

Egy év alatt azt hiszem elfelejtettem, hogy a citlingelni milyen is. Más magyarázatot nem tudok felhozni arra, hogy miért tűnt jó ötletnek a Pétertől kapott Dragon spi baum-ot teljesen megszabadítani a további évtizetek lakkrétegétől. Másfél óra kaparás, és kezeim legutolsó izületének beállása után azért elgondolkoztam rajta, hogy nem lett volna-e elég felcsiszolni kicsit. Mind1, most már lent van aminek lent kell lennie. Eddig minden alaktrész ami "kintről" került a hajóba, azt fáig visszacsiszoltam, és újralakkoztam. Ennek azt hiszem legalább két oka van. Egyrészt az idősebb lakkréteg ha valahol repedezni kezd (akár csak hajszálrepedésekkel) akkor arra már hiába keni fel az ember a 15. réteget. Az bizony repedezni fog. Ahol pedig repedezik, ott bejut a víz, és kezdődik a baj. Ez a gyakorlati ok. Van ugyanakkor egy egészen más dolog is ebben. Az ember a beletett munkával egyenes arányban érzi "magáénak" a hajót. Minden felkent lakkréteggel, minden becsavart csavarral, mindent festékvonással jobban a sajátja lesz a vitorlás. Persze ez így érzelgősen hangzik, pedig meg lehet magyarázni. Vegyük a spi baumot. Ha nem szedem szét, és nem kaparom le fáig, talán nem veszem észre azokat a részeket, ahol sérült a fa. Így ezeket a területeket külön meg lehet csiszolni, tisztítani. De ha nem, akkor is legalább tudom, hogy vannak. Ez a hajó minden részére igaz. Ezért fontos, hogy fáig visszamenjek minden alkatrészen.
Ennyit a baum-ról.

Minden legyen minimum olyan erős, amilyennek látszik.