2010. december 29., szerda

Lakkozás No.1

Az ember azt hinné lakkozni egyszerű..
Lakk megfog, ecset beledug, fára ráken, megszárad, kész.
Hát nem.

A felület előkészítés egy dolog. Erről már volt is szó korábban. Hanem utána a lakkozás, na az valami elvetemült tudomány. A len olajozás után minden olyan szép volt.. aztán a lakkozott felületek száradás után itt ott megfolyva, néhol kis légbuborékokkal... szóval már egyáltalán nem volt olyan szép. A legkevésbé sem úgy néztek ki mint vártam. Az instrukció a következő volt.. “Jól hígított lakkot, nagyon de nagyon vékonyan felhordani. Akkor jó, ha száradás után nem is látszik az első réteg. “
Nyilván nem is az elmélettel volt a baj, hanem valahol a kivitelezés szakmaiságába csúszott hiba. Lakkoztam én már persze, de akkor nem törekedtem a tökéletességre, és ha az ember nem igazán tudja hogy kellene csinálni, elrontani is sokkal nehezebben tudja.
Szóval ma egy kicsit máshogy álltam neki.. a felületeket újra átcsiszoltam, 1:3 arányban hígított lakkot éppen csak megmutattam az ecsetnek, majd jól lehúztam róla a “felesleget”, ezzel kentem át a felületeket. A dobozkának ez lesz az első, szóval biztosan szebb lesz mint a két jump, ma volt..

Az evezőkről is lekerültek a szorítók. Egyelőre úgy néz ki, hogy megfelelően tart a ragasztás, de azért majd rozsdamentes drótból csinálok “U” szöget, és beleütöm a toll élébe, hogy az is jobban összetartsa a ragasztást.

Bárány Lászlóról kaptam nagy felbontású képeket, amik (még 2 napig) idén készültek, Balatonföldváron. Ezek fel is kerültek a galériába.

2010. december 26., vasárnap

Az eredet!

Éppen nekiláttam a mai teendőknek amikor érkezett egy e-mail a telefonomra. Feladója Baka Gergely, akinek nagyapja Kesserü Ferenc a Postás Üdülőben előbb a Partizánnal (ex. Rabonbán) majd ennek kiöregedésekor a Postással vitorláztatta az üdülő vendégeit. (Ekkor így hívták.) Kesserü Ferenc tekinthető a Póstás édesapjának, hiszen Ő rendelte meg a hajót 1966-67 környékén a Balatonfüredi Hajógyártól. Ez több mind öröm!
Gergely több korabeli dokumentumot és képet is küldött, ezzel kiegészítve az amúgy is örömteli karácsonyt. Így van már fényképem a vízre bocsátás napjáról 1967-ben, illetve korabeli dokumentumaim a hajógyárhoz intézett javítási munkálatokról.
A fényképekből kiderül, hogy a fartükör már gyárilag is fehér volt. Vagyis nem követte az északi tradíciót, miszerint a fartükröt lakkozzák. Magam sem hittem volna, hogy ilyen történelmi ereklyék kerülnek a birtokomba. A képekből dokumentumokból galéria készült!

Ami a mai munkákat illeti. A ládikát eredetileg nem gondoltam olajozni, mert az eredeti lakk kis felcsiszolás után átvonhatónak tűnt. Aztán mikor megláttam a jumpokat ma miután beszívták a lenolajat, kicsit elérzékenyültem, majd bűntudatom lett amiért megtagadtam volna ezt a gyönyört a ládikától. Újabb csiszolás, majd olajozás következett így a számára is.



A jumpok megkapták az első réteg lakkot, amit kb 1:2 arányban hígított Sandolin Yacht lakkal vittem fel. Valószínűleg nem ez a legjobb lakk ami létezik, de ilyet kaptam... Jövőre amikor kivesszük az árbocot majd kiderül hogy bírja az UV-t. Ha valahol itt aztán igazán kapni fogja majd az áldott napsugarakat.

A vékony rétegű lakkozás után a pádlik kerültek a terítékre. Az egyiknek a tollán egy repedés volt, a másiknak kettő. Ráadásul ez utóbbinál kicsit meg is vetemedett a kirepedt rész vagyis “elállt” a síktól. Törött fát könnyű ragasztani.. az ember bekeni a felületeket, összenyomja és úgy tartja.. sokáig.. De a repedt fánál ez nem olyan egyszerű, hiszen a vékony repedésbe a viszonylag sűrű epoxi ragasztót bekenni nem triviális. Szétfeszítettem annyira, hogy be tudjam kenni és úgy voltam vele, hogy ha közben végighasad, hát legalább könnyebb lesz ragasztani. Nem így történt, bírták a strapát. A ragasztás után szorítókkal rögzítettem a felületeket. A dupla repedéses pádlit síkban is. 1-2 nap és kiderül, hogy sikerült-e a mutatvány, ha lejönnek a szorítók. Ha igen, akkor jön a csiszolás, olajozás, lakkozás.. Ha nem, akkor pedig a B-terv következik, aminek a részleteit még nem dolgoztam ki teljesen (fogalmam sincs róla).



Karácsony másnapján


Amikor vége a céges hajtásnak és karácsonyt is megünnepelte a család, akkor eljön egy kis nyugalom. Na jó... Mondjuk inkább úgy, hogy családi programok közé beékelhető egy kis hajóval foglalkozás. Így tudtam haladni egy kicsit.

Néhány dolgot szeretnék megcsinálni a “téli szünetben”. Van három fa evezőm (pádlim*), ezeket fel kellene újítani. Sajnos az alsó lapos részük (a tolluk*) elrepedt és a lakkozás sem az igazi. Van két rétegelt lemez lap a beépített szekrények aljában, amiket le szeretnék festeni, mert jelenleg mindenféle kezelés hiányzik róluk. (nem régen kerülhettek a hajóba, mert elég jó állapotban vannak ahhoz képest). Még évekkel ezelőtt kaptam egy öreg fa dobozt, ami jó lesz majd apróságoknak a hajón (seklik, csigák, meg ami gyűlik). De persze ez is felújításra szorul.

Aztán ott van a jumpstag. A jumstag az árocot merevíti, illetve annak a felső részét. A mellékelt képen látható, hogy miként. A 7-es a jumstag a 3-mas pedig a száling. A folkebooton ez utóbbi nincs. A 11-méter magas árbocot csak egy pár jumpstag erősíti. Mivel fa árbocról van szó, a jump is fából van. Jól megfigyelhető rajtuk, hogy miként bánik a nap a lakkal. A jobb oldali jump van “felfelé” míg a baloldalinak az alsó fele látszik (a teteje ugyanolyan ennek is). Ezt az alkatrészt csak az időjárás hatásai érik. Míg az alsó felén gyakorlatilag sértetlen a lakkozás, a felső feléről teljesen leette a lakkot a nap. Mivel itt a fa is sérült már, ezért egy olyan módszert alkalmaztam, hogy egy nagyon erős acéllemez “élével” lekapartam róla a lakkot és az elöregedett fa rétegeket. Nem tudom ez a megoldás mennyire általános, nekem minden esetre bevált (cikling*).  Valahol a gyalulás és a csiszolás közé tehető hatását illetően. Sajnos ha már egyszer elkezdte enni az időjárás a fát, sosem lesz tökéletes, mert a kis repedések amin keresztül bejutott a víz, mindig látszani fognak. Egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy új jumpstag-et csinálok, de mivel fizikailag jó állapotban van, ráadásul év közben legfeljebb a sirályok nyújthatnak be panaszt esztétikai érzékükre való hivatkozással, ezért erről letettem. “Kaparás” után lenolajazás majd függesztés. Innen folyt köv.
A ládikát először csak átcsiszolni, és lakkozni szerettem volna. De persze ahogy elkezdtem vele foglalkozni, végül az lett, hogy minden leszereltem róla (zsanér, fogantyú, lábak) és az alját is újra ragasztottam két komponensű ragasztóval. Szóval ez lesúlyozva várja a száradást.
A kezeletlen fenéklemezek csiszolást követően szintén lenolajazást kaptak. Bár ezek fehérre lesznek festve, úgy voltam vele, hogy egy kis olaj nem fog megártani.
Alapvetően egész jól haladtam. A következő alkalommal már jöhet az első réteg lakk. Aztán a következő réteg, és a következő, na meg a következő, ja és persze a következő... Vajon mennyi réteget kell kenni a jump-ra amit egész évben szív a nap és ver az eső?

* Péter kicsit korrektúrázta a blogbejegyzést, amit ezúton is köszönök:)

2010. december 19., vasárnap

A megoldás

Haffner István a 22-es rögös hivatali útjának apropóján küldte ezt a kis szösszenetet, amin olyan jót nevettem, hogy meg is osztom veletek:

Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében.
Bárka sehol.
- Noé, hol a bárka!? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelőek, ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert - a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében - fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr -, megteszi helyettem az államigazgatás.

2010. december 17., péntek

Kádár Gábor, meg a 22es.

A minap Kádár Gábornál jártam.. Jó volt beszélgetni a hajózásról a történelemről.. bár bevallom nem tudtam mindig követni Gábor gondolatmeneteit... Ennek nyilván való oka sekélyes hajózástörténelmi ismereteimben keresendő.. Talán éppen ezért nem volt könnyű ugyanazon szavakba önteni az élményt, az hangulatot és az új ismereteket... A cikk elkészülte után még egy kis huzavona is kialakult Hafi, Keszeg, és közöttem... na jó.. közöttem nem:) De azért a végére csak összeállt valami.. 

Azért nem lenne annyira rossz, ha nem kellene minden évben közel 5 hónapon keresztül várni a maradék 7et. De ne legyünk telhetetlenek, elég sok európai ország van, akinek Balatonnyi tó sem jutott, és a klíma sem nálunk a legrosszabb.. Csak ugye ez hol vigasztal, amikor az igazi téli hónapok még csak most jönnek? Na igen.. pont ott..

Az ünnepek alatt remélem több időm lesz a Póstásból felhozott dolgokat csiszolni, festeni, ragasztani.. Van munka bőven!

2010. december 12., vasárnap

Egy esős havas vasárnap délelőtt.

Szekrény, polc, ágy édeshármas
Mit csinál két átlagos hajósember december 12-én vasárnap reggel? Természetesen 7-kor kel, és indul a Balatonra. Na éppen ezt tettük mi is Péterrel. Ha csütörtökön “vettem át” a hajót, akkor most lett igazából az enyém. Kb 2 órán keresztül vitorláztunk elméleti síkon. Tettük magunkat ide-oda, mindent megfogdostunk, kinyitottunk, mögé néztünk.

Néhány láncreakciót is elindítottunk. Ugye jó lenne egy nagyobb szekrény.. igen, de akkor annyival rövidebb az ágy, akkor meg kell emelni, hogy a fuchs-al egy vonalban legyen. Igen, de akkor a belső polcok és az ágy között túl kevés a hely, polc meg csak kellene.. Na szóval ilyen egy láncreakció. Egy hajón minden mindennel összefügg. Nem lehet úgy arrébb tenni egy darab fát, hogy 22 másik fa helyzetére ne lenne hatással.

Minden részletet próbáltunk lefényképezni, hogy a hosszú téli éjszakákon is lehessen tervezgetni. Rájöttem, hogy a fahajóknak különösen jól áll a távolság. Ami 2-3 méterről gyönyörű és csillog villog a lakktól, az közelről kicsit repedezett, itt ott megfeketedett és le van róla kopva az a bizonyos lakk... Szóval igaz lehet az a nézet, miszerint egy fahajón MINDIG van mit lakkozni.

Korhadás
Kis üröm is vegyült az örömbe, mert észrevettük, hogy fartükör jobb felső sarkánál egy kb 4x2cm-es részen kirohadt a fa. Teljesen felpuhult ujjal be lehet nyomni. Ha ezt csütörtökön veszem észre, akkor Szabadi Tibor rögtön mondott volna rá valami szakértői véleményt. De így csak az a biztos, hogy ez a korhadás kisebb már nem lesz:( Még szerencse, hogy bőven vízvonal felett van.


Szinte minden mozdíthatót kivettünk a hajóból. A köteleket mosásra,  néhány fát festésre, az evezőt lakkozásra, a háború előtti mentőmellényeket a padlásra. Közben forró teát ittunk a kokpitban üldögélve és vártuk a nyarat.. mivel nem jött, a tea meg elfogyott ezért elindultunk haza a jól megpakolt autóval. A kötelek azóta a mosógépben, (ez nem csak nektek, nekem is új volt) és minden más is a helyén.

2010. december 10., péntek

Téli Balaton, és a papírmunka.

Ma lent voltunk Lászlóval (az előző tulajdonos) és Szabadi Tiborral (a hajó felújítását és karban tartását végző mester) a Balatonon. Aláírtuk a papírokat, így mostantól én "viselem a hajó terheit és húzom annak hasznait" bármit is jelentsem ez.
Átnéztük a hajót, megbeszéltük, hogy miket kell majd rajta megcsinálni és mit érdemes. Sajnos több borda is törött, de Tibor szerint ezek cseréjére még nincs szükség. Néhány dolgot haza is hoztam. Így feljött a nyári ponyva (fel kellene újítani) a perseling, (amit a baumra és a nagyvitorlára lehet teríteni és teljesen elhasznált, újat kell csináltatni) a jumpstag (fából vannak, és kiszívta őket a nap), az akkumulátor, és az automata kormány. Igen egy Raymarine ST1000-is van hozzá, bár még nem volt sohasem bekötve.

Általánosan elmondható, hogy a hajó nagyon jó állapotban van. Persze itt ott át kell csiszolni és újra lakkozni. A szívem szerint legalább az egyik belső szekrényt kicsit átalakítanám, hogy egy "konyha pult" legyen belőle. A köteleket szeretném hátravezetni a kokpitba, hiszen sokat megyek egyedül és olyankor jobb ha nem kell elől ugrálni az árboctőnél. A fartükröt a jelenlegi fehér festés helyett lakkozni szeretném. Szóval lesz vele munka, az egyébként szokásos tavaszi felkészítésen kívül is.

Nagyon hideg volt és fújt a szél, így hiába van fedett helyen a hajó, kb 2 óra alatt teljesen megmerevedtek a kezeink és átfagytunk. Szeretnék vasárnap megint lemenni és kipakolni a dolgokat belőle. Felhozni a köteleket, a szivacsokat. A köteleket elmosni, a szivacsokra huzatot varratni.
Az utazásnak volt egy másodlagos haszna is. Tibortól nagyon sok mindent tudtam meg a Póstás történetéről, hiszen ő szinte a teljes eddigi életét végig kísérte.

2010. december 8., szerda

Póstás, mint név.

Szóval azért ez a bejegyzés címe, mert a Póstás nevéről lesz szó.

Sokat, de tényleg sokat gondolkoztam azon, hogy mit kezdjek a hajó nevével. Mert lássuk be arról, hogy “Póstás” az ember egy zöld ruhás kicsit rozzant biciklivel közlekedő emberre asszociál, aki nagy nyűttes bőrtáskát visz az oldalán és minden kutya megugatja... Legkevésbé sem egy szép hajóra. (Ne legyen félreértés, tisztelem becsülöm ezt a foglalkozást, mint ahogy mondjuk a kéményseprőkét, vagy nőgyógyászokét is, mégis fura név lenne ez egy vitorlás oldalán.) Ugyanakkor (információim szerint) valójában sohasem volt ráfestve ez a név, és a hajólevelében sem szerepel. Azért hívják így, mert a Postás Üdülő hajójaként funkcionált, onnan került ahhoz a tulajdonoshoz, akitől László az előző tulajdonosa megvette. 
Szóval ha innen közelítjük meg a kérdést, akár át is lehetne keresztelni úgy, hogy “igazi” neve legyen.

Másfelől viszont mindenki így ismeri. Amikor találkozom valaki “öreg hajóssal” és mesélek neki a  folkeboot-ról, egyből jön a válasz, hogy a Postás üdülőnek volt egy ilyen hajója a Póstás.

Bár Péter szerint az átkeresztelés megfelelő mennyiségű alkohol kérdése csak, én végül mégis belenyugodtam. Ezt a hajót márpedig így hívják, és ha eddig ez volt a neve, hát ezután is legyen Póstás. Végül ezt is meg lehet ideologizálni.. Jön-megy, fontos küldeményeket, híreket, csomagokat, vagy épp szerelmesleveleket kézbesít fáradhatatlanul. Jó jó.. kicsit izzadság szaga van. De fogadjuk el:)

Ha már Póstás.. akkor viszont legyen valami szép felirata, ami most már rákerülhet a hajótestre, a baum-ra, pólóra, bárova... Ezért felütöttem a fontkészletemet, és a következő verziókat választottam ki első nekifutásra.





Aztán hogy melyik lesz pontosan? Ha ez egy nagy olvasottságú blog lenne, akkor azt mondanám, hogy várom a szavazatokat:) De nem az.. szóval majd kialakul.. amíg nincs ráfestve, addig bármelyik lehet.. vagy akár valami egész másmilyen is.