Öregfa, meg az apraja

Hétfőn daruzunk! De ne szaladjunk előre...
Most, hogy a hajó tavaszi munkálatai némileg kezelhető szintre csökkentek, az utánuk tátongó rést egyből be kellett tömni valamivel. Mi más lehet ez, mint a Szabadi Tibor által készített baum finalizálása (de szép szó).
Az történt, hogy részben költségoptimalizáció, részben meg a hobbi jelleg miatt Tibortól azt kértem, hogy a baumot csak annyira csinálja meg, amennyire én nem tudom.
Mert én nehezebben szerzek 4 méter hosszú lehetőleg csomó mentes borovi fenyőt, még nehezebben marok bele nútot a vitorla alsó élének, és ragasztom össze megfelelően. Szóval ezeket Tibor megcsinálta nekem. Sőt az egyik végét is kimunkálta.
Innentől jövök én. Nekem jobban tetszik, ha mind a két vége kimunkált, máskülönben úgy néz ki, mint amit egyszerűen csak levágtak.. Mert lényegében ez is történt:)
Megjelent 1-2 izzadságcsepp a homlokomon, mikor nekiláttam a vadonás új baumot fűrészelni, de egyszer mindent el kell kezdeni. A végeredmény egész jó lett! Ezután felcsiszoltam az egészet, és leolajoztam. Azóta az első rétek lakk is rákerült, persze alaposan felhígítva. Már csak 9 van hátra.
Fontos, hogy belül a nút is megfelelően ki legyen csiszolva, és lakkozva. Az árbocból ugyanis lefolyik a víz, viszont baumba pont belefolyik. A baum lakkozásához Epifanes lakkot használok, amivel még nem dolgoztam. Kíváncsi vagyok hogyan teljesít néhány réteg után.

Ami a hajót illeti... Számomra is gyanús, hogy a hajótest tömítésével és az algagátlással egyedül végeztem alig több mint fél nap alatt. Két dolog lehet. Vagy összecsaptam, és úgy süllyed majd el a hajó mint a nyeletlen balta, vagy ennyire jól megcsináltuk tavaly. Remélem az utóbbi. Érdekesség, hogy jobb oldalát még a tavalyról maradt sima International UNO-val kentem, míg a baloldalt már új trendnek megfelelő EU-s algagátlóval. Szagra, állagra nincs különbség. Hogy algagátló képességében van-e, az őszre kiderül.


Pallás Gyulától elhoztam a forstagot. Megfelelően átalakította a árbocveretet, és megpatkolta az alsó veretet. A teljes forstagot 10db 50mm-es facsavar tartja majd. Tibor nem örült ennek, mondván mégis csak az árbocot kell megtartani. A probléma ott van, hogy amíg nincs bent az árboc, addig nem lehet tudni, hogy a fedélzet alatt a hajógerincen hova esik majd a veret rögzítési pontja. Ha viszont már bent van az árboc, nincs mód a vízvonal alatti átmenőcsavarok behelyezésére. 22-es csapdája.
Szóval egyelőre rendszeres ellenőrzés mellett maradnak a facsavarok, de Gyulával úgy képeztük ki az alsó veretet, hogy később az átmenőcsavarokkal is lehessen rögzíteni.

A végére pedig egy kis multikulturális élmény. Regisztráltam a Póstást a woodenboat.com -on található hajóregiszterbe. 5 perc múlva jött a levél az oldal üzemeltetőjétől, hogy mennyire örül, meg hogy mégis hogy a fenyőbe írják azt, hogy "BALATONFŰZFŐ" és az biztosan nem ugyanaz-e mint a "BALATONFÜRED". Küldtem neki képeket, és megpróbáltam rávilágítani az általunk használt ékezetes karakterek rejtelmeire:).
Nagyon tetszett neki, hogy a galériában a régi fotók is láthatóak, és gratulált a hajóhoz. A woodenboat facebook galériájába is felkerült a Póstás, így elindult a világhír felé :)

Hétfő reggel pedig Péterrel daruzunk! Tekintettel a forstag első összeszerelésére, ez izgalmas menet lesz..

Csúszásmentesítés

Van néhány adósságom. Talán a legnagyobb ezek közül, a címben is szereplő csúszásmentesítés. Mert szép dolog a lakkozott fa fedélzet. Ha vitrinben tartanám a hajót, semmi gond nem lenne. Csak egyrészt nem fér be, másrészt nem is arra való. A csúszás pedig veszélyes üzem. Egy sima hajótakarítás is nyílt töréshez vezethet. A nedves fedélzeten simán lehet műjégpályát nyitni, aminek biztos örülnének a kikötőben a gyerekek, de a szüleik kevésbé.
Mit lehet tenni? Lehet gyönyörű teak fedélzetet csináltatni... Ezzel több probléma van, de elég ha az árát megnézem, és a többi már nem is nagyon érdekel.
Lehet vásznazni. Péternek ez nagyon tetszene, hiszen a "klasszikus" hajóknak vastag festett vászon a fedélzetük. Nem mondom, hogy nem szép.. de ha egyszer ilyen vörösfenyő a deck, nem bugyolálnám vászonba.
Le lehetne simán festeni valami csúszásgátlós festékkel, de aki ilyet csinál egy fahajóval, az egyéb gaztettekre is képes.

A megoldás: teflon golyók! Úgy kell elképzelni, mintha fehér nagyon finom tengeri homok lenne. Apró gömbök, amik átmérője néhány tized milliméter. Ezt kell a lakkba keverni, és hengerrel felhordani.
Péter szerint egy hajón ami praktikus, az szép is. Nos én a magam részéről igyekeztem ötvözni a praktikumot és a szépséget, ezért vettem 5.5km maszkoló szalagot, és az egész hajót végigcsíkoztam. Minden második fedélzeti lécet letakartam, és így vittem fel a golyókat. Ezután még egy réteg az egészre, és készen is lesz.. Az már biztos, hogy csúszni nem fog. Kíváncsi vagyok! Ja hogy ez mennyi ideig tartott? Erről most nem beszélnék...

Inkább magam számára voltam adós a hajó belsejének a felújításával. Rendben, ne dobálózzunk nagy szavakkal. Mondjuk, hogy kifestésével. Már korábban esett róla szó, hogy a bilge koralkyd-et kapott, ami egy jól tapadó, és a mostoha körülményeket is tűrő alapozó festék. A hajótestet belülről viszont olajfestékkel festettem. Sajnos nem csináltam ilyen "előtte - utána" képet, de azért talán így is látszik a különbség.

 

Itt jegyezném meg, hogy elől a fuchs-ot kifesteni csöppet sem volt jó. Az igazi akkor lenne, ha kapna még 1 réteg olajfestéket, de ez elég lassan szárad, és nem biztos, hogy jut rá idő.


Közeledik a nagy nap, és kicsit izgulok is... A hozzáértők azt mondják, minden daruzás máshogy sikerül. Én szeretném azt hinni, hogy az aprólékos munka meghozza a gyümölcsét, de eljön a nap, amikor minden kiderül. Az biztos, hogy felkészítés után hamar vízre kell tenni, mert a fenyő (de lényegében minden) palánkozás a összezsugorodik a száraz levegőn. Hiába tömítjük végig az egész hajót, ha utána 3 hétig szárazon marad, kezdhetjük a munkát elölről. Így járt a Cinquecento -is. A fahajózás már csak ilyen... Viszont így szép! :)

A hajó koronája

Több projekt is jut tavaszra, de kétségtelenül kettő közülük ami nagyobb átalakításnak számít.

Vorstag:
A Póstáson eredetileg merev vorstag volt. Mivel ez egyáltalán nem illett a hajóra, már az első vízretétel előtt leszereltem, a vitorlákat pedig staigreiteresre alakítattam. Hozzá tartozik, hogy Bárány Lászlótól mikor megvettem a hajót, vettem vele még ezt azt.. ilyen volt egy elég masszív fockroller, és a hozzá való felső kipörgető. Ez magát a forstagot nem váltja ki, vagyis megmarad a staigreiteres vitorla és a drótkötél.
Az idei tavasz egyik nagy projektje, hogy beszereljük a rollert. Sokat matekoltunk Péterrel, hogy a fedélzet alá, vagy fölé kerüljön a szerkezet. Mindnek van előnye és persze hátránya. SWOT analízist nem készítettem, de azért a teljesség igénye nélkül néhány szempont:
Ha fedélzet fölé kerül, akkor jóval egyszerűbb feltenni, és elvezetni tőle a betekerő kötelet. További előny, hogy nem kell kivágni a fedélzetet, aminek nehéz szívvel áll neki az ember tekintettel arra, hogy nem igazán reverzibilis a folyamat. Hátránya, hogy nem szép, illetve mivel feljebb kerül a vitorla alsó bekötési pontja, vélhetően át kell szabni a vitorlát.
Ha fedélzet alá kerül a szerkezet az jóval szebb, nem kell hozzányúlni a vitorlához, viszont bonyolultabb a kivitelezés. Ez utóbbi szempont valahogy sohasem kap megfelelő hangsúlyt így természetes, hogy most is ezt a megoldást választottuk.
Izgalmas volt méricskélni, szerkesztgetni, hogy vajon mi hova kerül majd, de az első próbák alapján megfelelőnek tűnnek a méretek. Persze Pallás Gyula szakértelme nélkül ez önmagában édes kevés lett volna, így azonban egész jónak látszik! A fedélzetre majd jön egy veret, amiben lesz egy persely, ami eltakarja a kivágást. Szerencsére még idejében jött rá Gyula, hogy a felső veretet is meg kellene nézni mert lehet, hogy nem fog elférni a forgó. És tényleg. Szóval itt is lesz némi átalakítás. Azért izgalmas lesz a daruzás, az biztos:)

A másik nagy projekt a kötélzet hátravezetése a kokpitba. Ennek első lépése egy árboctő veret, ami jelen esetben egy koronát formáz. Ez egy olyan acél szerkezet, amit a fedélzetre rögzítünk (megfelelő aláerősítéssel), és ebbe seklizzük a csigákat, amiken elfordulva az árbocról lefutó kötelek, mennek tovább a kokpit felé. Itt is alapos méregetés, és tervezgetés előzte meg a kivitelezést. A képen még nem a végleges állapot látható, hiszen végleges felületkezelés előtt még jön a főpróba!

Apróság, de azért szép részlet a lobogórúd tartó. Az igazán lelkes olvasók még emlékeznek, hogy egy elég órmótlan öntvényként kezdte a pályáját mikor hozzám került, de aztán egy egész szép veret lett belőle. A fedélzetre próbálva pedig már kifejezetten mutatós. Persze benne van néhány órás esztergálás, reszelés és polírozás.