Probléma is van vele ugyanakkor. Az egyik az őrzés hiánya. Igaz, sohasem tűnt el semmi (bár nem is maradt semmi a hajóban) de azért nem kellemes a tudat, hogy bárki átlépi az egy méter magas kerítést és már ott is van a hajó mellett.
A másik ennél jóval nagyobb probléma a távolság. Fűzfőről eljuttatni a hajót Szántódra sem szárazon, sem vízen nem annyira egyszerű. Logisztika és némi pénz is kell hozzá.
Meghoztam hát a döntést, hogy Fűzfőn marad. Felcsillant a remény, hogy Rick Gergő tud egy csarnokot, ahova hajókat lehet vinni, ám a bejárati ajtó magasságának, és a Póstás utánfutós üzemi magasságának különbsége sehogy sem akarta pozitív szám lenni... Nem fért be.
Így maradt a "C"-terv, a téli ponyva. Természetesen az árboc nem maradt állva hiszen faárboccal olyat nem csinálunk. Vida Gábor ezért úgy mérte fel a hajót, hogy a fedélzetre fektetett árbocot végig takarja a ponyva, másrészt pedig sátorként az árboc tartja meg az anyagot. A Birdy Sails 5 nap alatt felmérte, legyártotta, és fel is tette a ponyvát a Póstásra, így az első téli csapadékok már az új strapabíró kék impregnált ponyvát csapkodták.
Igen ám, de egy ilyen téli ponyva alá máshogy kell készülni, mint egy lazán feldobott vászon alá.
A hajóba így két helyen párátlanító került (az a tablettás igen) illetve ki is kéneztem a hajót.
Ez egy érdekes történet, melynek lényege a csírátlanítás. Gondosan kell eljárni, hiszen a kénlapok füstje a kívánt hatás elérésének érdekében mérgező. (igen azokról a kénlapokról van szó, melyekkel nagyszüleink a befőtteket tartósították)
Íme két kép a leponyvázott Póstásról:
A következő bejegyzés pedig már a műhelymunkákról szól majd, hiszen ha tél, akkor lakkozás:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése