolt hajófenékre.

Csiszoltam kisgéppel, nagy géppel, de mindenhogy elég nehéz munka... Szalagcsiszolóval nem próbáltam, de legközelebb azzal is nekimegyek.

A korhadás kijavítását Szabadi Tibor kezdte meg. Most még elég rosszul néz ki, de bízom Tibor hozzáértésében. Elvégre párszor szétszedte és összerakta már a Póstást.

Nem voltam egyedül Szántódon, Székely Zoltán a Fülest (egy 15-ös jolle) ápolgatta, míg Könvendi Dénes a Slim Jim-et lakkozta éppen. A munkák szüneteiben jókat beszélgettünk és Dénes egy igazán jóleső ebédre is vendégül látott. Az ebéd közben húzta elő a Slim Jim eredeti Angol hajólevelét, amit hamarosan be is szkennelek, és felteszek a folkeboot.hu -ra, mert igazán szép dokumentum! Azért elgondolkodtató, hogy Dénes hajóján gyakorlatilag a hajófenék felkészítése azt jelenti, hogy a vízvonalon és a kormánylapáton egy réteg algagátlóval erősítette meg a tavalyi festést... Ez a műanyagozás valószínűleg megspórol némi időt, és az Epifanes WestWind-sem lehet rossz anyag!

Történt még, hogy meghozta a posta az új hajólevelet. Így most már hivatalosan is rendben vannak a papírok.

Műhelymunka:

A csörlőbakok megkapták az utolsó réteg mahagóni lazúrt és megy rájuk a lakk. A kötéllétra pedig gőzerővel készül, Elég prózai módon a Baumaxban vettem hozzá faanyagot, (gyalult fenyő lécet) amit méretre vágtam csiszoltam és olajoztam. 6 fok jött ki az anyagból, ami valószínűleg sok, de úgy voltam vele, hogy rövidíteni mindig könnyebb, mint nyújtani. Maximum nem használom fel az összes lépcsőfokot.

Ez volt a hétvége.

Ami pedig a mai napi nagy öröm, hogy meghozta a posta Rick Csaba és a hajofestek.hu -által küldött anyagokat. A környezettudatos csomagolás azt jelenti, hogy a rázkódásvédelemről pattogatott kukoricával gondoskodnak:) Nem bírtam ki, hogy ne kostóljam meg. Itt jelentem, hogy sima natúr, de azért elég finom:) Egészen biztosan hamarabb lebomlik, mint a hungarocell golyóbisok. Kicsomagolva a dobozokat előkerült 3x2.5 liter Primocon alapozó, ami a lenolajhoz hasonlóan beivódik a fába. Hogy ez biztosan így legyen, három rétegben kell felvinni vízvonal alatti részre. Ezután Cruiser Uno félkemény algagátló jön, fehér színű, mert az elegáns. Azért félkemény, mert ez kevésbé nedvesedik át, mint a teljesen puha típusúak. Ebből első alkalommal két réteget kell felhordani. A fa részekhez pedig International Original yacht lakk dukál, a hozzá való hígítóval. Mit mondjak öröm volt kipakolni a dobozokat. Ilyen profi anyagokkal biztosan a munka is hasonló öröm lesz és erőt is ad a véget nem érő csiszoláshoz...

Csörlő kérdés szinte megoldva

Amikor először felpróbáltam a csörlőket és láttam, hogy menyivel nagyobbak mint a csörlő tartó bak, csak azt láttam magam előtt, hogy ez majd mennyi gondot okoz majd.. Le kell szerelni a bakokat, újakat csinálni, faanyagot szerezni hozzá, megmunkálni úgy, hogy ne csak szép, de esztétikus is legyen.. Szóval hirtelen nem tudtam hogy is kezdjek neki. Halogattam.. Aztán jött a tipp. A belső oldalához kell hozzáragasztani! Leszereltem a bakokat és onnan ment minden mit a... szóval ment.. Nem mondom, hogy nem voltak megoldandó feladattok.. Pl. gondoljatok, bele, hogy ha két egymásra semmilyen szempontból nem merőleges és nem is párhuzamos egyébként viszont bezsírozott felületet össze szeretnétek szorítani, mi történik... Segítek. Az, hogy valamelyik irányban mindenképpen el szeretnének csúszni egymáshoz képest. Márpedig a ragasztó zsírként viselkedik, amíg nem kezd kötni. Ebből lett azután a szorító tenger:) De a cél szentesíti az eszközt, és a ragasztások egész jól sikerültek.
A szorítók eltávolítása után síkba gyalulás, majd csiszolás következett. Persze nyilván az eredeti lakkrétegtől is megváltam végül.. Ha már csinálom, legyen szépen egyben kezelve.  Szóval most ott tartok, hogy van két egész hasonló csörlőbakom, amire ráfér a csörlő. Kicsit a gombhoz csináltam a hajót, de én így szeretem:)

Persze még nincs kész, vennem kell mahagóni fapácot és azzal elérni hogy minél hasonlóbb színe legyen a ragasztott darabnak.. Aztán jöhet a lakkozás, amire valami gyorsabb megoldást kell kitalálnom, mert a hétvégente 1 réteg, gyors fejszámolással 8-10 hét. Annyi idő márpedig nincs.

A kormányhosszabbító ünnepélyes keretek között megkapta az első, még erősen hígított lakkréteget, szépen be is itta. Itt azon gondolkozom, hogy miként lehetne a csuklós szerelvényt a végén tökéletesíteni... Mert az eredeti megoldás kicsit “kotyogós”, de persze ha így használható volt minimum 30 évig, akkor biztosan elműködik még egy jó darabig:)

Azért ha belegondolok, hogy a vízre tételig mik vannak hátra...

• új baum,
• hajó aljának csiszolása, tömítése, festése, algagátlása,
• árboc felújítása
• hátsó korhadás kijavítása
• “apró lyukak a palánkon” problémakör megoldása

És amit még meg szeretnék csinálni, bár ráér vízre tétel után is

• fedélzet átlakkozása, hibák kijavítása
• belső festés/lakkozás felújítása
• hajólétra (legalább egy kötéllétra)
• belső berendezés átalakítása
• kötélzet hátravezetése a kokpitba

na jó.. nem is sorolom tovább.. a lényeg úgy is az, hogy a nagy melegek előtt víz kerüljön a hajó alá..

Ez is kész, meg az is kész.

Jó sok minden történt az elmúlt héten, na meg a hétvégén is.. Nem is tudom hol kezdjem. Talán egy igazán örömteli hírrel, miszerint egy új Folkebootot üdvözölhetünk a Balatonon!
Náray Vilmos most intézi a papírmunkáit a Cinquecento-nak! Reméljük hamar sikerül átvágnia bürokrácia útvesztőin és sok öröme telik majd a Folkéjában.

Aztán vitorláztunk is... A Barracuda új tulajdonosának megígértem, hogy segítek átvinni a hajót az új kikötőjébe. Lelle - Badacsony 2:30 perc 2-es szélben... Öreg hajó nem vén hajó:) Persze a 150%-os topra futó genoának ez az ideális időjárás. Jól esett a vitorlázás a mindig túl hosszú tél után. Jó lenne a Póstással is itt tartani már... Persze a Barracudával könnyű volt.. Kicsit átcsiszolja az ember, bepacsmagolja algagátlóval.. csobb..
Na de ugye a fahajónak a varázsa van.. csak jussunk el odáig:)

A lakkozásban az a jó, hogy a végtelenségig lehet csinálni.. kis csiszolás áttörlés, egy réteg lakk.. majd másnap megint.. Mégis előbb utóbb ki kell mondani, hogy elég lesz.. Így már a múltkor befejeztem a jumstag-ok lakkozását, most pedig a ládika, és a pádlik is elnyerték végső formájukat. Mentek a padlásra a többi hajós mindenféle közé. Nem számoltam, de valahol 10-20 körül lehet a rétegszám.

Tennivaló azért maradt. Most nagy munka a csörlőbakok kiszélesítése. Már korábban írtam, hogy a szép új csörlőim nagyon jók és mutatósak, csak sajnos túl nagyok a jelenlegi csörlőbakokra. Lehetett volna újat is csinálni, de végül abba maradtam magammal, hogy egyszerűbb kiszélesíteni és kicsit átalakítani a jelenlegit. A képeken látszik, hogy van a tetejében egy “törés”. Sosem derült ki pontosan, hogy ez a letört felület lenne a csörlő helye, vagy csak azért alakították így ki, hogy a kötél ne érjen hozzá a felülethez? Minden esetre én úgy gondoltam, hogy nem lesz rá szükség, és egyenesre gyalultam a felső részt. Sajnos mahagónim nincs, így tölgyből lesz a kiegészítő darab, de majd megpróbálom mahagóni páccal kicsit sötétíteni, hogy ne üssön el annyira. Nem olyan könnyű dolgozni ezekkel a bakokkal, mert persze egyetlen derékszögű, vagy párhuzamos felületük nincs. Így aztán nehéz kezelni őket a körfűrész és a gyalugép alatt-fölött... Főleg akkor ha az embernek vajmi kevés gyakorlata van ezekkel a nem túl ujjbarát gépekkel. Már rá is ragasztottam a szélesítéseket a bakokra, most száradnak. A következő az lesz, hogy síkba gyalulom a felületeket. Aztán jöhet a kezelés. Az eredeti bakokon az eredeti lakkozás nincs túl rossz állapotban.. De lehet, hogy inkább lekaparom és az egészet együtt kezelem majd le..


A kormányhosszabbító is szépül. Az olajozás után már rá sem lehet ismerni. Rákerült egy kis Póstás felirat, aztán hamarosan jönnek a lakkrétegek. A csuklós veretet felpolíroztam, szép lesz! Még a létra van hátra, mint műhelymunka.. na és persze a baum, amivel még nem pontosan látom, hogy mi lesz:(

Jöhet a munka!

Itt a tavasz.. illetve az elmúlt hétvégén már itt volt.. aztán valamitől megijedhetett és elszaladt. Na de nem baj.. számomra akkor is elkezdődött a tavaszi felkészülés és végre nem csak a műhelyben matattam.

Ettől többé kevésbé függetlenül invitált meg Péter a padlására, ahol egy magamfajta hajós ember órákat el tud nézelődni. A ládákból, dobozokból sorra kerülnek elő a kincsek.. Csigák, seklik, réz szögek és szegecsek, vitorlák, faanyagok.. A Mephisto alkatrészeit forgatva arról ábrándoztam, hogy pont egy ilyesmi fa kormányhosszabbítót keresek a Póstásra. Mire felnéztem Péter már nyújtotta is felém az áhított kormányhosszabbítót. Ennek igazán megörültem, hiszen manapság ilyet csak alumíniumból vagy karbonból divat csinálni. Az eBay-en is próbáltam már keresni.. sikertelenül.. Be is került a műhelybe, hogy hamarosan újjászülessen.

Ott tartottam, hogy még nem az igazi a tavasz.. Mondjuk nem is csodálkozom.. Eddig ahányszor a hajóhoz mentem, mindig kifejezetten kellemetlen idő volt. Nem baj, lesz ez még így se. Normális hétköznapokon normális autóként használt közlekedési eszközömet szervízkocsivá alakítottam, és már rohantam is Szántódra.

Kormány:
A kormány körül több teendő is akadt.. lötyög a felső konzol, ami tartja a lapátot. Persze a csavarokhoz csak úgy lehet hozzáférni, ha az ember leveszi az egészet, amihez le kell venni a kormányrudat is. A kormányrudat úgy is fel szerettem volna hozni, hiszen az is kap egy-két réteg új lakkot. Na meg az új hosszabbító is rákerül. A kormány leszedése érdekes feladat.. Valahogy a hajó alkatrészei nem tűnnek nagynak, amíg a helyükön vannak. Gondolom azért van ez, mert a hajó méretével arányosak, és így nem érzi az ember a valódi méretet. Aztán amikor odaálltam, hogy levegyem, akkor tudatosodott bennem, hogy bőven magasabb mint én magam és egészen biztosan nem annyira könnyű.. Azért csak kiemelem a konzolokból, és vártam a hatást.. Vagy elborulok kormányostul, vagy nem.. Szerencsére nem bizonyult kezelhetetlennek a tömeg, így le tudtam támasztani. A szabaddá vált konzolt leszereltem és felhoztam. Szerezek hozzá hosszabb saválló csavart és majd azzal teszem vissza.

Vorstag:
Volt már szó róla, hogy leszerelem az alumínium profilokat és a hozzájuk való rollert. Ha találok megfelelő klasszikus besodrós rollert, akkor majd azt teszem fel, ha nem, akkor marad a drótkötél elöl. A vorstagot meg is hirdettem eladásra, mert nem hiszem, hogy nekem kelleni fog. Ha esetleg valaki épp az ellenkező irányba megy és szeretné a besodrós rollerét merev vorstagra cserélni, beszéljünk róla:)

A hajófenék:
Spaklival végigmentem a hajófenéken és lekapartam azt, ami lekívánkozott.. szerencsére nem túl sok helyen jött le a festék.. ott viszont fáig. Ha több időm lesz, akkor csiszológéppel nekimegyek és figyelem az eredményt.. Valószínűleg csak ott fogom újraalapozni és újrafesteni, ahol lejöttek a rétegek.
Ami viszont aggasztó, az egy tenyérnyi hely, ahol apró lyukakat fedeztem fel a fában.

Mivel a lyukak az algagátlón is átjöttek, ezért élek a gyanúperrel, hogy algagátlózás után keletkeztek... Nem értek hozzá, de a hajgyökereim azt súgják, hogy ez így nincs egészen jól. Lehet hogy szú? Vagy valami egyéb állat? És ha igen, mit lehet tenni? Esetleg valami vegyszerrel kezelni? Vagy nagy a baj, és palánkcsere, mielőtt átmegy a többibe? Ezekre az apró kérdésekre kellene most választ találnom:(

Nem csak hajózni, kikötni is muszáj.

De hogy hova.. ez manapság nagy kérdés a Balatonon.. Kikötők sorra zárnak be, adják veszik őket. Így már az év végén biztos volt, hogy a BLYC-ben nem lesz maradás. Sokáig a hajógyári kikötő tűnt a megfelelő választásnak, ám idő közben a Marina Fűzfő is jó alternatíva lett. Bár a téli fedett helyen lévő tárolás itt nem megoldott, maga a kikötő igazán szép és védett. Nem beszélve arról, hogy meglehetősen közel van Budapesthez. Persze ami úton 30 perc, az vízen 3 óra... Szóval nem feltétlenül jó a sarokban táborozni. Mindennek vannak előnyei és hátrányai is. Fűzfő mellett döntöttem. Egy kis papírlapra írták fel, hogy mely kikötőhelyek szabadok még, ezzel jártuk be a kikötőt. Rendes betonmólókon sétálni és 12m-es facölöpös helyek között válogatni nem is annyira mindennapi dolog mostanában, amikor egy-egy kikötő kiépítése három és fél nap alatt történik előre legyártott úszó alumínium elemekből. Az is igaz, hogy 2010-es tavaszi viharban láttunk ilyen kikötő elemeket leszakadni. Ugyanakkor a cölöpökről maximum a rájuk kötött kötelek szakadtak le.

Végül a 130-as helyet választottuk, ami "mögött" már csak a nádas van. A tervek szerint orral kikötve a kokpitban vörösbort iszogatva a nádasban brekegő békákat hallgatjuk majd esténként.. Aztán persze lehet, hogy az ugyaninnen kiáramló szúnyoginvázió 1 perc alatt szerződésmódosításra kényszerít, nade bár ott tartanánk már.

Megnéztük a Póstást is Szántódon. Természetesen az új csörlők bár igen jól mutatnak a hajón, nagyobbak mint a konzol. Szóval ebből is lehet újat csinálni. De ezt már megszoktam.. a tennivalók száma egy irányban változik, ez az irány pedig a csillagos ég felé mutat.

Beszélgettem Ágostházy Imrével is Fűzfőn és olyan eretnek gondolatok is szóba kerültek, mint a vízvonal alatti részek műanyagozása. Az az igazság, hogy egyre több szakember javasolja ezt a megoldást. Utoljára Rick Csabának volt ez a válasza, amikor azt kérdeztem tőle, hogy mivel kezeljem a hajó alját tavasszal. Válasz: műanyaggal. Kicsit megszédültem..  De előbb utóbb úgyis műanyagozni kell, vagy újraépíteni a hajót. Imre még gondolkozik. Én a magam részéről inkább az "utóbbat" választom. Elvégre nem azért vettem fa hajót, hogy az első adandó alkalommal a könnyebb útra lépjek.