Valami zúg!

Hallottam valamit.. távoli hang volt, és egyre erősödött.. Mire felkaptam a fejem, már el is zúgott mellettem.. Ez volt a március. Huhh. Ha ez így megy tovább, hogyan lesz ebből hajó?

Kihasználtam az elmúlt hetek egyetlen napsütéses hétvégéjét, és nekiláttam a fedélzetnek. Az vele a gond, hogy beázik. Nem mondom, hogy egy kajüttető elsődleges feladata, hogy az eső elől védjen, de mondjuk hogy minimum a másodlagos. Ennek a feladatnak olyan 95%-ban eleget is tesz, a maradék 5% viszont pont az ágyak fölé esik. Szó szerint.
Sokat beszélgettem erről már, sok emberrel. Szabadi Tibor szerint egy új fedélzetet kellene építeni, ami nem csak 1 réteg lécből és az őket tartó bordákból áll, mert így nem elég stabil, és időről időre meg fognak repedezni a sika tömítések. Péter szerint erre is a vászon a megoldás. Mind a két javaslat megoldja a problémát, de új kajüttetőt építtetni most nincs khmz kedvem, a vászonhoz meg túl szép a fa. Kérdeztem Rick Csabát is, hogy van-e valami csodakence, ami hipp hopp megoldja gondomat, de sajnos az amerikai hadseregnek és NASA-nak sem volt még szüksége ilyesmire, szóval nincs.
Tavaly megpróbálkoztam azzal, hogy műanyag ragasztóval átkentem azokat a részeket, ahol megrepedt a SIKA. Ez egy ideig működött is, de a ragasztó is elvált egy idő után.. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem hosszú távú megoldás. Végül a Marina Fűzfő legsegítőkészebb szervizesének a versenykalózok építésében jártas Papp Ernőnek is kikértem a véleményét. Kis hümmögés után azt mondta, hogy ki kell vágni a megrepedt részeket, újrasikázni, levágni, lakkozni. De ez nagyon pepecs meló, ezért Ő inkább néhány rétegben hengerrel átlakkozná, az ilyen apró repedéseket annak is el kell takarnia.

Én -mint azt tudjuk- perverz örömöt lelek a nehezebb utak választásában, így 3 óra múlva már egy marék kivágott sikaflex-el mentem a szemetes felé. Ernő csak mosolygott... :)
Nincs vége, 1 napi munkával a kajüt egyik felét vágdostam ki.

Azért más is haladt. 

Elvittem a spinnaker felső bekötési pontját Pallás Gyulához, hogy az árbocra igazítsa, a megfelelő kötélzetet pedig megrendeltem Dénesnél a Marinában.

A nyári ponyva Vida Gáborhoz került nagyjavításra, hogy mire víz lesz a kiel alatt, addigra ponyva lehessen felette. A kormány vége is kap egy vásznat, hogy ne tűzze annyira a nap.

Szóval ha nem is úgy néz ki, azért lassan csak el fog kezdődni a szezon!

Itt a tavasz!

Március van. Március pedig már tavaszi hónap! Persze ez önmgában kevés lenne, ha az időjárás nem követné a naptárat.. De követi. Így történhetett, hogy március 3-án gyönyörű napsütésben vehettem le a ponyvát idén először a hajóról.

Nagyon nyújtózott a téli álmából ébredő Póstás, de nem hagytam neki túl sok időt az ébredezésre. Rögtön körbecsiszoltam vízvonal alatt, és a kokpitban is. Sajnos a kormány felső vége elég rossz állapotban van. Nem takarja a nyáriponyva, ezért egész évben tűzi a nap, veri az eső. Nyilván ezért repedezett fel. Lekapartam róla a lakkot, és alaposan átolajoztam. Jön rá néhány réteg lakk és egy sapka is. Levettem a méreteket, hogy passzentos nyári takarót kaphasson. Felpróbáltam a Pallás Gyulától kapott Spi felhúzó veretet is az árbocra. Sajnos nem passzol teljesen, kicsit nagy, így át kell majd alakítani.

A műhelyben is haladt a munka. A baum és a padok is megkapták a 7 réteg lakkot, de még nincs vége!

A spibaum-ra felirat is került. Sajnos a baumvégeken nincs kialakítva alba-felba bekötési pont, így ezt az alkatrészt még rá kell bíznom Gyula szakértő kezeire. 

A lényeg, hogy kijöttünk a télből, és hamarosan megindul a szezon!

Műhely szezon

Bár ebben az évben eddig vitorlázásban sem volt hiány, azért mégsem szabad elhanyagolni a műhelyben végzendő munkákat, máskülönben hogyan lesz szép a Póstás a szezonra?

Egy év alatt azt hiszem elfelejtettem, hogy a citlingelni milyen is. Más magyarázatot nem tudok felhozni arra, hogy miért tűnt jó ötletnek a Pétertől kapott Dragon spi baum-ot teljesen megszabadítani a további évtizetek lakkrétegétől. Másfél óra kaparás, és kezeim legutolsó izületének beállása után azért elgondolkoztam rajta, hogy nem lett volna-e elég felcsiszolni kicsit. Mind1, most már lent van aminek lent kell lennie. Eddig minden alaktrész ami "kintről" került a hajóba, azt fáig visszacsiszoltam, és újralakkoztam. Ennek azt hiszem legalább két oka van. Egyrészt az idősebb lakkréteg ha valahol repedezni kezd (akár csak hajszálrepedésekkel) akkor arra már hiába keni fel az ember a 15. réteget. Az bizony repedezni fog. Ahol pedig repedezik, ott bejut a víz, és kezdődik a baj. Ez a gyakorlati ok. Van ugyanakkor egy egészen más dolog is ebben. Az ember a beletett munkával egyenes arányban érzi "magáénak" a hajót. Minden felkent lakkréteggel, minden becsavart csavarral, mindent festékvonással jobban a sajátja lesz a vitorlás. Persze ez így érzelgősen hangzik, pedig meg lehet magyarázni. Vegyük a spi baumot. Ha nem szedem szét, és nem kaparom le fáig, talán nem veszem észre azokat a részeket, ahol sérült a fa. Így ezeket a területeket külön meg lehet csiszolni, tisztítani. De ha nem, akkor is legalább tudom, hogy vannak. Ez a hajó minden részére igaz. Ezért fontos, hogy fáig visszamenjek minden alkatrészen.
Ennyit a baum-ról.

Szintén feladat a kormányosi pad megerősítése. A pad három darabból áll. A hátsó rész egy kb 40cm széles mahagóni lap, amit 1-1 íves lappal toldottak meg, hogy kiadja a formáját. Az egyik ilyen lap szélét már korábban csavarral erősítették, de a másik felét nem. Ez a fele el is kezdett önálló életet élni, és félő volt, hogy letörik. Ide is rézcsavar került, illetve meg is ragasztottam "mozgó" alkatrészt. Ha a ragasztás kész, akkor egy plusz erősítés is kerül alulra, mert bizony elég ruganyos volt a pad. Bár többen azt mondták, hogy ez még nem vészes, én nem érezem elég biztonságosnak.
Minden legyen minimum olyan erős, amilyennek látszik.

Téliponyva télire

Jött az ősz, és jött a dilemma. Mi legyen a Póstással? Menjen vissza Szántódra a sátor alá? Ideális hely, hiszen oldalt nyitott, így jól szellőzik, felülről viszont zárt, tehát nem nem esik be az eső és a hó.
Probléma is van vele ugyanakkor. Az egyik az őrzés hiánya. Igaz, sohasem tűnt el semmi (bár nem is maradt semmi a hajóban) de azért nem kellemes a tudat, hogy bárki átlépi az egy méter magas kerítést és már ott is van a hajó mellett.
A másik ennél jóval nagyobb probléma a távolság. Fűzfőről eljuttatni a hajót Szántódra sem szárazon, sem vízen nem annyira egyszerű. Logisztika és némi pénz is kell hozzá.

Meghoztam hát a döntést, hogy Fűzfőn marad. Felcsillant a remény, hogy Rick Gergő tud egy csarnokot, ahova hajókat lehet vinni, ám a bejárati ajtó magasságának, és a Póstás utánfutós üzemi magasságának különbsége sehogy sem akarta pozitív szám lenni... Nem fért be.

Így maradt a "C"-terv, a téli ponyva. Természetesen az árboc nem maradt állva  hiszen faárboccal olyat nem csinálunk. Vida Gábor ezért úgy mérte fel a hajót, hogy a fedélzetre fektetett árbocot végig takarja a ponyva, másrészt pedig sátorként az árboc tartja meg az anyagot. A Birdy Sails 5 nap alatt felmérte, legyártotta, és fel is tette a ponyvát a Póstásra, így az első téli csapadékok már az új strapabíró kék impregnált ponyvát csapkodták.

Igen ám, de egy ilyen téli ponyva alá máshogy kell készülni, mint egy lazán feldobott vászon alá.

A hajóba így két helyen párátlanító került (az a tablettás igen) illetve ki is kéneztem a hajót.
Ez egy érdekes történet, melynek lényege a csírátlanítás. Gondosan kell eljárni, hiszen a kénlapok füstje a kívánt hatás elérésének érdekében mérgező. (igen azokról a kénlapokról van szó, melyekkel nagyszüleink a befőtteket tartósították)


Íme két kép a leponyvázott Póstásról:

A következő bejegyzés pedig már a műhelymunkákról szól majd, hiszen ha tél, akkor lakkozás:)

A Póstás új baumja

Nem volt rövid a küzdelem! Talán még emlékeztek rá, hogy a Póstás baumja nagyjából egy propelelr formáját vette fel. Nem volt mit tenni, kellett egy új öregfa. Még év elején hoztam el a baum-ot Szabadi Tibortól. Volt is erről akkor post. Azóta kerültek rá a lakkrétegek, egyik a másik után. 7 rétegnél álltam meg. Epifanes lakkot használtam, amivel igen jó volt dolgozni.

Ezután már csak fel kellett rá szerelni mindent. A Pallás Gyula által gyártott új albaveretet meg a többit. Kicsit átalakítottam az alsó él feszítést. Eddig egy kötél a vitorla hátsó sarkátol kifutott a baum végén, majd azt megkerülve visszajött az alsó felére. Nem volt se csiga, se semmi.. Elég esetleges volt ez a megoldás. Ezért most a baum egyik felére feltettem egy szemet, a másik felére pedig egy bikát. Így a kötél a szembe van bekötve, onnan felfut a vitorla hátsó sarkához, majd a túloldalon lejön a bikára. Menet közben persze ezt sem olyan könnyű állítani, de ha erre vetemednék, akkor a bikát még mindig le lehet cserélni egy csigára, és előrevezetni a kötelet.
A régi baum végén volt egy veret, ami a dirket hivatott tartani. Ez olyan csúnya volt, hogy inkább nem tettem vissza. Egyelőe a dirk is az oldalsó szembe került, de majd talán idővel kap egy szép veret is a szép baum.

Minden veret alá UV álló fekete szilikon került. Azért ez, hogy bontható legyen, de azért szigeteljen is.

Sajnos egy nagy hibát elkövettem, mert addig forgattam ide oda a baum-ot, míg shott veretét rossz oldalra fúrtam fel:( Sajnos ide egy dugót kellett tennem, ami rontja az összképet. Ezzel együtt szerintem szép lett.

Íme a végeredmény:

A készítés közben készült képeket pedig ITT lehet megnézni.

A hajó koronája 2.

Nyáron mindig lelassul az idő. A nap perzsel, a víz meleg, a vásznak csak lógnak... Ilyenkor az órák sem szeretnek dolgozni.. komótosan kattannak egyik percről a másikra.

Azért ha lassan is, de haladnak munkálatok. Végre minden összeállt, a fedélzet alatt nem volt 40 fok, nálom volt minden szükséges szerszám, és Szabadi Tibor is elkészítette a belső merevítő tölgyfa lapokat, amik elosztják a korona terhelését a fedélzet tartóbordáira.

Elkészült maga a korona is. A főpróba után Pallás Gyula még néhány apróságot módosított rajta és szép felületkezelést is kapott.

Nem volt más hátra, már csak fel kellett szerelni. A végeredmény mutatós lett. Minden úgy és oda került, ahova terveztük. Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim:)

Első körben az alba nyerte el majdnem végső helyét. A korona így már most hasznos, pedig a kötélzet hátravezetése még csak ezután következik. Persze még kellenek kötélvezetők, és kötélfogók a kabintetőre. De addig még körbevánszorog a mutató néhány nyári nap alatt.

A beszámoló, és ami kimaradt

Nekiveselkedtem, és megírtam a beszámolót..

Hogy mi maradt ki belőle?
Az, hogy azért a keszthelyi forduló után már csak a hagyomány kedvéért is ittam egy manőverslukkot. Hogy reggel azért vol olyan pillanat, amikor arra ébredtem, (az amúgy 4es-5ös szélben) hogy egy egy nagyobb hullám csattan neki a hajó oldalának.
Hogy ilyenkor felálltam, táncoltam, és hangosan énekeltem... érdekes ez valahogy segített.

Kicsit "számkivetett" nek éreztem magam, amikor rájöttem, hogy lényegében az automata kormánnyal vitatkozom.. Ejtsél már le! Hova mész, túlélesedünk! stb... Ekkor neveztem el Mr Raymarine-nak, az ST1000-rest.

Hajnalban lemerült az akkumulátor, és be kellett kurbliznom a motort, hogy töltsön. Elgondolkoztam rajta, hogy mit mondok a rendőrnek ha megállít? Az üresben járó motor ugye elvileg nem számít motorozásnak... máskérdés, hogy üres volt a tó.

Az is kimaradt, hogy amikor kikötöttem, pont úgy éreztem magam mint aki be van rúgva. Dölöngélt velem a világ, és teljesen le voltam lassulva. Azért lefekvés előtt a Sirály-ban még ettem egy jót Laciék főztjéből.. Hiába no ha az ember közel 24órán át csak kenyeret meg kekszet eszik, akkor jól esik a utána a meleg koszt.

És hogy merre tovább? Azt hiszem kitágultak a távlatok... ki tudja, talán még egy szóló verseny is összejöhet, talán még hagyománya is lehet a "szóló tókerülés, csakúgy" -nak. Talán a Póstást is lehet még fejleszteni ebbe az irányba..

Milyen szép lenne egy "Balaton Calssic Round" szóló tókerülő verseny klasszikus hajóknak! Ej ha több időm lenne... tervekkel tele a padlás.